Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Wei Wuxian x Lan Wangji

AnimeFanGirl222 kérésére❣
Ez egy boy x boy rész, aki nem szereti az ilyesmit, a saját érdekében ne olvassa el❗

-Lan Zhan, én ezt már úgy unom-nyafogtam, miközben a velem szemben ülő Wangji már ezredik nyavalygásomra sem reagálva másolt tovább valami kultivációs könyvet.
-Akkor csinálj valami hasznosat-mondta fel sem pillantva.
-De a hasznos kb sose izgalmas-motyogtam fejemet az asztalra hajtva. -Most komolyan ezért hívtak vissza a halálból, te meg iderángattál.
Nem kaptam választ. Lassacskán elnyomott az álom. Arra keltem hogy egy papírtekercs csapódik a fejemnek.
-Naaa, kelthettél volna finomabban-emeltem meg a fejem.
-Hogy állsz a másolással?-kérte számon eddigi munkámat.
-Nem vagyok én csicska, hogy itt másolgassak!-pattantam fel, de Lan Zhan egy kézmozdulattal vizzsanyomott helyemre, majd elnémított.
-Hmmmm-akarom mondani Lan Zhan!
Ő viszont szemrebbenés nélkül fordult vissza saját papírtekercséhez.
Klassz. Dühösen meredtem rá, de úgy tűnt ez nem hatotta meg. Nos, talán beszélni nem tudok, de másképp cselekedni igen. Hirtelen ötlettől vezérelve áthajoltam az asztalom és egy puszit nyomtam a szájára. Szemei elkerekedtek és fülcimpája is tiszta vörös lett.
-WEI WUXIAN!-akadt ki amint magához tért a döbbenetből. Kihasználva az alkalmat, gyorsan meglógtam. Szerencsémre nem követett. Arra a rétre mentem végűl ahol Lan Zhan a nyulakat tartotta.
-Olyan kár hogy nem ehetlek meg titeket, biztos javulna az itteni koszt ha ti is a menü részei lennétek-simítottam végig az egyik hófehér fülein.
-Felejts el, Wei Wuxian-hallottam meg hirtelen mögülem Lan Wangji hangját. Úgy közeledett mintha mi sem történt volna.
-Neeeem, dehooooogy, csak viccelek... De a kaja tényleg szörnyű. Az a nem is tudom milyen leves olyan keserű-nyafogtam.
-Ne panaszkodj ennyit-szólt le egyből.
-De akkor is igazam van-tártam szét karomat.-Meg mi az a szabály hogy csak egy tál rizst ehetek.
Erre azonban nem mondott semmit. Gondolom ő már megszokta az itteni pocsék ételt.
Leteelpedett mellém és ölébe vette egyik nyusziját. Olyan nyugodt volt arckifejezése miközben a jószágot simizte. És nehéz bevallani de nagyon helyes is volt.
Ekkor az egyik tanonc zavarta meg békés pillanatunkat.
-Hanguang Jun, Hanguang Jun, furcsa beazonosítatlan lények támadtak a falura-szaladt felénk.
Lan Wangji felállt és leporolva ruháját kérdezte ki a hírhozót, majd megfordulva felém nyújtotta kezét és felhúzott a földről.
-Kérlek Lan Zhan, vigyél magaddal!-könyörögtem neki. Muszáj valahonnan normális kaját szerezni.
-Gyere, de viselkedj!-mondta úgy mint egy kisgyereknek.
-Rendben-vigyorodtam el utána sietve.
Leérve a faluba óriási rendetlenség fogadott minket. Lan Zhan egyből nyomokat kezdett keresni, ami helyett én mindig is inkább az embereket kérdeztem meg.
-Szerintem annyira nem veszélyesek ezek a lények, mint azt hittük-állapítottam meg.
-Valóban nem.
-Nos nem bántottak senkit, csak felfordulást okoztak és elloptak néhány értékesebb holmit-magyaráztam.
-Ühüm-bólintott Lan Wangji. Mire mi erre rájöttünk ismét megjelent egy ilyesfajta lény, ami persze hozzá is kezdett felborogatni néhány standot.
Lan Zhan egyből munkához is látott, kardjával felénk terelte a lényt, hogy meg tudjuk fogni egy kis tanulmányozáshoz. Azonban a teremtménynek más terve volt, ugyanis kiszemelte furulyámat. Felé kapva sikerült elkapnia egyik végét, mire én a másikért nyúltam, teljes erőből magam felé húzva. De könnyen meggoldolta magát és hirtelen elengedte, mire hátraesve beütöttem fejem az egyik állványba. Fájdalom hasított tarkómba majd minden elsötétedett.
Ajtó nyitódásra ébredtem.
-Hanguang Jun-hallottam egy fiatal hangot magam mellett.
-Menj enni-szólt Lan Zhan mély hangja.
-I-igen-makogta.
Szemem csukva tartottam, nem mintha a lüktető fejem engedte volna hogy kinyissam. Lan Zhan mellém térdelt levéve homlokomról a vizes rongyot.
-Vigyázz már jobban magadra, Wei Wuxian-bosszankodott. Áhhá, szóval aggódik értem.-Mit csinálok ha megint elviszítelek.
Erre a kijelentésére azonban teljesen meglepődtem. Mikor kicserélte volna a vizes pakolást a fejemen hirtelen fellángolásból megragadtam ruháját majd megcsókoltam. Nagyon meglepődhetett hiszen egyáltalán nem viszonozta. Elengedve őt félve nyitottam ki szememet.
-Miért?-szegezte nekem a kérdést.
-Nem tudom-suttogtam.
-Ne játszadozz velem-csillant düh szemeiben.
-De szeretném megtudni-egészítettem ki mondtomat.
Lehajolva ismét megcsókolt. Eleinte finoman majd vadabban, míg én az ágynak szegezve feküdtem. Kipirosodott arccal vált el tőlem.
-Tudd meg minél előbb-mondta majd mikor felültem egy becsomagolt tálat nyújtott felém.-Extra csípős csirke, meg rizs.
-Tudod mit? Imádlak-nyomtam egy puszit az arcára mielőtt nekiláttam volna ebédemnek. Finoman oldalra pillantva csak egy vörös fülű Lan Zhant láttam. Azt hiszem a kedvenc el foglaltságom mostantól a Lan Wangji zavarba hozása.