DARK MOON /~Taehyung~/ BEFEJEZETT/

38.rész🥀

♤Sarabi szemszög♤

- Nem is hittem volna, hogy ilyen fiatalon beadod a derekadat és férjhez mész.- mondta Soo a hangjában egy kis gúnnyal.

- Nos aki egyszer megtalálja az igaz párját.- vonom meg vidáman a vállam.
- De még nem mentem férjehez.

- Oh, szóval már úgy vagy terhes, hogy nem is mentél férhez. Érdekes.- tényleg azt hiszi hogy majd elszégyenlem magam?
- Hány hónapos is?

- 4 hónapos. És igen ilyen fiatalon, házasság előtt már teherbe estem. Megesik az ilyen.- mondom hanyagul.

- Persze persze, csak az apja a picinek elővigyázatosabb is lehetett volna, hisz így elvette a fiatalságod. Én mindig azt mondtam Taenak soha ne hamarkodjon el semmit.- dicsekszik. Na most ugrik a majom a vízbe. Hívjátok az ördögöt, mert szerintem ezt még ő is végignézné.

- Szerintem ezt a fia elfelejtette.- iszok bele a vizembe.

- Tessék?- kérdezi.

- Úgy látom a fiát ez a tanács vagy nem érdekelte vagy szimplán elfelejtette, hisz nézzen csak rám...- mutatok a hasamra.- 4 hónapos terhes vagyok Taehyungtól.- mosolygok ördögien.

- HOGY MICSODA?!- kelt ki magából
- Taehyung magyarázatot AZONNAL.- kiabált rá Taera, aki tök higgadtan ült mellettem, miközben a falkatagok meghökkenve figyelték az eseményket, a kedves rokonaim és barátaim meg alíg bírták visszafolytani a nevetésüket.

- Mit magyarázzak ezen apám? Hisz elmondta ez a gyönyörű hölgy itt mellettem. Várandós a gyerekemmel.- mondta teljesen természetesen.

- Kim Taehyung ez mégis mikor történt?- állt fel most már az asztaltól.

- Akkor amikor azt sem vetted észre, hogy egy hónapra eltűntem égy Jungkookot bíztam meg a falkavezetéssel.- "gondolkodott el"

Erre már nem mondott semmit, bár láttam rajta, hogy tovább akarja folytatni az üvöltözést, de helyette inkánbb fogta magát és elsétált.

♤Taehyung szemszög♤

Hát ez tényleg mulatságos volt. Na de most, hogy ennek a hajcihönek vége, egy időre, jöjjön a legfontosabb dolog. Felálltam megigazítottam a felsőmet, majd a kedvesem felé nyújtottam a kezem.

- Add a kezed.- ő pedig mosolyogva belecsúsztatta a kezét az enyémbe.
- Falkám, farkasaim, családom! Tudom, hogy ez az előbbi kis színdarab eléggé furcsa dolog volt, ezért is szeretnék illedelmesen elmondani mindent. Itt mellettem áll az én holdfényem, a matem. Volt egy időszak a nyáron amikor teljesen eltűntem, nos a Byun falkában voltam. Tudom ez sokakban kételyt hoz fel, a sok hazugság amivel apám anno tömte a fejeteket és az enyémet is, valójában mind hazugság. Ott éltem egy hónapon át, és megisimerhetettem a déli falka szokásait, és mindennapjait. És egyátalán nem volt szörnyű, sőt élveztem az ott töltött időt. Mielőtt elmentem volna apám kényszerített egy házasságra amit nem is akartam. Ezért is mentem el. Tudom, hogy ez felelőtlenség volt tőlem, magatokra hagyni titeket, de az akkor egy meggondolatlan döntés volt. Viszont ez a döntés hozott össze az én Sarabimmal, aki nemsokára megajándékoz egy kisfiúval. Remélem eltudjátok őt fogadni mint párom és ha minden jól megy, mint leendő feleségem.- mosolygok rá lágyan.

- Taehyung és én szeretnénk egy új és jobb jövőt, ahol a gyerekeknek nem gyűlölködésben és félelemben kell felnőniük. De ehhez rátok is szülkség van. És tudom, hogy sok rosszat hallottatok már rólam, de beszeretném bizonyítani az ellenkezőjét.- mondja reménykedve.

Egymás szemébe nézünk majd összedöntjük a homlokainkat. Bármi is legyen mi szeretjük egymást. Egyszer csak a tömeg tapsolása és ujjongása zökkentett ki minket. Elfogadják. A családom, a népem, a falkám elfogadja azt a személyt akit mindennél jobban szeretek.

- És most kezdődjön el végre az igazi buli.- jelentem ki és már el is indul a zene.

Minden előrejelzés nelkül magamhoz rántottam Sarabit és szenvedélyesen az ajkaira tapadtam. A meglepődségtől először nem csókolt vissza de hamar kapcsolt és már egymás ajkait téptük. Karjait a nyakam köré fonta, míg én a dereka köré és így próblátuk meg egymást egyre és egyre közelebb húzni egymáshoz, de gömbölyödő pocakja miatt ez nehezen volt megoldható.
Mikor kifogytunk a levegőből nehezen ugyan de apró puszikkal elváltunk egymástól.

- Felkérhetlek egy táncra?- hajoltam meg előtte mint egy úriember.

Erre ő csak nevetett egy aprót, majd ő is pukedlizett egyet és..

- Örömmel.- mosolygott.

Mikor elkezdtünk lassúzni elvesztünk egymás tetintetében. Csak mi ketten voltunk, bocsánat hárman. Ezt az estét semmi sem ronthatja már el.

Naívan azt hittem ez így is lesz....