Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Ray x reader

snglrty kérésére ♡

-MEG FOGOK BUKNI MATEKBÓL-vertem a fejem a padba aznap már vagy harmadjára, mert szokásomhoz híven most sem értettem semmit a tananyagból.
-Név, chillejjél már egy kicsit, még a végén matekfóbiád lesz-próbált nyugtatni a legjobb barátnőm, több kevesebb sikerrel.
-Az a bajom, hogy hülye vagyok a matekhoz-motyogtam miközben megtapogattam a fájó pontot a homlokomon.
-Mért nem kérsz meg valakit hogy korrepetáljon?-vetette fel hirtelen az ötletet.-Hmm... Például Ray nagyon jónak tűnik matekból...
-MIIII?!-akadtam ki rögtön, mert jól tudta, hogy már első óta bele vagyok zúgva a srácba.
-Tényleg, én hülye hogy ez eddig nem jutott eszembe-csapott a homlokára.- Most gondolj csak bele, majdnem minden nap együtt leszel vele vagy egy órán át!
-Meg se merem szólítani, inkáb megkérem Normant-sóhajtottam nagyot és feltápászkodva elindultam megkeresni az említettet, aki nem meglepő módon Emmával beszélgetett.
-Sziasztok!
-Név-chan de jó hogy látlak-ugrott a nyakamba egyből a lány.
-Eheheh, mostanában túl sokat gondoltam a matekra-mentegetőztem.-Norman, esetleg nem tudnál korrepetálni?
-Oh, ne haragudj de nem érek rá mert... én már Emmát korrepetálom, igen. De mindjárt megkérdezem Rayt, ő biztos ráér-mondta, majd lelépett, gondolom megkeresni Rayt.
-Miből korrepetál téged?-néztem gyanakodva Emmára.
-Etooooo...izé, fizikából meg kémiából, mert nem megy túl jól, de mindegy most mennem kell szia!
-Mért akar ma mindenki lerázni?

Kövi szünetben nagy meglepetésemte Ray jelent meg a termem ajtajában és velem akart beszélni.
-Figyelj nem akarok sok időt pazarolni ezzel az egésszel, mikor érsz rá?
-Eto... Szerda délután és pénteken.
-Akkor négykor a könyvtárban-intett hanyagul majd elment en meg fel sem tudtam fogni mi a jó ég történt itten.

Szerdán a lehető legpontosabban értem a könyvtárhoz, Ray már kinyitott matekkönyvekkel várt engem és mindent elmagyarázott az elejétől kezdve és csodák csodajára mindent meg is értettem.
-Akkor pénteken ugyanitt-mondta, majde se szó se beszéd elment. Hát már ebből is látszik, hogy egyáltalán nem tetszek neki. Mondjuk ő Emmán meg Normanon kívül mindenkivel bunkó.
És így ment ez heteken keresztül. De egyik nap hiába vártam rá a könyvtárban ő nem jött el, ami miatt nagyon csalódott voltam, de amíg rá vártam megcsináltam az aznapi házikat. Nagy sokára befutott ő is.
-Bocsi a késésért.
-Semmi baj, addig megcsináltam a házit, leellenőriznéd?
Amíg ő ellenőrizte a munkámat én hozzákezdtem akövetkező feladatokhoz, de egy idő után úgy érzetem valaki figyel és felpillantva Rayt láttam ahogy engem bámul.
-Valami baj van?-kérdeztem.
-Nem, csak elbambultam-vont vállat.
-Akkor jó-mosolyodtam el.
-Figyelj, mégiscsak lenne egy kérdésem. Vasárnap menni fog egy nagyon érdekes film a moziban, azért késtem mert elmentem jegyeket venni. Lenne kedved eljönni velem?
-He?-fagytam le teljesen, mert Ray pont most hívott el egy randira. Ray. Egy randira. OMG.
-Hahó Név itt vagy?-lengette meg kezét az arcom előtt.
-Ja, igen persze.
-A válaszod?
-Igen persze, mindenképpen ott leszek-hebegtem.
-Nélküled unalmas is lenne-mondta majd visszatért  a könyvéhez. Én meg egész végig vörös fejjel ültem ott egy idióta vigyorral a képemen, mert rájöttem mégsem vagyok teljesen reménytelen. Mármint nem matekból hanem szerelmi téren.