Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Dazai Osamu x Oc Pt.4

LunaNaito-chan kérésére❣

A lagzi utáni reggelen arra keltem, hogy valaki finoman cirógatja meztelen bőrömet, madj egy puszit nyom a vállamra.
-Mh, jó reggelt!-nyitogattam szemeimet. A legjobb érzés a világon amikor a férjed arcát látod meg először mikor felkelsz. Főleg ha az a valaki Dazai Osamu.
-Jó reggelt Naito-chan, milyen volt az éjszaka?-kérdezte huncutan. Elpirultam a nászéjszakánk gondolatától.- Ezt jó jelnek veszem-kuncogott.-Nem fáj semmid?
-Nem igazán csak még nem tértem magamhoz-motyogtam.
-Olyan gyönyörű az én feleségem-mosolygott közelebb húzódva.
-Akit életben kell tartanod, szóval kettős öngyilkosság kizárva-jelentettem ki egyből, bár legbelül szavai igenis meghatottak.
-Pedig azt álmodtam hogy mennyasszonyi ruhában ugrasz le velem egy magas épületről-álmodozott.
-Inkább vigyél el egy randira-simítottam arcára.
-Oké, hova szeretnél menni?
-A múltkor hallottam az állatkertről valami, menjünk el oda-könyörögtem neki.
-Hát, rendben, khm, menjünk-tápászkodott fel. Akkor döbbentem rá hogy teljesen meztelenek vagyunk. Ahogy felültem magam elé tettem a takarót.
-Ne legyél ilyen szégyenlős Naito-chan, tegnap mindent láttam-kacsintott felém Osamu.
-Perverz-motyogtam, de azért felkeltem hogy összeszedjem eldobált ruháimat.
Az odakészített bőröndből előkapartam valami hordhatót, aztán kéz a kézben lesétáltunk oda ahol alagzit tartották. "Legnagyobb meglepetésünkre" Kunikida már nagyban rendezkedett és rendett pakoltatott a személyzettel.
-Jó reggelt, bár már dél is elmúlt-köszöntött minket.
-Köszönünk mindent!-mosolyogtam rá.
-Nagyon szívesen, bár semmiség volt. Ma mindenkinek szabadnapja van. Bár nem is meglepő hiszen a többiek mind hót másnaposak. Talán Yosano lassan előbukkan-mondta gyorsan.-Egyébként hogyan tervezitek a gyerekvállalást?
-Tessék?-néztem kikerekedett szemekkel a kérdezőre.
-Ahogy elnézlek benneteket úgy 3 év múlva lesz gyereketek-morfondírozott.-Én meg vagy 5 év múlva házasodok-motyogta magában fellapozva féltve őrzött naplóját.
-Naito-chan, milyen volt az éjszaka?-karolt át hirtelen Yosano-san.
-Jól aludtunk.
-És nem csak aludtunk-tette hozzá vigyorogva Dazai, mire nagyot csaptam a mellkasára.
- A részleteket nem szeretném hallani-tette fel a kezét Yosano.-Egyébként most mit fogtok csinálni?
-Elmegyünk randizni az állatkertbe-válaszolt Osamu.
-Ööö, Naito-chan tudod mi az az állatkert? Ott az állatok...
-Nagyon boldogok, gyere menjünk-rántott maga után Dazai. Ott hagytuk a féleig meddig józan Yosanot a Szent könyvében családtervezét végrehajtó Kunikidával.
Elszágukdottunk az állatkertbe, ahol már vagy öt perc után mindenki tudta hogy friss házasok vagyunk.
Azonban amint végigmentünk hüledezve ültem le az egyik padra.
-Dehát ezeket az állatokat bezárták.
-Iiiigen, ezért nem akartalak ide hozni-ölelte át a vállamat.
-Ezek itt nem is boldogok. Olyanok minta foglyok-szomorodtam el.
-Ez sajnos ilyen. De ne keseredj el, téged többé sehova sem zárnak be-nyugtatott meg.
-De már egyszer én is volta rácsok mögött, nem akarok mégegyszer odakerülni. És ezeket az állatokat sem szabadna akaratuk ellenére így elzárni a természettől, ez kész kínzás-magyaráztam, mire ő csak bólogatott.
-Tudod min gondolkoztam-szól közbe hirtelen.
-Na min?
-Hogy ha lesznek gyerekeink, csinálhatnánk családi öngyilkosságot-jelentette ki szinte büszkén.
-Osamu, ne csináld már. Inkább azon gondolkozz hogyan szabadítsuk ezeket a szegény teremntményeket.
-Naito-chan, ők már kis koruk óta így élnek, ezt szokták meg. És nem is olyan rossz nekik, hidd el-próbált tovább lépni.
-Csóri fókáknak meg ott pörögnie kellett a vízben, meg karikát visszahoznia.
-De kapott cserébe kaját-vont vállat.
-Talán mégsem olyan rossz nekik.
-Hát ja, de én meg éhes vagyok.
-Akkor menjünk enni-pattantam fel ismét lelkesen.
-Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?
-Ma még nem-nevettem el magam.
-Szeretlek, Naito.
-Én is téged Dazai-vigyorogtam mint valami bohóc.
-Mostantól minden egyes nap elmondom legalább egyszer.
-Köszönöm.
Miután megetettem öngyilkosságmániás férjemet, nyugodtan tértünk vissza a lakásunkba, hogy másnap frissen és üdén menjünk be dolgozni, már amennyire ez lehetséges. Mihelyst megvacsiztunk elmentem fürdeni. Dazai persze nem bírta ki nélkülem öt percig se, így hamar magam mellett találtam a kádban. Amilyen komoly tud lenni néha, olyan gyerekes és ragaszkodó máskor.
De amit a legjobban szeretek vele csinálni, az az alvás. A világ egyik legjobb érzése amikor újdonsült férjed karjaiban alszol el.