DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 27.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

Az út nagyon hosszú, és még csak alig a felét tettük meg. Ez részben miattam van, ugyanis eléggé rossz kondiban vagyok, hisz terhesség alatt nem edzhettem, a szülés utáni első egy hétben szintén nem, és amikor már éppen elkezdtem és belejöttem, Tae belémrakott egyből két babát is. Szóval most megint megvagyok lőve. Az út során többször is meg kellett állnunk.

- Álljunk meg.- változok vissza, majd a legközelebbi fába kapaszkodva adom ki a gyomrom tartalmát, az utóbbi néhány órában, már harmadjára. Nem is értem mi van még bennem?

- Baby jól vagy?- lép mögém emberi alakjában Tae, aki csak aggódva simogatja a hátamat.

- Aha, megvagyok.- mondom mélyeket lélegezve.

- Visszafordoljunk?- sétál mellénk Chanyeol.

- Nem, dehogy.- nézek rá.- Ha már eddig eljöttünk, ne most futamodjunk meg. Majd felülök Tae hátára, persze ha neki nem leszek teher.- fordulok az alfám felé.

- Dehogy életem. Szívem szerint már induláskor a hátamra vettelek volna.- ölel át hátulról.

Átváltozik, majd lefekszik a földre, hogy feltudjak mászni a hátára, majd amint kényelmesen elhelyezkedtem, a hátára feküdtem és elaludtam. Olyan puha a bundája. Szóval aludtam, de mégse, mert olyan volt mintha végig ébren lettem volna. De valamennyit biztos pihentem, mert egyszer csak Tae hangját hallom meg a fejemben.

- Édesem, megerkeztünk.

Én pedig nyöszörögve, felültem, és elkeztem dörzsölni a szemeimet. Körbenézve realáizáltam, hogy tényleg megérkeztünk, a táj még mindig ugyan olyan gyönyörű, mint legutóbb, mikor itt jártam. Innen a hegyről szinte mindent látni, ennél jobb helyen nem is lehetne ez a falka. Ez a hegylánc illik hozzájuk, hatalmas, rejtéjes és kicsit ilyesztő. Pont nekik való, akik kimondottan tekintélyt parancsoló alfák.

Leszállva Taehyung hátáról sétáltam közelebb a szakadékhoz, hogy így gyönyörködjek a tájban. Aztán megereztem Tae kezét körémfonódni, az állát pedig a vállamon pihentette, és ő is csak azt nézte amit én.

Persze soha nem gyönyörködhetünk örökké semmiben, nem igaz?

- Ennél a helynél, még a pokol is kellemesebb.- fintorodik el Baek.

Eddig úgy voltam vele, hogy kibírom ezt a kis időt amit itt kell töltenem, de most, valahogy egyet értek Baekkal. Igazából, nem a hellyel vagy a falkával van bajom, hanem egyetlen egy személlyel, akit a hátam közepére sem kívánok. De sajnálatos módon, valószínűleg ő lesz a kulcsa a megoldásnak.

- Induljunk.- szólal meg Chan teljes komolysággal és a hangja is méllyebb lett.

Tae csak megszeppenve néz rám, de csak leintem, hogy majd elmesélem. Tányleg ritkán látni, vagy hallani Chanyeolt ilyen komornak, mert valójában mikor Baekhyunnal van, egy kész cukorbomba. De ez a hely, nem csak a bátyámat irritálja, hanem őt is. Főleg a történtek miatt.
Főleg mert itt született, és nevelkedett 15 éves koráig.

Szépem lassan elkezdünk sétálni, és míg Tae az egyik kezemet fogja, addig Yugyeom a másikra fog rá.

- Készen állsz a sátánnal beszélni?- kérdezi aggodóan.

- Ameddig mellettem vagytok.- szorítok rá a kezére.

A falka határához érve túl nagy volt a csend... és ez nem volt túl biztató. Főleg, hogy valaki figyel minket, érzem. Próbálom keresni ezt a farkast a szemeimmel a fák között, de sajna nem bukkanok rá. Annyira elmerültem a keresésben, hogy észre sem vettem, hogy az "ellenség" már előttünk áll. Erre pedig akkor jöttem rá, mikor Chanyeol morgását hallottam meg. A többiek pedig blokádként vettek körbe. De persze, nem is én lennék, ha nem kíváncsiskodnék, így már amennyire tudtam, kikukucskáltam Wonho háta mögül. Bakker mekkora hátad van ember. Mikor kinéztem észrevettem Chant és az előtte álló hatalmas alfát. Gondolom megérezte, hogy valaki feltűnően bámulja így ag irányomba nézett. Míg rám egy hatalmas mosoly került. Addig ő leült, oldalra döntötte a fejét és kíváncsian nézett engem.