DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 25.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

Talán meggondolatlan vagyok.

Talán rizikós tervvel álltam elő.

Talán nagy hülyeségre készülök.

Talán veszélybe sodrom magamat.

Talán a gyermekeimet is.

Talán a szeretteimet is.

Talán...

- Jaj hagyd már abba ezt a sok talánozást, olyan hangosak a gondolataid. Ha nem fejezed be esküszöm megeszlek.- néz rám Tae vörös szemekkel, tekintélyt parancsolóan.

Már este van, Taeyang a saját kis szobájában alszik. Oh tényleg erről még mem is meséltem, áh az utóbbi időben sok gailba volt, teljesen kiment a fejemből. Na szóval, megérkezesünk után egy pár nappal Tae magmutatta a babszobát, minden van benne ami kell. Fehér és cappucino színű falak, kiságy, pelenkázó, játék sarok, és amit a legjobban imádok, az egy ultrahang kép a mi kis csöppségünkről. Imádom. És Taeyang is imádja.

Szóval, az ágyunkban fekszünk, és Tae éppen valami falkával kapcsolatos ügyön dolgozik, én pedig csak bámulok ki az ablakon. És agyalok...

- Így akarod diszkréten kifejezni, hogy szeretkezni akarsz velem?- fordulok felé.

- Akár. Hidd el sem nekem, sem neked nem lenne ellenedre.- mosolyog öntelten.

- Ez igaz.- mondom, tetett elgondolkodással.

Majd hirtelen az ölében termettem és egy komisz mosollyal ajándékoztam meg. Kihasználva meglepődését elkezdek a körmömmel apró köröket rajzolgatni az oldalán.

- Ja, hogy már most? Rendben.- mondja, majd egy szempillantás alatt alatta termettem.

Egy szenvedélyes csókban forrtunk össze, aztán gyengéden elkezdte csókolgatni a nyakamat. Öszintén képtelen voltam figyelni a körüköttem lévő világra, de valami anyag szakadást hallottam, de mikor a tenyere a fedetlen testemet simogatta, rájöttem, hogy elszakította a pólómat.

Pedig szerettem ezt a pólót... vagyis nem az enyém volt, hanem az övé.

- Ez így nem jó.- mondja, mikor én már teljesen anyaszült mesztelenül fekszem alatta.

Hirtelen felkel, és ő is leveszi a pólóját, majd mefogja a csuklómat, és álló helyzetbe ránt magamellé. Aztán elül az ágyszélére, engen pedig a két lába közé húz. Kezei a derekamon vannak, a hüvejkujjaival pedig elkezdi simogatni a gömbölyödő hasamat. Hint rá néhány pillangó puszit, majd felnéz rám teljesen ártatlan szemekkel.

Najó mire készűl ez az ember?

- Nézz hátra.- teszem amit mond, de magam mött csak a tükrös ruhásszekrényt látom, így ismét ranézve, megrántom a vállaim, és elkezdem rázni a fejem, kifejezve azt, hogy most nem értem ezzel mit is akarhat.
- Kiszeretnék próbálni valamit, ha megengeded.- kezdem azt érezni, hogy valami nagyon perverz dolgot akar csinálni, különben nem hívta volna fel a figyelmem arra, hogy tükör van mögöttem. Vagyis gondolom a tükörhöz lesz köze... hisz csak nem azt akarja, hogy a szekrényben dugjunk. Ugye?

- Mit tervezgetsz abban a kis mocskos fantáziájú agyadban?- kérdezem meg, mire csak egy önelégült mosollyal ajándékoz meg.

- Végig akarom nézni a tükörben ahogy eltűnik benned a farkam. És azt, hogy amikor meglovagolsz milyen vagy hátulról.- mondta majd megnyalta az ajkait.

Egy pillanatra ledermedtem... de aztán...

- Imádom, hogy néha ilyen beteg agyszüleményeid vannak.- mondtam, miközben veleszemben az ölébe ültem, közel az ágyékához. Rámosolyogtam, és egy szerelmes csókba invitáltam.