Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Shirakumo Oboro x reader

Virag_666 kérésére❣

A képességem hogy látom a jövőt. Ennél szarabb képesség talán nem is létezik. Nagyon sok meglepetésemet elrontottam már véletlenül. Például hogy a Mikulás nem is létezi,k vagy hogy mit fogok kapni a szülinapomra. Szerencsére már megtanultam kezelni, ezért csak olyankor látom a jövőt amikor akarom.
Aznap reggel is egész jókedvűen keltem fel. Felevettem az egyenrucit, amiből lassan jó lenne újat kérni, mert már kezdem kinőni.
A könyveimet csak úgy behajigáltam a táskámba. Felkapva az édesanyám által készített szendvicset már siettem is a suliba. A házunk előtt, már ott álltak a barátaim.
-Jó reggelt!-köszöntöttem őket mosolyogva.
-Jó reggelt, Név-chan-köszönt vissza kettő közülük. Ám a harmadik csak lustán pislogott felém.
-Jobbat-biccentett szokásos komor hangján.
-Hogy aludtál Név?-kérdezi társaságunk legvidámabb személye, a folyton mosolygó Shirakumo.
-Egfsz jol.
-Tessék?
-Bocs, azt mondtam egész jól-javítottam magam amint lenyeltem a szendvicsből harapott jókora darabot.
-Jó neked, én elfelejtettem angol házit csinálni-ásított Hizashi.
-Olyan szerencsétlen tudsz lenni-kuncogtam.-Shota, te meg ma is, olyan, önmagad vagy.
-Jobb ha sosem változunk meg-neveti el magát Shirakumo.
-Igazad van.
-Képzeld tegnap ebéd közben arról beszéltünk milyen jó lenne egy közös irodát nyitni, ha felnövünk-majd beavatott a részletekbe, én meg csendben teli szájjal bólogattam.
-Ez tényleg klassz lenne.
-Engem csak hagyjatok békén-szólalt meg Shota.
-Shota-kun, mindig olyan kis morci vagy-piszkálgattam kicsit.
-Nem.
-Naaaaa, te is tudod hogy igazam van.
-Nincs-válaszolt tömörem mire mind elnevettük magunkat. Jókedvünk azonban nem tartott sokáig. Végighaladva az utcán, csak annyit veszünk észre hogy valaki kirabolt egy ékszerboltot.
-Elkapjuk, ugye?-pillantottam a srácokra, akik csak rábólintottak. A bűnöző, és társai eleinte próbáltak erejükkel védekezni, de az én uatsításaimmal Shota hamar megszüntette erejüket így már könnyűszerrel elkaptuk őket és ádadtuk a rendőrségnek.
Ezután a belünket is kifitva rohantunk az UAba hogy beérjünk órára. Késésünket kimagyaráztuk, így nem kaptunk csak egy kis büntit, mondván ezt a profi hősökre kellett volna bíznunk, meg blablabla...
-Ajj már annyira nincs kedvem takarítani-sóhajtottam fel amint vége lett az óráknak.
-Ugyanmár, négyen vagyunk-próbált Shirakumo lelket önteni belém.
-De tudod te mekkora az iskola?-szólt közbe Shota szinte haldokolva a takarítás gondolatától is.
-Gyere Shota, ki megyünk és kitakarítjuk az edzőpályát-karolta át biztatóan Hizashi.
-Akkor gondolom, mién ez a sok lépcső?
-Bezony, de fel a fejjel ketten hamar végzünk-kacsintott rám. Előkaptuk hát a seprűt meg a felmosót és így kezdtünk neki a melónak. Ez mégsem olyan kis bünti. Mikor már a harmadik szinten jártunk olyan szinten elfáradtam hogy észre sem vettem az utolsó lépcsőfokot. Így majdnem zuhantam egy nagyot, ha Shirakumo nem kapja el  kezem.
-Jól vagy  Név-chan?-érdeklődött még mindig fogva a kezem amitől zavarba jöttem. Zavaromban elfelejtettem uralni képességem és beleláttam a jövőjébe. Ó, bár ne tettem volna. Hirtelen elrantottam a kezem és hátráltam pár lépést, szinte ijedten nézve a fiúra aki nem értette mi bajom.
-Minden oké, Név?-kérdezte kedvesen.
-Istenem, Shirakumo-borultam a nyakába zokogva. A fiú értetlenül de átkarolta a derekamat és nyugtatóan kezdett el duruzsolni a fülembe.
-Láttam a jövőd-suttogtam mikor kissé összeszedtem magam.
-Ilyen szörnyű lenne?-mosolyodott el.
-Igen, nagyon-szipogtam.
-Akkor jobb ha kihasználok minden pillanatot, mielőtt az a szörnyűség bekövetkezne-mondta, majd legnagyobb meglepetésemre felemelte fejemet az államnál fogva és ajkaimra tapadt.  A csók bár nem tartott sokáig, igencsak élvezetes volt. Könnyes szemekkel bámultam íriszeibe választ keresve előbbi cselekedetére.
-Szeretlek Név-suttogta ahogy kezével végigsimított arcomon.
-Én is téged-pirultam el, megfogva kezét egy puszit nyomtam tenyerébe. Szinte megkönnyebbülten ölelt át újra, mire nagyot szippantottam férfias illatából ahogy fejem a mellkasába fúrtam.
-Khm-hallunk meg egy hangot a hátunk mögül.-Megzavartunk valamit?
Megfordulva csak a vigyorgó Hizashival és egy komor Shotával találtam szembe magam.
-Dehogy is, pont jókor jöttetek-mosolygott a mellettem álló.-Szeretném bemutatni a barátnőmet-mondta majd átölelve a vállam közelebb húzott magához.
-Váó, erre nem számítottam, gratulálok az ifjú párnak-ölelt meg mindkettőnket a szőke fiú, míg másik csak udvariasan biccentett. Felnézve a mellettem álló kék hajú fiúra egyetlen dolog jutott eszembe. Akármilyen sötét is a jövő én mindig mellette akarok állni, jóban rosszban...