Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Laito Sakamaki x reader

@creativegirl_00 (már megint nem fogadja el a felhasználónevet😖😤) kérésére❣
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek🐇😊🥚!

Ahogy nyitogattam szemeim nagyon naaaaaagyon nagyon furcsa érzésem támadt. A végtegjaim, sőt az egész testem, merev volt és zsibbadt. Jobban körbenézve egy csomó menyasszony ruhába öltöztetett nő vett körül. És rajtam is az volt. A hófehér csipke azonban nem nagyon tért el hullafehér bőrömtől.
-Hahó!-szólítottam meg a többieket, de azok mind csak üveges tekintettel meredtek mindenfele. Ekkor esett le, hogy basszus, mind halottak. És egy templomszerűségben voltunk, mivel csak ekkor vettem észre az oltárt a holdfényben. Mikor megpróbáltam megmozdulni valami egy karóhoz szegezett. Elernyedt testemet drótok tartották meg.
-HAHÓ, VALAKIIIII! SEGÍTSÉG!-kezdtem el kiabálni, bár valamiért egyáltalán nem féltem. A templom, vagy mi, ajtaja nyikorogva kitárult és egy magas sötét alak lépett be rajta.
-Mit csinálsz itt?-kérdezte. Legalább a hangjából kiderült hogy férfi.
-Fogalmam sincs, de ki vagyok drótozva esetleg kibogoznál?
-Hjaj, az az idióta Kanato, életben hagyta az egyik mennyasszonyát-ciccegett de azért kiszabadított.
-Köszke-végre megmozdultak elmerevedett végtagjaim.-Várj milyen mennyasszonyok?
-Vámpírok vagyunk-jelentette ki.
-Jó nektek. Várj ti tényleg azok vagytok? Mármint most csak téged látlak, de úúú, tudtam hogy léteztek-kezdtem el ujjongani.
-Nem fejeztem be a mondatom és ha nem viselkedsz úgy ahogy kell megbüntetlek-szája egy perverz mosolyra húzódott.
-Bocs.
-Szóval, az öcsém kiszívta az összes véredet,tehát te csak egy hulla vagy, aztán beöltöztetett ilyen ruhába majd odakötözött ilyen furi pózban-magyarázta.-Ez a mániája, hobbija.
-Elég beteg egy hobbi.
-Ez van.
-Kérdés: akkor miért tudok még mindig mozogni, ha már meghaltam? Meg beszélni, meg minden egyebet?
-Fogalmam sincsen hozzá, gyere megkérdezzük Reijit, ő a nagyokos-fogott rá csuklómra maga után húzva. Beléptünk a házba, inkább egy kastélyhoz hasonlított.
-Oi, Reiji, hol vagy?
Kíváncsian nézelődtem ahogy berángatott egy szobába, ami telis tele volt könyvekket. Az íróasztalnál pedig egy szemüveges férfi ült.
-Mit akarsz?-kérdezte.
-Kanato már megint égtelen baromságot csinált. Ennek a csajnak is kiszívta a vérét, beöltöztette, aztán valamiért életre kelt.
-A hulla?
-A hulla.
-Majd utánaolvasok, addig is légyszi adj neki valami normális ruhát, ami lehetőleg nem valami bikini-hesegetett el minket a Reiji nevezetű alak.
-Na jó, ez lesz a szobád, nem a best, de szerintem egy hullának pont megfelel.
-Váó, luxuslakosztály-léptem be mosolyogva.
-Hé, hogy hívnak?-vetette oda ruhakeresés közben.
-Teljes Névnek, találtál valamit?-érdeklődtem.
-Jó lesz? Amúgy Laito.-emelt fel egy lila pulcsit és fekete melegítőnadrágot.
-Tökéletes, és a fehér magassarkúm helyett? Várj Laito?
-Papucs és az a nevem-dobta hozzám.
-Klassz, öm, kimennél amíg átöltözök?
-Nem.
-Na jó-elpirulva gyorsan mindent átkapkodtam leküzdve szégyenérzetemet. Tekintetét végig éreztem a hátamon, meg a fenekemen. -Kész vagyok.
-Látom-lépett közelebb, majd vállamat megragadva fogait bőrömbe mélyesztette.-Nyugi nem tudok már mit kiszívni belőled, de megjelöltelek.
-Megjelöltél?-néztem rá kérdőn. Fájdalmat nem éreztem, mivel már halott voltam.
-Csakhogy a többiek békén hagyjanak-kacsintott, majd magamra hagyott a gondolataimmal.
Eldőlve a hatalmas ágyon hamarosan elnyomott az álom, bár nem tudom hogy a hullák hogy tudnak aludni.
Óriási rázkódásra és hangzavarrra keltem. Kinyitva szemeimet Laito riadt tekintetével találtam szembe magam.
-Laito-kun?
-Bssza meg, már azt hittem meghaltál, mármint úgy mint a normál halottak, na vágod-ült fel narancsos tincseibe túrva.
-Nem csak elaludtam.
-Ne ijesztgess, így sincs szívverésed-sóhajtott fel.
-Ne haragudj-hajtottam le a fejem bűnbánóan.
-Nyugi, nincs vész. De még egy ilyen és eskü megbüntetlek-jött közelebb és államnál fogva kényszerített hogy szemébe nézzek.
-Értem-suttogtam elveszve zöld szemeiben.
A mi kis pillanatunkat az ajtó nyitódása zavarta meg. Egy plüssmacis fiú jelent meg.
-Mit csinálsz vele?-szólt Laitora.
-Áh, Kanato, lépj beljebb.
-Ő az enyém-nézett mérgesen a bátyjára.
-Tényleg? Hát sajnálom, de csak volt-vágott vissza.
-Engedd el, az én mennyasszonyom, milyen jogon veszed el?-kezdett el ordibálni.
-Bocs, de Név-chan úgy döntött inkább velem marad, minthogy kikötözd, igaz?-pillantott rám.
-I-igen-hebegtem. Az övé vagyok.
-Na látod, még a halottak is utálnak.
-Én öltem meg, az enyém, kell a gyűjteményembe-toporzékolt tovább.
-Kanato, azt ajánlom gyorsan húzz el, ne zavarj-nézett rá nem kicsit ijesztően Laito, annyira hogy még nekem is felállt hátamon a szőr.
-Ch, rohadj meg-sietett ki a szobából Kanato.
-Végre már-ülte le mellém az ágyra, miközben arca egyre közeledett az enyémhez.
-Laito-kun-suttogtam teljesen megbabonázva. Felemelte bal kezemet majd tenyerembe csókolva kulcsolta össze ujjainkat. Végül ajkaimat is birtokába vette. A magam ügyetlen módján igyekeztem viszonozni.
-Mostmár örökre együtt leszünk?
-Biztosíthatlak, de azért ugye nem baj ha majd néha más lányok véréből szívok?
-Dehogyis-kuncogtam majd megöleltem az én vámpíromat.
Bár később kiderült hogy amilyen édesen is viselkedett akkor, annál inkább perverz egy alak is, bár tetteibe inkább nem mennék bele, mert még a gondolatukba is belevörösödök, már amennyire egy hulla el tud pirulni...