Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Nagisa x Karma

Zsantuu kérésére❣
Boy x boy rész, aki nem szereti az ilyesmit ne olvassa!
És bocsi ha kicsit kések a részekkel, de tudjátok jön a félév és próbálok nem rossz jegyet kapni az utolsó héten😆

Nagisa szemszöge:

Szinte már-már óvatosan sétáltam végig a reggeli félhomályban az iskolába vezető úton. Semmi kedvem nem volt megint a srácokkal találkozni, mert azok mindig csak basztatnak. Egyszer álmomban véletlenül kikotyogtam hogy meleg vagyok és azóta folyamatosan piszkálnak. Ám balszerencsémre nekimentem valakinek. Amint megláttam a vörös hajkoronát azonnal összerezzentem és bocsánatot kértem tőle.
-Nagisa-kuuun, nem ezért kéne bocsánatot kérned-vigyorog rám ijesztően.
-Ha-hanem?
-Csal azért amiért buzi vagy-fordul meg és elindul az iskolába. Szavai nagyon rosszul esnek, főleg azért mert maga Karma a crushom. Olyan helyes. Meg bunkó is, és sosem fog szeretni. Szóval azonkívül hogy sokan piszkálnak, szerelmi bánatban is szenvedek. Főleg azóta, amióta abban a bárban be kellett öltöznöm lánynak. Nagyon fáj, hogy így bánnak velem.

Tesi óra után úgy döntöttem ledőlök kicsit az egyik fa alá pihenni. Olyan szép idő volt, hogy lassacskán elaludtam. Arra keltem hogy egy nagy adag jéghideg vizet zúdítanak a nyakamba. Szemeim rögtön kipattantak. Felpillantva fiúosztálytársaimat láttam meg, meg Karmát egy vödörrel a kezében.
Tavasz volt, ezért nem volt a legmelegebb. A hideg víz pedig pláne nem esett jól, persze hogy azonnal fázni kezdtem.
-Csakhogy felkeltél. Biztos valami undorítót álmodtál-röhögte el magát az egyikük.
-Vagy Karma-kunról fantáziált.
-Igaz ez, Nagisa-kun?-ránt fel a pólómnál fogva az említett fiú.
-N-nem!
-Akkor nézz a szemembe és úgy mondd.
-NEM!-ordítottam el magam, de arcom piros színe nyilvánvalóan elég árulkodó jel volt, főleg mivel arca pár centire volt az enyémtől.
-Ch, undorító-mondja, majd ellök magától és egyből a fa kemény törzsének esek. Hallatszik ahogy a gerincem nagyon nyekken.-Innestől rátok bízom.
A fiúk pedig rögtön nekem esnek. Nem mondom hogy nagyon szétvertek, de keletkezett egy lét lila folt a testemen, plusz összefagytam.
Mikor hazaértem megcsináltam a leckém, lefürödtem, majd lefeküdtem. Ahogy feküdtem az ágyamban egyszerűen rámjött a sírhatnék. Így szó szerint álomba sírtam magam.
Másnap reggel olyan szarul éreztem magam hogy alig bírtam kikelni az ágyból. Kapart a torkom, takony folyt az orromból ráadásul hatalmasra duzzadtak kisírt szemeim. És fáztam, bár a lázmérő nem mért lázat, így bebattyogtam az iskolába, anélkül hogy bárkivel is találkoztam volna. Egyik órán Koro-sensei megkért hogy vigyen ki az órai munkámat. Ahogy lassan lábra álltam éreztem hogy kissé megszédülök. Ahogy elindultam a padsorok között éreztem hogy elsötétedik a látásom és elkezdek előrezuhanni. Mikor magamhoz tértem, még nem nyitottam ki a szemem mert a fejem majd kettéhasadt a fájdalomtól. Arcomon egy hideg cirógató kezet éreztem. Nem mozdultam, mert jól esett ahogy hideg keze a forró arcomhoz ér. Finoman még közelebb is nyomtam arcomat a simogató kezekhez.
Kíváncsiságból végül csak megnéztem ki ül mellettem. Ahogy megpillantottam az illetőt szinte leesett az állam.
-Karma-kun?-suttogtam rekedtes hangon.
-Nagisa-kun, de jó hogy magadhoz tértél-mondja, majd önfeledten felhúz és megölel. Meglepődök viselkedésén, ezért szinte megdermedek karjaiban.-Uh, bocs, ezt nem kellett volna.
-Se-semmi baj-motyogom.
-Nagisa-kun, ne haragudj, miattam kerültél ilyen állapotba. Miattam fáztál meg, és láttam a lila foltokat is. Annyira sajnálom, nem akartalak bántani, csak...-elhallgatott, én pedig érdeklődve vártam a folytatást.-Csak nem akartam hogy engem is lenézzenek. Tudom szörnyű alak vagyok, ráadásul önző. Miattam lettél ennyire rosszul. Hogy tehettem ilyet azzal akit szeretek-mondandója végén tenyerébe temeti arcát.
-Szeretsz?-kérdezem sokkoltan.
-Igen, szeretlek-bólint keserűen.
-Akkor miért...
-Mert fontosabb volt a büszkeségem és a hírnevem. Sajnálom-hajtottam le a fejét bűbánón.
-Megbocsátok.
-Nem érdemellek meg-suttogja.
-De én is szeretlek-nyújtom ki a kezem és lágyan a fejére teszem azt. Felpillant rám. Mélyem szemeibe nézek elveszve azokban a gyönyörű aranysárga íriszekben. Óvatosan kezébe veszi arcomat. Közelebb húzódva finom csókot nyom ajkaimra. Kezem lecsúszik tarkójára és nyakát átölelve visszahúzom egy hosszabb csókba.
-Szeretlek Nagisa-motyogja két csók között, én meg szinte a fellegekben érzem magam. Majd hirtelen megborzongok.-Fázol?
-Kicsit.
-Te remegsz, bújj vissza az ágyba, gondolom megint feljebb ment a lázad-nyom le a matracra és kedvesen betakargat.
-Aludj velem-nyújtom felé karjaimat. Halványan elmosolyodik, majd levéve cipőjét bebújik mellém az ágyba, mire én azonnal a mellkasába fúrom a fejem.
-Aludj jól-nyom egy puszit a hajamba, mielőtt még elnyom az álom.