DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 13.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

A legfájdalmasabb érzés az, ha elhagy az az ember aki megígérte, hogy itt lesz mindig.
Egy nagyon szar éjszakán vagyok túl. Hol nem tudtam aludni, hol éppen egy rémálomból ébredtem fel. Egyszer anya azt mondta nekem, hogy soha ne veszítsd el a legjobb barátodat, mert az lesz a legkegyetlenebb érzés. Néhányan úgy vannak vele, hogy a barátok jönnek és mennek, persze ők is szomorúak, de ezzel az egy mondattal ismét talpra állítják magukat. De én képtelen vagyok, olyan érzés, mintha belülről kitéptek volna belőlem egy darabkát. Senkinek nem kívánom ugyan ezt.

Ahogy az este folyamán már többször is, most is kinyitom a szemem, hátha visszajött, de csalódnom kell most, is hisz csak a kisfiam fekszik mellettem betakarva a kistakarójával. Óvatosan megcirógattam az arcát, mire egyből kinyitotta gyönyörű barna szemeit. Jaj, hogy ebből a gyerekből mekkora szívtipró lesz... már most is az. Sok bajunk lesz még vele. Adok egy puszit a homlokára, majd kikelve mellőle, elintézem a reggeli rutinomat.

A fürdőbe lépve a tükörre ragasztva találok egy cetlit.

" Láttam a kisírt szemeidet. Nem akarom, hogy miattam sírj, én jól vagyok. Nem haragszom rád kis pabo, csak... nem tudom mi volt tegnap velem, sajnálom. Nem haragszom rád, megértelek, volt időm egy kicsit gondolkodni. De még nem jövök haza, kell még egy kis idő, hogy ebbe bele is törödjek, de ígérem, holnapra haza megyek. Szedd össze magad, mert ha nem kapsz tőlem ha haza megyek.

Puszi: Yugyeom <3"

Elolvasva a kis üzenetet egy apró mosoly húzodik a számra. Mi lenne velem nélküled te majom. Gyors fogat mostam, és befontam a hajamat két parkettába, majd visszamentem Taeyanghoz, aki éppen egy plüss tigrissel játszik. Megzabálom a kis husit. Na de, most fontosabb dolgunk van. Van egy komplett tervem, hogy hogy hozzam össze a családot. Szóval, én most lemegyek, de persze előbb berakom a gyereket a babaágyba, lesietek Taehoz megnézni, hogy hogy van. Majd szépen felküldöm fürdeni, hisz tegnap nem tudott és még tiszta alvadtvéres. Mivel ismerem már Taeyangot és tudom, hogy ha kimegyek akkor nekiáll sírni, egy, azért mert éhes, hisz reggel van, és kettő mert egyedül van. Ezt kihasználva Tae be fog ide nyitni, hisz sír egy gyerek meg kéne nézni mi van vele, aztán már csak sodródom az árral. Menni fog ez.

Mivel az időm vészesen fogy ezért gyors, berakom a picit, aki csak nagy szemekkel néz rám... jaj ne csinálj úgymintha nem tudnád a tervet.

- Ahogy megbeszéltük kismanó.- adok neki egy puszit és már rohanok is. Persze feltűnés mentesen.

Egyből az orvosi felé veszem az irányt, ahol megállok, majd rendezve a levegővételeimet, benyitok. Tae az ablaknál állva issza kávéját, miközben az ablakon bámul ki, nem mellesleg póló nélkül. Huh... ez így nehezebb lesz.
Közelebb sétálok hozzá, majd megsimogatom a hátát. Rámnéz, majd halványan elmosolyodik, de valahogy nem az a teljesen igazi mosolyát mutatja.

- Jó reggelt.- köszön előre, majd ellépve tőlem leül az ágyra. Amm haló ez úgy mi volt? Most nem akarja, hogy hozzá érjek?

- Neked is.- motyogom.

Kellemetlen a légkör, ugyanis én hiába próbálnám felvenni Taeval a szemkontaktust, ő minden felé néz csak rám nem. Dehát tegnap még itt sírtunk, öleltük egymást és beszélgettünk. Vagy ezek csak a nyugtató miatt voltak?

- Menj el fürdeni, még mindig csupa vér vagy.- jelentem ki egy lemondó sóhaj után.

Magától feláll és maga elé enged, hogy megmutassam neki az irányt. Kilépve az orvosiból a beépített szekrényhez lépek és kiveszek neki tiszta cuccokat, és törölközőt.

- Fel a lépcsőn, balra, majd a folyosó végén megtalálod.- mutogatom el neki a levegőben, kedvetlen hangon.

Ő csak bólint egyet, majd minden szó nélkül itt hagy engem.

Kim Taeyang, te vagy az utolsó reményem picim.

♡Taehyung szemszög♡

Reggel felkelve eldöntöttem, hogy új életet kezdek. Sarabi jól megvan itt, nincs szüksége rám. Kikeltem az ágyból, majd az itt lévő kávékból kiválasztottam a kedvencemet, majd lefőztem. Lassan kortyolgattam a meleg italt, miközben az ablakon bámultam kifelé, amikor megéreztem a hátamon egy simogató kezet. Oldalra néztem és Sarabi édes mosolyával találtam magam szembe. Magamra erőltetek egy mosolyt bár nehezen. Ezt ő is észre veszi és neki is eltűnik az arcáról a jó kedv.

- Jó reggelt.- köszönök neki, majd leülök az ágyra.

- Neked is.- motyogja, hah még ő vam besértődve, nem kellett volna előttem flörtölgetnie és akkor nem lenne ez. Féltékeny vagyok? Naná!

Elküldött fürdeni, miután adott tiszta ruhákat, majd miután elnavigált engem otthagytam és elindultam a célom felé. Fent az emeleten a fürdő melletti szobából gyerek sírás hangja ütötte meg a fülem. Vacilálok. Most nyissak be, vagy ne érdekeljen és menjek be a fürdőbe? De az apai ösztöneim arra kényszerítettek, hogy menjek be. Hiába nem vagyok már apa ez megmaradt bennem.

Benyitva a szobába, meglátom a kiságyat ahol a kicsi baba fekszik. Óvatosan hozzá lépek, majd kiveszem fekhelyéből, és a karomban elkezdem ringatni. Amint megérezte, hogy nem a megszokott ágyában fekszik, kinyitotta a szemét és csodálkozva nézett rám. Felerősítettem egy kicsit az illatom, hogy tudja vigyázok rá. Abba is hagyta a sírást és csak bámult engem. Milyen jó lenne, ha a saját fiamat is így tarthatnám a kezemben.

Erre a gondolatra elmosolyodok, majd egy puszit nyomok a kisbaba hajába, amire ő felkuncog.

- Kis áruló.- hallom meg Sarbi hagját magam mögül mire kissé feléfordulok.

- Bocsi, ne haragudj, csak sírt és én...- kezdtem volna bele, de mintha itt se lennék, félbeszakítva folytatja.

- Szépen nézünk ki. Apád kezében ilyen hamar megnyugszol? Kis cseles.- mondja majd átveszi tőlem.

Én meg csak figyelem őket, majd hirtelen fejbecsap az imént elhangzott mondata.

- Az apja?- kérdezem sokkos állapotban.

Rámnézve elmosolyodik, majd megszakítva a közöttünk lévő tavolságot, annyira csak, hogy a baba legyen közöttünk elém áll, majd felnéz a szemeimbe.

- Kim Taehyung, had mutassam be neked Kim Taeyangot.- néz végig rám, majd egy pillanatra megszeppen, de folytatja.
- A fiad.

Amint kiejtette ezt az egy szót, hirtelen megállt körülöttem a világ, nem tudtam feldolgozni a dolgokat, folyamatosan a fiam és Sarbi szeme között ugrált a tekintetem és próbáltam elhinni az előbb hallottakat.

- De..- kezdek bele, de ismét félbe szakít.

- Ülj le, azt hiszem itt az idő a beszélgetésre.