Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Hinata Shoyo x Oc

Kyle_Neko_07 kérésére❣

Holnap kezdem a gimit. Erre mit csináltam? Ma elmentem futni és akárhogyan is próbálom tartani az egészséges életmódomat, valahogy mindig elrontom. Főképp azért mert kissé ügyetlen és folyamatosan csak esek egy nagyot vagy nekimegyek valaminek. Futás közben is sikeresen eltaknyoltam, így nem csak a térdemet horzsoltam fel hanem sikeresen az orromat is. Már megszoktam hogy az év mindennapján ragtapaszt kell viseljek. Szerintem erre többet költünk mint kajára. De mit tegyek ha a sport az életem? Anyukám is mindig azt mondja túlzottan hiperaktív vagyok, hihi.
Másnap előkotortam a ragtapaszgyűjteményem, én már csak így hívom, és kiválasztottam egy aranyos nyuszisat. Majd felkaptam az egyenruhám. Már nagyon vártam hogy végre gimis egyenruhát hordhassak, mert amit általánosban hordtunk az olyan ótvarzöld volt, blah.
De persze nem hagyhattam ki kedvenc narancssárga scrunchiemat a hajamból és hosszú szürke pulcsimat. No meg a nálam már ikonikusnak számító narancssárga sportcipőt. Ha ebből még nem derült volna ki a narancssárga a kedvenc színem.
Felkaptam a két bentót amit anya odakészített és a szenvicsemet is amit gyorsan betoltam.
-Elmentem!
-Jó legyél és vigyázz magadra!
Biciklim előkapva imádkoztam egész úton nehogy taknyoljak egy nagyot az új iskolám szemeláttára.
Biciklem letettem a tárolóban mellém egy fiú tette le járgányát. Muszáj volt ránéznem. Olyan szép narancssárga haja volt!
-Hű de szép hajad van!-kiáltottam fel.
-T-tessék?!-pislogott értetlenül.
-Mármint szép a hajad színe, gyönyörű, add nekem-néztem rá csillogó szemekkel.
-Ne haragudj ismerjük egymást?-látszott rajta hogy furcsának tart.
-Nem, még nem. Elsőéves vagyok, Mizumi Hazukashi-hajoltam meg előtte.
-Hinata Shoyo, szintén elsőéves-hajolt meg ő is.
-De jó, remélem egy osztályban leszünk. Áh, és bocsi a hajad miatt, csak a narancssárga a kedvenc színem-szabadkoztam.
-Semmi baj, csak még senki sem mondta hogy szép lenne-nevette el magát.
-Pedig az.
-Szereted a röplabdát?
-Azt még nem próbáltam, de ki akarom. Imádok sportolni. A sport az életem-magyaráztam neki mire ő hevesen bólogatni kezdett.
-Én röpizni imádok, amióta csak megláttam a Kis Óriást azóta olyan akarok lenni mint ő-lelkesedett fel.
-Most már nagyon ki akarom próbálni-sóhajtottam fel.
-Gyere el a délutáni edzésre, mármint én is ott leszek, es ha szeretnéd megnézheted. Bár nekem is csak a második lesz-mosolygott bátorítóan.
-Mindenképpen ott leszek.
-Basszus el fogunk késni az első óránkról-kapott a fejéhez, mire mindketten felspirnteltünk a termünkbe, nem teljesen akadálymentesen mert az utolsó lépcsőfokban megbuktam így mostmár lett egy lila folt is a combomon.
-Elnézést a késésért!-harsogtuk kivágva az ajtót.
-Mire vélhetem hogy első nap így elkésnek?-kérdezte az új oszifőnk.
-Nagyon sajnáljuk, csak...
-Nem érdekelnek a kifogások csak üljenek le és ez mégegyszer elő ne forduljon-mutatott két üresen álló pad felé. Lehajtott fejjel kullogtunk oda.

Amint vége lett a sok nyomorék órának kaptam egy üzenetet.
-Bocs csajok mennem kell.
-Hova ez a nagy sietség?-kérdezték barátnőim.
-Kiyo-chan írt, hogy lenne e kedvem megnézni a röpiedzést és oda egy fiú is meghívott szóval megyek-pattantam fel.
-Várj az a harmadéves Kiyoko? A suli legnépszerűbb lánya?
-Igen, ő az. Az uncsitesóm-bólintottam .
-De jó neked, hogy ilyen szép unokatestvéred van-sóhajtottak fel.
-Várj és milyen fiú?-kíváncsiskodtak tovább.
-Ma futottam vele össze a biciklitárolóban és olyan szép narancssárga haja volt.
-És gondolom letámadtad-állapította meg barátőm.
-Iiiigen-húztam el a szót.
-És még így is elhívott egy randira.
-Ez nem randi-tagadtam egyből.
-Jó, jó, de azért vigyázz azokkal a labdákkal, rád nézve halálosak-figyelmeztetett.
-Ha bungijumpingot túléltem ezt is túl fogom.
-Lehet te az ilyen szimpla sportokkal nem bírsz-hallottam még a hangját mielőtt elhagytam volna a termet.
Ahogy beléptem a tornaterembe minden szem rámszegeződött.
-Mizu-chan-lépett hozzám Kiyoko hogy megöleljen.-Örülök hogy sikerült eljönnöd.
-Ki akartam próbálni a röpit, nagyon is-mosolyodtam el szélesen.
-Mizumi-san, végül csak eljöttél?-jött oda Hinata is.
-Hinata-kun-öleltem meg nagy hévvel őt is.-Nagyon várom már ezt az egészet.
-Ez esetben légyszi összeszednéd a labdákat-kért meg Kiyoko, mire örömmel teljesítettem a feladatot.
Vagy négy labdát egyensúlyoztam volna hogy betegyem a tartóba,a mikor is egy óriás nekem jött.
-Ara ara, gomen. Az ilyen kullancsokat mint te nem lehet észrevenni-nezett le rám az égimeszelő gúnyosan vigyorogva. Persze, hogy felcseszett. Mikor elhaladt volna mellettem utánafordultam és teljes erőmből a sípcsontjába rúgtam. Összecsuklott.
-Tsukki, jól vagy?-szaladt oda hozzá a mögötte érkező srác.
-Hagyjál Yamaguchi-sziszegte, egy gyilkos pillantással illetve.
-Lehet hogy kicsi vagyok és nem tudlak fejbe rúgni, de még a lábadat elérem es az se éppen fájdalommentes-szegtem fel a fejem.
-Ezt nem ajánlom a jövőben Tsukishima-kun-jött oda hozzánk Kiyoko.
-Lehet inkább a focicsapathoz kéne csatlakoznod-röhögött Nishinoya.
-Adj egy ötöst, ez állati volt-tartotta fel kezét rázkódó vállal a kopasz senpaiom is.
Aztán lekezdtek tanítanj. Minden fényesen ment egészen addig, amíg Hinata jól orba nem nyomott egy röplabdával. Orrom egyből vérezni kezdett.
-Nagyon sajnálom!-hajolt meg előttem.
-Semmi baj-nyögtem ki miközben Kiyoko egy zsepit nyomott az orromhoz.-Amúgy is bevonzom az ilyeneket, mindig.
-Kiengesztelésképpen n-nem jössz el velem egy röplabdameccsre-nyújtott felém két jegyet.
-Dehogynem mennék! Juhú!-ugrottam a nyakába, mire sikeresen összevéreztem pólóját. Ami ráadásul fehér volt. Upszika, hehe.
Következő héten szombaton, azonban balszerencsénkre pocsék idő volt, de semmi sem állíthatott meg. Esernyőt meg mindent bepakoltam, aztán megindultam a buszmegállóhoz ahova a találkát beszéltük.
Szerencsésen estem volna egyet megcsúszva a vizes aszfalton ha valaki el nem kap.
Felnéztem a narancs hajkorona alatt ülő aranybarna szemekbe.
-Örülök hogy itt vagy, Mizumi-san-mosolygott le rám. Hirtelen felocsúdva próbáltam felegyenesedni, de helyette lefejektem szegény Hinatát.
-Nagyon sajnálom-tapogattam sajgó homlokomat.
-Ugyan, már többször talált fejbe röplabda-nevette el magát.
A buszozás nem volt olyan hosszú, bár a stadionig elsétálva felpakoltunk egy csomó nasit. Leültünk a lelátóra, mert sikeresen odaértünk a meccs kezdetére.
Hinata lelkesen magyarázott nekem arról hogy mi is történik a pályán, mivel még nekem ez új volt. Olyan aranyos volt ahogy. Azon kaptam magam hogy arcát bámulom ahogy mosolyogva beszél, olyan cuki volt és helyes is.
-Minden oké?-zökkentett ki kérdése.
-Persze csak...ööö, túlsagosan is rád figyeltem, igen-fordultam el,sajnos felkötött hajam nem tudta takarni kipirult arcomat.
-Meleged van? Kimehetünk ha szeretnéd. Úgyie mindjárt vége van és tudjuk ki fog nyerni.
-Miattam nem kell azt az öt percet már igazán kibírom-ráztam meg a fejem és onnantól a meccsre koncentráltam.

-Ez szuper volt. Volt az a pillanat amikor a labda csak úgy bamm, lecsapták-Hinata élénken ecsetelte a történteket még azután is hogy kiléptünk a stadionból, én meg fülig érő szájjal hallgattam.
-Uh, eleredt az eső-állt meg.
-Igen, és a szél sem csak egy kicsit fúj-húztam el a szám. A szélbiztos esernyőmet meg kb ki sem nyitottam és máris a másik irányba nézett.
-Hát ez is szuper-jelentettem ki fölöslegesen.
-Annyira nem vészes, most pedig rohanjunk a buszmegállóhoz mert lekéssük a kövi buszt-mondta, mire vad rohanásba kezdtünk. Kicsit megázva de odaértünk. A buszon meg nuku fűtés, ezért dideregve ültünk le leghátulra.
-Jól vagy?
-Igen, csak kicsit fázok-remegtem. Ekkor olyan történt amire nem számítottam. Magához húzott és szárazon maradt pulcsiját rám terítette. A jó meleg hatására elszunnyadtam. Arra keltem hogy valami puha dolgot érzek a számon. Kinyitva a szemeimet, Hinata pár centire volt tőlem.
-Hinata-suttogtam.
-Ne haragudj, Mizumi, csak olyan aranyos voltál ahogy aludtál és nem bírtam ki. Már az első pillanattól kezdve beléd szerettem-hebegett össze vissza.
- Hinata gyere hozzám-néztem rá csillogo szemekkel, majd közelebb hajolva az eltavolodott fiúhoz ismét találkoztak ajkaink. Édes csókot váltottunk.
-Azért azzal még várjunk egy kicsit-nevette el magát.
-Úgy értem hogy majd a jövőben házasodjunk össze-javítottam ki magam, majd én bekapcsolódtam a nevetésbe. Mikor kicsit lecsillapodtunk mosolyogva döntötte homlokát az enyémnek és egész úton így maradtunk, bár néhány kátyúnál azért kissé összekoppant a fejünk.