DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

40.rész🥀

♤Írói szemszög♤

Ahogyan Sarabi a szoba felé tartó folyosón ment, hirtelen megtorpant. Forgott vele a világ, de gyorsan kinyitotta az ajtót, majd amilyen gyosan csak tudott egy mosdóba sietett, ahol a csap fölé hajolva egy adag vért hányt fel. Pillanatokkal később megjelent Baekhyun és a többiek is akik aggódva és lefagyva figyelték az eseményeket.

- Kishúgi nézz rám.- próbálta átkarolni és szólongatni a báyta de Sarabinál szinte se kép se hang.

Sarabi egyre jobban szédült, tudta mit jelentett, elmúlt az időszak, most már bármelyik percben ismét önmaga lesz. Semmit nem hallott a bátya szavaiból, csak halvány suttogást, de nem értette tisztán, csak a hangos sípolást hallotta. A visszaváltozása hamar meg is történt, mintha csak egy csettintéssel álmoba hipnotizálták volna, úgy esett össze. Szerencsére a bátya épségben elkapta.

♤Baekhyun szemszög♤

Próbáltam nem kimutatni, de azért eléggé megijedtem amikor megláttam Sarabi vérét. Gondoltam, hogy most már végre vége ennek az állapotának, de hogy most mi fog következni arról fogalmam sincs.

- Vigyük le az orvosiba.- veszi át Taehyung a karjaiba.

Lent az orvosiban egyből átvették tőlünk a húgomat és mi sajnos már nem mehettünk be. Egy olyan 20 perc szenvedés és tétlenség után végre kijött az orvos.

- Hogy van? És a kicsi? Ugye mind a ketten jól vannak?- támadja le egyből Taehyung.

- Nyugodjon meg uram, mind a ketten teljesen egészségesek.- nyugtatja meg az orvos.

- De akkor mi történt vele? És a vér?- kérdezek bele én is.

- Nos, a teste is és a lelke is kifáradt jelenleg. Az alfája, ahogy mondta Mr. Byun, már nagyon régen uralta Ms. Byun testét önmagában. A teste már ugymond "elfelejtette" milyen is csak alfának lenni. - magyarázza.
- Nincs szüksége másra mint egy kiadós pihenésre.- mondja majd egy apró meghajlás után elment.

- Taehyung vidd fel a szobátokba, had pihenjen.- adja ki az utasításokat Jin.

Jin tényleg olyan mint egy anya, ahogyan Tae mesélte. Bárcsak a mi édesanyánk is élne és most itt lehetne. Ő tudná, hogy ilyen helyzetekben mit és hogyan kell tenni. És most az sem segít, hogy az egész egy cselszövés volt amit Tae apja talált ki. Előbb a szüleimet vette el, most pedig a húgomat akarja. Lehet, hogy a szüleimet nem tudtam megvédeni, de Sarabit megfogom védeni. Ha kell bezárom egy toronyba. Taehyung egy ideje azt tervezi, hogy kiiktatja az apját, nem tudom mit tervez, de mellette leszek és mindenben segíteni fogok neki. Ezt a tetüládát pedig elnyeli a föld.

♤Sarabi szemszög♤

Kinyitom a szemem és csak a sötétség vesz körül. Meghaltam volna? És ez itt a pokol? Kizárt... nincs 900 fok, semmi tűz és még Lucifert sem látom sehol. De akkor, hol a manóban vagyok?
Hirtelen egy fehér csík jelenik meg a lábam alatt, majd elkezdek zuhanni. Aztán egy nagy dobozban találom magam, ami drékig ér vízzel. Ez tuti valami álom, hisz itt nem vagyok terhes sem. Úgy látom a tudat alattim valami játékot akar velem űzni, de valahogy ez nekem nem jön be. Főleg úgy, hogy egyre nő a vízszint.

- Ez tényleg nem vicces. Sarabi ébredj fel!- kezdem el verni a doboz egyik oldalát de hiába.

Egyre mélyebb és mélyebb a víz és már meg is telt a doboz. Keresem a kiutat hátha, van egy kis repedés vagy valami, de semmi, már szinte elfogyott az összes levegőm, amikor ismét egy fehér éles villanás jelenik meg. Mire ismét kinyitom a szemem egy fehér orvosi szobában találom magam. De ez nem egy átlagos kórházi szoba, ez olyan mint egy elmegyógyintézet zárt osztálya... filmekben láttam, én még nem voltam. Najó, de. Mikor a szüleink meghaltak, Kihyunék elvittek pszichiáterhez, aki szerint bent kéne egy kicsit maradnom az osztályon, mert elég nagy trauma ért. Nos nem is volt kellemes azt látni, ahogy az életet adó anyám nyelőcsövét csak úgy kitépik a szemem láttára.