DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

🥀2.évad 15.rész🥀

♡Sarabi szemszög♡

- Add vissza te csöves vagy nagyon megverlek, ha elkaplak.- rohangálok körbe körbe a házban.

- Nem adom.- ölti ki rám a nyelvét, majd fut tovább.

Nos, aki nem érti mi a szitu éppen, annak röviden elmesélem. Szóval, a tegnap reggelem nagyon jó volt, összejött a család, Taeval ismét építgetjük a kapcsolatunkat. Aztán délután fele, egy váratlan vendég toppant be hozzánk, a bátyámmal az oldalán, aki teljes sokkban volt, hisz ő nem tudott róla, hogy Taeék itt vannak. Jaj az az arckifejezés, esküszöm minden pénzt megért. A váratlan személy, meg annyira nem volt váratlan, csak, hogy is mondjam, furcsa, hogy ennyire hamar visszatért. Yugyeomról beszélek ugyebár. Igazából, nem baj, hogy hazajött, sőt, mikor megláttam, egyből a nyakába ugrottam, aminek az lett a következménye, hogy a földön kötöttünk ki. Az is vicces volt. Csak nem hittem volna, hogy ilyen hamar túl teszi magát a dolgon, de az csak jó, ha elfogadja és felnőttesen gondolkodik... bármennyire nem látszik annak. És, ami még durva volt, az az, hogy mindenkivel összehaverkodott. És a mindenki alatt MINDENKIT értek, tehát Taehyungot is beleszámítva. És ez lepett meg leginkább. De gondolom Baekhyun eldumcsizott vele, elverte egy fakanállal, aztán meg minden jó lett. De talán, mindenki közül Jungkookkal értett leginkább szót. Gondolom azért, mert egy évben születtek, én is így lennék... ha ebben a házban lenne valaki, aki egyidős velem. Viszont kívételesen nem én vagyok a legkisebb, mint ahogy azt már megszoktam, hisz van itt kislány és egy alig néhány hetes baba.

Kicsit elkalandoztam. Amm... szóval éppen Yugyeomot kergetem az egész házban, mert úgy volt, vagyis tegnap így beszéltük le, hogy megbeszéljük a dolgokat, immáron kultúráltabban, de mivel késett a "megbeszélt időpontról", ezért úgy voltam vele, hogy addig megírom a mai napi napló bejegyzésem. Kicsi koromban kezdtem el írni, és rengeteget segített nekem, ezért ezt a szokást megtartottam. De miközben írtam, ennek az agyalágyult csicskának éppen meg kellett érkeznie, és kikapta a kezemből a naplóm. Kissé idegsokkos állpot kapott el, hisz nem csak azt írom le, hogy..." Kedves naplóm, ma elvoltam sétálni, és szedtem virágokat."

Ohh nem nem, nem vagyok én ennyire ártatlan. Emlékszem, azt is leírtam ami a lázam idejében történt, szóról szóra... mint egy sztorit, de... úgy... mindent, szóval azt is. Lényegtelen. A fontos az az, hogy erről senki nem tud, még Tae sem, és nem szeretném, ha pont most kerülne, napvilágra az összes mocskos kis gondolatom, avagy titkom.

- Hopp, ezt elveszem.- kapja ki Yugyeom mocskos kiskezéből, a naplómat, az én alfám.
- Tessék szivem.- adja oda nekem egy csábos mosollyal. Óh, hogy én miket nem tudnék veled... . Miket beszélek? Jajaj asszem lázam lesz nem sokára. Nem szoktam ennyire kívánós lenni.. vagy Tae közelében lehet, hogy de? Igazából nem tudom, hisz eddig terhes voltam és azért vágytam rá, de most, hát nem tudom.. biztos, vagyis, csak rá kell nézni. Kétlábon járó szexisten. Visszatérve a lázamra, azt onnan tudom, hogy néha görcsölgetek. Nos ez baj is, meg nem is. Beszélnem kell Jinnel mondenképpen.

- Köszi.- lépek hozzá egy puszi erejére.

Majd bevetve legsátánibb nézésem, Yugyeomra tekintek, majd gyors léptekkel elé lépek, hogy a fülénél fogva rángassam ki az udvarra.

- Áuuu... ez fájt.- dörzsölgeti a fájó területet, miután elengedtem.
- Most ezt miért? Mi volt abban a naplóban, amit ÉN, a legeslegjobb barátod nem olvashatna el? Például, hogy "Oh te jó ég, Yugyeom a leghelyesebb alfa a világon, akit valaha láttam."- kezd bele, lányos hangon, amire én csak bokán rugom.

- Nem, ilyenről egy szót sem írtam. Viszont az ami ebben van, azt te nem akarod látni. Nem akarom összetörni a kisgyerek lelkedet.- játszom a szomorú kislányt.