DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

16.rész🥀

♤Taehyung szemszög♤

Igázból számítottam rá, hogy ezt fogja mondani. Nagyon régóta... vagyis relatív, amióta itt vagyok mondjuk inkább így, szeretné megmutatni a falkát. Ambivalens érzéseim vannak. Hisz tényleg kíváncsi vagyok, hogy a sok rosszból amit apám mesélt mennyi igaz. Viszont tartok a sok megvető vagy rosszaló tekintettől, hisz végülis én vagyok annak az embernek a fia aki anno egy haborút indított ezellen a falka ellen. Régen tényleg lehetett rám azt mondani, hogy az alma nem esett messze a fájatól, de azóta szerelembe estem. Minden megváltozott.

- Ha azon agyalsz, hogy hogy fognak rádnézni az emerek, akkor ezt most verd ki a fejedből.- ránt vissza Sarabi, aki kezei közé fogja az arcom, míg nekem automatikausan a derekára csúsznak a kezeim.
- Te nem vagy az apád. Te te vagy. És csak ez a fontos. És ezt az emberek is látni fogják.

A szavai után nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg, annyira szeretem őt, ő megért, óv, és szeret. Belehalnék ha elveszíteném. Levegő hiányában sajnos elkellett válunk.

- Tudni fogsz sétálni?- kérdezem miután nagynehezen eltipegett a lépcsőig, de itt megállt.

- Persze.- nem mondta valami magabiztosan.
- Kemény csajnak neveltek.- bologat megerősítve önmagát.
- Felviszel.- néz rám könyörgően.

És nekem itt volt végem, annyira kellett nevetnem. Már a végén be is könnyeztem. Mikor visszaegyenesedtem egy kis durcis babábal találtam magam szemben. Megráztam a fejem majd felkaptam és felmentünk.

Már vagy 10 perce áll a szekrénye előtt, de nem tudja kiválasztani, hogy mibe jöjjön. A nők miért nem tudják azt csinálni mint mi. Én csam kivettem egy barna térdnék szaggatott farmert és egy fehér inget és kész is vagyok. Egyszer csak hátra fordult és alaposan végig mért gondolkozva, amit én nem értettem teljesen. Majd mint aki megvilágosodott volna csettintett egyet és visszafordult a szekrenyéhez kutatni. Azt nem láttam mit vett ki mert nagyon gyorsan bement a fürdőbe. Alig negyed óra elteltével ki jött egy pontosan ugyan olyan szettben mint én, kivéve, hogy ő az ingje alját csomóra kötötte, hogy egy kicsit kilógjon a hasa, ami a négyfal között nekem kurvára bejön de most kimegyünk... tehát látni fogják, ami az enyém... ahhjj de ha ezt felhozom neki akkor majd bevágja a hisztit és összeveszünk szóval össze kell magam szednem. De térjünk vissza, a haja fel volt kötve így látszódtak a szívás nyomok a nyakán. Erről jut eszembe...

- Hallod Sarabi, csoda, hogy nem jelöltelek meg.- mondom neki. Hisz ilyenkor előfordul, hogy az alfa megjelöli az omegáját. Az omega engedelyével vagy anélkül. És a legtöbb esetben az utóbbi szokott előfordulni.

- Nem tudom, talán a belső farkasodban még volt annyi emberi, hogy az engedélyem nélkül nem teszi meg.- ránt vállat miközben sétálunk ki az ajtón.
- Na és most kezdjünk is bele.- kulcsolja össze a kezünket és kezdünk el sétálni a falu főutcájára.

- Azta nem is hittem volna, hogy ez a hely ilyen gyönyörű.- szólalok meg amikor már a bazárok között sétálgatunk.

- Látod, ezért nem kell elhinni semmit.- mondja majd meglöki a vállamat.

Itt minden van, függönyök, szőnyegek, ruhák ékszerek, és étel árusok. Nálunk is van otthon de ez valahogy jobb. De honnan van ez a sok minden? Elmondom. Ugyan mi már nem tartjuk a kapcsolatot az emberekkel vannak olyan farkasok, nem a falkanélküliek, hanem olyanok akik beköltöztek az emberekhez, ők hozzák a sok árukat amiket jelenleg itt árulnak. Hogy honnan van nekünk erre pénzünk? Egyszerű. A falu minden tagja csinál valamit kéthavonta egyszer amit a futárjaink elvisznek az emberek falujába majd jó drágán eladják. A kapott pénzt pedig vagy a közösbe dobják vagy mindenki megkapja a maga kis jutalámát. Mivel szeretünk spórolni ezért az itteni vásárok általában hetente egyszer vannak vasárnap.

Órákon át nézelödtünk de egy medálon megakadt a szemem. Ezt meg kell vennem Sarbinak. De valahogy el kell küldenem.

- Kicsim.

- Hm?- fordul felém.

- Éhes vagyok nem vennél nekem egy kürtös kalácsot?- kérdezem boci szemekkel.

- De persze. Mindjárt jövök.- és ezzel el is sietett.

Addig én gyorsan megvettem neki a hold alakú medált. Mikor visszaért elmentünk sétálni távol a falu zajátol be az erdőbe, ott pedig leültünk egy sziklára beszélgetni.

- Tae. Kíváncsi vagy hova járok kiszellőztetni a fejem?- kérdezi felpörögve. Én pedig csak bolintottam.

Egyenes egy egy tisztásra vitt, ami mesébe illő volt. Minden zöld, a madark csiripelnek, sehol egy zavaró dolog.

- Na ugye milyen szép.

- Te sokkal szebb vagy.- nézek a szemébe, mire fülig vörösödik.
- Mit szólnál ha ez a hely lenne a közös helyünk? Ez ugyis közel van a határhoz, így miután haza kell költöznöm itt tudnánk találkozni. Mit szólsz?

- Imádnám.- mosolyodott el majd szorosan megölelt, amit viszonoztam is.
- Nem akarom, hogy elmenj.- szomorodik el.

- Én se. Itt akarok maradni veled örökre.- de nem tehetem. Nem lehetek felelőtlen.

Kivettem a zsebemből a láncot, majd kicsit eltoltam magamtól, hogy fel tudjam rakni neki.

- Ez mi?- kérdezi.

- Egy hold nyaklánc. Több dolog jutott eszembe amikor ezt megláttam. Elsősorban az, hogy te vagy az én holdam. Másodsorban pedig a hold tetoválás a csípődön.- simítok az említett területre.

- Az nem tetkó.- megfogta a kezem és együtt leültünk a földre.- Anyajegy. Azoknak van ilyen, akik olyanok mint én. Ugye én alfa-omega vagyok, de vannak béta-omegák és béta-alfák, de ezek a ritkábbak. Őket nagyon régen torzszülötteknek hívták. Végülis igazad van... de inkább billogó sem mint tetoválás. De én anyajegyként tekíntek rá. Szóval torzszülöttek vagyunk. De később a társadalmunk elfogadott, bár sokáig lenéztek minket, legalább a becenevünket megváltoztatták. Az egyszerű szörnyből Dark Moon lett. Ezt a nevet a hold billogó ihlette. Ezt mindig csecsemő korban kapjuk meg. Kegyetlennek hangzik, de annyira nem az.- meséli. Viszont látok valamit a szemében. Valamit nem akar elmondani nekem.

- Nyugodtan elmondhatod.- fogom meg a kezét, és bátorítóan rászorítok.

- Nos... van valami. Én komolynak gondolom ezt a kapcsolatot és remélem te is.- elkezdett jászani az ujjaimmal szóval ez komoly lehet.
- Ezt minden olyan nő elmondja a párjának még mielőtt gyerekük születne.- ez kezd egyre gyanusabb lenni.
- Általában minden másodiknak született gyermek lesz olyan mint én. Mármint ha olyan a szülő mint én, legyen az apa vagy anya. Remélem érted, hogy ez mivel jár.

- Hold tetkót...- egy kicsit mérges és csalódott vagyok, hogy a gyerekemet majd bántanom kell.- Muszáj?

Nem mondott semmit csak szomorúan bologatott. Megfogtam a karját és belehúztam az ölembe egy ölelésre.

- Rendben. De ez még nem most lesz, szóval még bőven van időnk. Addigis élvezzük ki ezt a maradék két hetet együtt.- a kijelentésemre megint csak elszomorodik. Istenem a szívem ezt nem bírja sokáig.
- Azért adtam ezt a nyakláncot, hogyha testben nem is de lélekben mindig veled leszek.

Szépen lassan az ajkaira hajoltam majd egy szerelmes csókban forrtunk össze, ami később egy vadabb fokozatra váltott. Aztán... nos az maradjon csak köztem és Sarabi között ami a csók után volt...