Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Itona Horibe x male reader

Szikra-chan kérésére❣

-Jó estét-nyitottál be a Matsuraiken ajtaján.
-Á, Név-kun, régen láttunk már-szólít meg azonnal kedvesen a tulaj felesége.
-Kicsit elfoglalt voltam mostanában, tudja elég sokat kell tanulnom, a sulban meg csak egyre nő az elvárás-szabadkoztál amiért sokáig nem látogattad meg kedvenc kajáldádat.
-Név-kun, miért nem jössz át az E osztályba?-jelenik meg Takuya is, egy adag ramennel a kezében.
-Egyre jobban elgondolkozok ezen-sohájtasz egy nagyot, de beszélgetésedet megzavarja néhány srác akiket szintén ismertél már.
-Terasaka?-néztél a belépő fiúra.
-Yo, Név-kun, csak nem azt hallottam hogy át akarsz jönni hozzánk?
-Fontolgatom-bólintottál rá.
-Jó estét-lép be egy másik fiú is. Az utóbbi jóval alacsonyabb volt Terasakanál, no meg csendesebb is.
-Itona, üdv, a szokásosat?
-Igen, lehetőleg ne változtass a recepten-biccent a srác kifejezéstelen arccal. "Kawaii" gondoltad magadban.
-Olyan régen találkoztunk már, hogy azóta biztos találtál már magadnak pasit, igaz?-ölei át a vállad haveriasan a nagydarab srác.
-Nem, még nem.
-Tényleg? Olyan szerencsétlen vagy-sóhajt fel megdörzsölve orrnyergét.
-Azért nem olyan könnyű melegként találni valakit-szól közbe a csendes ezüsthajú srác.
-Igaza van-vetsz egy jelentősségteljes pillantást Terasakara.-Egyébként, Teljes Név vagyok-nyújtod felé a kezed.
-Itona Horibe-mutatkozik be és elfogadja kezed, ahogy hideg keze hozzáér meleg tenyeredhez mintha enyhe pír jelenne meg az arcán és hamar el is rántja azt. Ekkor lép be két tál ramennel Takuya.
-Jól néz ki-mondod mikor leteszi eléd a tálat.
-Apa csinálta, nem engedte hogy én főzzem, azt mondja még a végén megmérgezlek titeket-zsörtölődik.
-Akkor ma nem halok meg-teszi össze a kezeit Itona-kun és elmormog egy Itadakimasut.
-Hé, ne fikázzátok ki a főztömet-sértődik meg Takuya.
-Azér valahol igaza van-szól közbe Terasaka.
-Bezony, egyszer cukrot tettél az enyémbe só helyett-bólogatsz egyetértően.
-Az elég alap hiba-teszi hozzá Itona.
-Forduljatok fel-jelenti ki Takuya, majd orrát felhúzva sértődötten elvonul mint valami kislány.
-Pfft-tör ki belőletek a nevetés, Itona meg csak nyugodtan szürcsöli ramenjét és te is hozzálátsz nehogy kihűljön.
-Nem sokára Valenti nap-töri meg a csendet Terasaka.
-Nyugi te úgysem kap csokit!

Néhány nappal később azon kaptad magad, hogy már a hegyen baktatsz felfelé az E osztály "terméhez". A polip szerű izé ( oszifő) kedvesen üdvözöl és be is mutat az osztálynak. Az ismerőseid rögtön le is támadnak és be is kerülsz melléjük. Különös módon szuperül érezted magad az osztálytársaiddal és felzárkóztál mindennel amivel el voltál maradva. Minden nap boldogan másztál fel a hegyre, mégha fárasztó is volt, de jó kis edzés volt hiszen mostanra olyan vádliaid lettek amik kemények mint a beton. Na jó, nem egészen ezér tvoltal boldog, hanem mert mindennap beszélhettél Itona-kunnal, akinek az aranyossága szerinted felülmúlhatatlan.
Nehezen elérkezett a Valentin nap is. Szinte érzeni lehetett az izgatottságot a levegőben, inkább a lányoknál, de a fiúk is szerettek volna minél több csokit összegyűjteni.
Még Koro-sensei is teljesen fel volt villanyozva. Mondjuk ő mikor nem.
A nap végére hullafáradtan mentél vissza a terembe a cuccaidért. Mikor a padodhoz értél egy doboz csokit vettél észre. Körbenéztél de senkit sem láttál, ezért elkezdtél bepakolni a táskádba.
-Nem kóstolod meg-kérdezi hirtelen egy hang, majd előlépett a sötétből Itona-kun.
-Itona-kun, te láttad hogy ki tette ezt ide?
-Igen.
-És...elmondod?
-Csak ha megkóstolod.
-Okké-nézel félre gyanakodva de azért kibontod a dobozt és bekapsz egy darabot a csokiból.-Hm, ez nagyon finom.
-Ízlik?-kérdezi a másik fiú közvetlen közelről, szinte érezted a lélegzetét a bőrödön.
-Nagyon, kitől kaptam?
-Tőlem.
-Tessék?
-Tőlem kaptad-ismétli meg magabiztosan.
-De miért?
-Nem vagyok a szavak embere-ekkor megfogja a pulcsidat és közel rántva felpipiskedik és megcsókol. Végül a nyakad köré fonja a kezeit. Nem tétovázol tovább, átfonod a dekerát kezeddél és szenvedélyesen visszacsókolod. Érzed hogy teste megremeg karjaidban. Azonban muszáj volt elválnatok egymástól.
-Most nagyon megleptél-döntötted homlokodat az övéhez.
-Ez van-direkt nem néz a szemedbe, de totál el van pirulva.
-Szeretlek-nyomsz egy puszit a homlokára.-Ugye te is szeretsz?
-Persze-dünnyögi.
-Akkor mond ki.
-Sz...
-Igen?
-Szer...uh...Szeretlek-hadarja.
-Olyan cuki vagy-ölelgeted meg.
-Megfojtasz-nyögi ki, de azért ha lehet csak még jobban hozzádbújik, mert érezte hogy te sosem fogod elhagyni, karjaid biztonaságot nyújtottak neki, olyat amilyet még senkinél sem érzett.
Romantikus pillanatotokat a hasa korgása szakította meg.
-Na gyere te kis haspók, meghívlak egy ramenre-kaptad fel a táskád és kezét egy pillanatra sem elengedve sétáltatok
el a helyre ahol először találkoztatok.

Konnichiwa~
Teát szürcsölgetve, törit magolgatva, de megírtam a részt. Remélem tetszett, további szép napot mindenkinek😘