DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 9.rész🥀

♡Taehyung szemszög♡

Vége.

Egy korszak zárult le.

Csurom véresen hazaérve Kookkal, Yooval és Nammal az oldalamon botladoztunk be a nappaliba. De csak Hobi és Jimin ültek a kanapén. És Jin most sincs sehol. Vagyis a parancsomat megszegve elhagyta a házat. Az alfámat erősen vissza kell fognom ugyanis nagyon kiakar törni belőlem. Megnyertem a csatát, apám halott, erre az egyik omegám nem tud viselkedni?

De persze most ért haza, csendesen próbál beosonni, de észrevettem.

- Kim Seokjin.- szólok hozzá idegesen.

Látni rajta, hogy el van fehéredve és most leginkább a föld alá kívánja magát. Jól is teszi. Közelebb megyek hozzá, ami belőle remegést vált ki. Nem szeretem a családom felett alkalmazni azt, hogy én vagyok a Kim falka vezére, de most nem tudok mást tenni... megelégeltem ezt az egészet.

- T-Tae, e-engedj el kérlek.- könnyezik be.

- Az igazat akarom hallani, és ha valaha is a fiadként gondoltál rám, akkor elmondod.- lépek el egytet hátra.

- Én... én...- kezd bele de nem találja a szavakat.

Én csak karbatett kezekkel várom a válaszát, közben a többiek is körégyűltek, Namjoon pedig egy rosszaló tekiktetet vetett rám, majd Jinhez sétált és átölelte. Mikor végre kicsit lenyugodott, Namjoon mellkasának mondta azt az egy mondatot, amitől az állam a padlót súrolta, a szívem őrült módjára kalimpált, és a vérnyomásom az egekben.

- Tudom hol van Sarabi.

♡Jin szemszög♡

Tudtam, hogy egy nap eljön az a nap, amikor el kell mondanom. Látom Taen, hogy felszabadult, mert megszabadult élete megkeserítőjétől, de mégsem boldog. Nem erre vágyott. Én pedig nem vagyok hajlandó tovább nézni a szenvedést.

Sajnálom Sarabi, eddig bírtam.

- Tudom hol van Sarabi.- mondom halkan, de azért mindenki kristálytisztán hallotta a kijelentésem.

Ránézek Taera akinek ha a szemével ölni lehetne, halott lennék.

- Hogy tessék?- kérdezi Namjoon sokkolódva.

- És hol van? A Byun falkában?- kérdezi Jimin.

- Nem.

- Akkor a Song falkában? De Mingi nem úgy nézett ki, mint aki tudná.- gondolkozik Yoongi.

- Nem ott van.

- Lee falka? De..- kezdene bele párom de félbe szakítom.

- Nem ott sincsen.- ismét Taehyungra nézek, akinek már megenyhült a nézése, és szavak nélkül összerakta, amit mondani akartam volna neki. Lesüti a szemeit, és a tenyerébe temeti az arcát.

- Most akkor hol is van?- kérdezi Yoongi.

- Falkákon kívűl.- nézek még mindig az összetört fiamra.

- Vigyél el hozzá. Most!- néz rám vörös szemeivel.

- Rendben, akkor előbb gyógyulj fel és...

- Nem!- rivall rám.- Jól vagyok, majd begyógyul.

- Elég mélynek tűnik, nézessük meg egy orvossal.- adom a tanácsot de csak rámmorog.

Egy fáradt sóhajt eleresztve, bólintok, majd megindulok a hátsókert irányába a többiekkel magam mögött. Mind átváltoztunk, majd elkezdtünk sétálni. Nem fogunk rohanni, ugyanis a Tae oldalán lévő hatalmas seb még mindig csúnya és fáj neki, mert néha nyüszít. De ha megállok, mondván pihenjünk egy kicsit rámmorog. Ha most lenne itt egy patak, esküszöm beledobnám, hogy lenyugodjon egy kicsit. De persze sehol egy árva ilyen.

Ahogy egyre közeledtünk a határhoz elfogott egy kis pánik. Hogy miért? Oh hát azért, mert oké, hogy kiterveltem ezt a nagy összeboronálós délutánt, de egy valamit, pontosabban valakit elfelejtettem. Yugyeomot....

Nem vagyok hülye, még a vak is látja, hogy néz Sarabira. A másik ok az, hogy a történtek miatt gyűlöli Taehyungot, bár Sarabi elmondása szerint már gyerekkorukban is rettenetesen utálta, és ami a történt az csak pontot tett a mondat végére.

Nos nem tudom mi lesz ennek a vége, de fix nem egy teadélután. Egy mázlim/mázlink van. Sarabi Taet is és Yugyeomot is képes lenyugtatni. De azt már most mondom, hogy egymásnak fognak ugrani. Mind a ketten erősek, de most, hogy Tae sebesült, hátrányban van. Hiába reménykedek, hogy nem lesz semmi baj, sajnos tudom, hogy ez nem így lesz. Sarabit is sajnálom, hisz néhány órával ezelőtt teljesen maga alatt volt a pici miatt és Tae miatt is. Most meg, még egy problémát hozok neki. Viszont ami még kimondottan zavar az az, hogy hogy fognak egymáshoz viszonyulni. Hisz eltelt jó néhány hónap, plusz Tae most eléggé feszült hangulatban van. Tartok tőle, hogy ezzel is rontani fognak a dolgokon.

Szóval ja... pazar a közérzetem.

Késő lenne visszafordulni? Lehet el kéne ájulnom és akkor probléma megoldva. Igen. Ez még korai nekik.

- Jin ugye tudod, hogy hangosan is kimondod amit gondolsz.- hallom meg Taehyung karcos hangját.

Hát... az fasza.

Ez nem volt semmi Jin. Többet vártam magamtól, tudván, hogy én vagyok WWH, maga a tökéletesség szó, egy testben, erre mi történik? Jaj, most már tényleg nincs visszaút. Így hát tovább haladtunk átlépve a határt, ezzel belépve a falka nélküliek territoriumába.

Beszimatolva a levegőben érzem meg Yugyeom narancs és Yibo mandula illatát. Már közel járunk... annyira izgulok mindjárt elhányom magam. Csak ne essen senki a másiknak.

Hamarosan elénktárul a számomra jól ismert ház, hátra pillantok Taehyungra, aki rám sem nézve szaladt el mellettem, őt pedig a többiek követték, és csak Nam maradt mellettem.

- Szólok Sarabinak te menj ne csináljanak semmi hülyeséget, ők Sarabi legjobb barátai.- mondom, majd egy kis kerülőt teszek és a hátsó ajtón megyek be.

De miközben futok oldalra pillantva meglátom Yugyeomot és Taehyung egymással szemben állnak és a levegőt vágni lehetett volna közöttük, ezt még innen is láttam. Na pont ezt nem akartam volna.
Felgyorsítottam a tempómat és szinte beestem az ajtón. A házban senki sem volt, hisz mindenki kiment az érkező farkasokra.

Felszaladtam Sarabi szobájába, remélve, hogy ő éppen a picivel játszik. És milyen jól gondoltam, éppen egy plüss állatkával az egyik kezében, a másikban pedig Taeyanggal állt a szoba közepén. Semmit nem lehetett hallani, csak a gyerek nevetés tölti be az egész helyet.

- Sarabi...- szólítom meg félve. A hangomra megfordul és kíváncsian, mégis érdeklődve néz rám.

- Jin?- ad hangot a meglepedtségének. Végülis ja, alig néhány órája voltam itt.

- Sarabi, én... én annyira sajnálom.- mondom neki a könnyeimmel küzködve.

Ismételten furán néz rám, majd egy farkas vonyítást hallottunk kintről. Sarabi egyből megvilágosulva nézett rám, majd addódó arccal, kezében a fiával, sietett el mellettem egyenesen ki a civakodó alfákhoz. Én pedig követtem őt. Lent szinte kivágta az ajtót, majd körbenézve elüvöltötte magát.

- Elég!!

Jaj mit tettem....