Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Aizawa Shouta x reader

cp_anime_fangirl kérésére❣
Bocsi, hogy ilyen lassan írom a részeket, csak elkezdődött ez a fránya suli és majd bele pusztulok a tanulásba. De azért remélem tetszik majd ez a rész.
Pusszancs😘

Ahogy beléptem atanáriba rádöbbentem, hogy nem lesz könnyű itt tanítani. Mindegyikük nagyon, nagyon furcsa volt, dehát hivatásos hősöktől mi mást is várnánk, no meg én sem nézek ki különbül. Az egyikük olyan volt mint egy hatalmas gumilabda, az egyik hölgyön pedig oylan szűk volt a ruha hogy attól féltem szétszakad rajta. És ekkor megjelent az igazgató, akinek már a látványától is lesokkolódtam. Nem akarok bunkó lenni de A LEGJOBB HŐSKÉPZŐT EGY BESZÉLŐ PATKÁNY IRÁNYÍTJA?
-Teljes Név-san, örülök, hogy megérkezett-mosolyog rám, amitől még a hideg is kiráz.-Üdvözöljük az iskolánkban. Nem akarom már egybő leterhelni de ön lesz az 1/B osztály osztályfőnöke. Ők itt a kunkatársai, remélem majd jól kijönnek egymással.
-Ööö, igen-fagytam le kissé.-És egyáltalán nem gond hogy rám bízza az 1/Bt. Örülök, hogy itt dolgozhatok, igazi megtiszteltetés-hajolok meg kissé, majd nekilátok bepakolni a hatalmas asztalba amit kaptam. A szomszédomra nézve rájöttem hogy nem lesz könnyű életem itt, hiszen a pasi egy hatalmas sárga hálózsákban szundikált. Amikor azonban véletlenül leejtettem egyik könyvemet felriadt.
-Te vagy az új tanár?-kérdezi lustán ásítva egyet.
-Igen, Teljes Név, nagyon örvendek-mosolygok rá kedvesen.
-Aizawa Shouta.
-Szuper, ööö, először is meg tudná mutatni, merre találom az osztályom. Az 1/B osztályfőnöke leszek.
-Oké én is arra megyek-tápászkodik fel kibújva zsákjából.
Mielőtt beléptem az osztályba vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam és felkészülve az engem fogadó káoszra beléptem az osztályba. Azonban zűrzavarnak nyoma sem volt, mindegyik diák, a maga szintén kissé furcsa kinézetével és szépen ültek a padjaikban.
-Sziasztok-mosolyodok el kedvesen, ma már nem is tudom hanyadjára.
-Jó reggelt tanárnő-üdvözölnek.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket. Teljes Név vagyok nyugodtan hívjatok Név-senseinek-mutatkozok be.-Ööó, akkor most kezdjük a bemutatkozással egyesével és légyszi az erőiteket is mondjátok el, hogy tudjam mire számítsak és hogy kicsit jobban megismerjük egymást. Aztán elmondom az órarendet.
Miután mindenki bemutatkozott és talán kicsit jobban megismertem a diákjaimat elkezdődtek az óráik, így hamar el is hagyták a termet.
Nagyot sóhajtva mentem utánuk, hiszen olyan ideges voltam hogy egész órán remegett a kezem. Mikor végre elérkezett az ebédidő, már korgó hassal ültem le az asztalhoz, ahol hamarosan a többiek is csatlakoztak hozzám.
-Milyen volt az első napod?-kérdezték többen is.
-Tűrhető-mosolyodtam el fáradtan.-Lehet majd én is veszek magamnak egy olyan hálózsákot mint milyen Aizawa-sannak is van-kuncogtam.
-Ezen én is sokszor elgondolkoztam-nevetnek velem a többiek.
-Mi van velem?-szólal meg egy morcos hang a hátam mögül, mire ijedtemben majdnem leesek a székről.
-Csak Név-san úgy elfáradt, hogy lehet vesz magának egy olyan hálózsákot mint amilyen neked is van.
-Ja, jó-feleli röviden majd ő is leül mellém és elfogyasztja ebédjét.
Mikor befejeztem a kajálást és már indultam volna órára, valaki megragadta a karom.
-Név-san, beszélnünk kell valamiről-súgta a fülembe az illető, aki nem volt más mint Aizawa.
-Mit szeretne?
-Ööö, jöjjön velem.
-Rendben?
Követtem a férfit, majd mikor kettesven maradtunk egyből belecsapott a lecsóba.
-Azt szeretném ha járna velem.
-Tessék?!
-Mármint ha úgy tenne mintha járnánk-próbálta kimagyarázni magát.
-Nem értem, mit akar tőlem. Ma találkoztunk először-csóválom a fejem értetlenül.
-Szóval az a helyzet, hogy az anyám egyfolytában azzal nyaggat hogy mikor lesz már végre barátnőm. De nekem egy hölgy ismerősöm sincsen, az itteni többi nő meg, hogy is fogalmazzak...hát nem nagyon bírnék velük még úgy tenni is minth járnánk, és ezért szeretném önt megkérni erre a szivességre-fejezte be.
-Ööö, nem is tudom-motyogtam és még el is pirultam.
-Nem erőltetem önre, ha nem akarja nem kell-tette a kezét a vállamra.
-Hát nekem oké, amíg nem lesz baj belőle-pillantok fel rá, mire az ő arcán is megjelenik egy enyhe pír döbbenettel vegyítve.
-Akkot ezt megbeszéltük, a hétvégén be is mutatom édesanyámnak-sétál el. Én meg ott maradok teljesen sokkolt állapotban.
A hétvége hamar eljött. Én meg ott álltam derékig eltűnve a szekrényemben egy normális ruhadarab után kutatva.
-És pont ilyenkor nincs semmi felvehető cuccom, francba már-turkáltam tovább és végül találtam egy sárga színű, tűrhetően kinéző ruhát, amit még ki is kellett vasalni.

De megérte, mert a végeredmény tökre jó lett. A hajamat is gyors megcsináltam, no meg egy enyhe sminket is feldobtam magamra, majd elindultam a "pasim" szüleinek háza felé.
Felérve becsengettem, kicsit megigazgattam magam és vártam hogy nyíljon az ajtó.
Szerencsére Aizawa nyitott ajtót.
-Üdv, Név-sa...-itt elakadt.
-Valami baj van?
-Nem ,dehogy gyere be-invitált be a házba, ami nagyon otthonos volt.
-Megjött a vendégünk szólt ki, valószínűleg a konyhából, egy női hang.
-Igen anya.
-Ah, és én még át se tudtam öltözni-száguld felém az előbb emlegetett hölgy.
-Jó estét-köszöntem zavaromban kissé elpirulva.
-Szervusz, kedveském. Gyere beljebb, csináltam vacsit is és...-innentől kezdve be sem állt a szája, de legalább kiderült hogy Aizawának irtó jófej az édesanyja. Az este további részében nagyon jól éreztem magam, de egy idő után már úgy éreztem mennem kell, mert nagyon későre járt márt. Elbúcsúztam a hölgytől, aki ráparancsolt Aizawára hogy kísérjen haza.
Csendben sétáltunk hazafelé, mivel egyikünk sem tudta mit is mondhatna.
-Hát, ööö-szólaltunk meg mindketten egyszerre.
-Mond csak-néz le rám.
-Ja, csak annyi hogy nagyon jófej az édesanyád. És jól főz-kuncogtam.
-Igazad van, bár kissé erőszakos és sokat beszél-mosolyodik el ő is. Mivel most látom először mosolyogni elvörösödve kapom el a fejem, hiszen így nagyon helyes.
-Megérkeztünk-mutatok a házra amely előtt megállok.
-Név lenne még egy kis időd?-kérdezi mikor már mennék befelé.
-Ö, persze-biccentek
-Szeretném ha igaziból is a barátnőm lennél, nem csak álbarátnő. Beléd szerettem-fogja meg az egyik kezem.
-Már azt hittem sosem kérdezed meg-nevettem el magam és a nyakába ugrottam majd összeroppantva őt.
-Akkor ezt igennek veszem-dünnyögte, miközben visszaölelt, majd megpuszilta a homlokomat.
Hamarosan azonban elbúcsúztunk egymástól. Még utóljára megfordultam és utánaszóltam:
-Legközelebb én mutatlak be a szüleimnek!