Akutagawa x Atsushi Pt.2

290 18 0
                                    

Konnichiwa~
Csak szeretném bejenteni hogy kis időre lezárom a kéréseket, mert kicsit felgyülemlettek és nekem sincs mostanában olyan sok időm. Köszönöm szépen megértéseteket.😔
Ez egy boyxboy rész aki nem szereti az ilyesmit ne olvassa❗

Akutawa :

Több nap telt el azóta amióta megcsókoltam Nakajimát. Nem tudom miért tettem, mármint két férfi közötti szerelem furcsa és megalázó. De ott, akkor nem tűnt annak. Ahogy szája az enyémhez ért, igaz csak véletlenül, ösztönszerűen smároltam le. Meg olyan megnyugtató volt mikor csak a karomban is feküdt. Mintha elfelejtettem volna minden gondomat. Még azt is hogy ő az ellenfelem és Dazai-san elismeréséért küzdök.
Azóta a nap óta csakis ez jár a fejemben, nem tudok épeszűen gondolkodni.
Tegnap még a főnök is behívott az irodájába és mondta hogy ad egy szabadnapot csak oldjam meg a problémámat mert az így nem mehet tovább. Minden akaratom ellenére is az eszem azt súgta meg kell keresnem Nakajimát és megbeszélnem vele az egészet. Amint léptem volna ki a hatalmas raktárépületből éreztem ahogy a hideg esőcseppek zúdulni kezdenek a nyakamba. Klassz, még ez is. Előhúztam fekete esernyőmet, majd megindultam a vizes betonon, hogy előkerítsem a célszemélyt.
Ahogy fel s alá sétáltam a városban az üres utcák. Az egyik mellékutcában egy fekete esernyőt vettem észre a földön és nekem háttal egy guggoló fiú aki motyogott valamit. Megközelítettem a gyanús alakot ám ekkor már megismertem az ezüst hajú fiút. Halkan mögé léptem, nem vette észre mert épp egy macskával foglalkozott.
-Megázól cicus, manj gyoesan haza-mondta a macskának, miközben esernyőjét a macska felé tette. Ekkor feláldozva az enyémet a feje felé tartottam. Ekkor végre felpillantott.
-Akutagawa-kun-suttogta kérdőn pislogva felfelé.
-Megázol és megfázol, idióta-motyogtam.
-De ha felém tartod az esernyőd te is-feleselt.
-Inkább fogd be és hagyd azt a macskát, beszélnünk kell.
-Jó na, de nem hagyhatom hogy megázzon-fordította el a fejet majd felállt.-Beférünk ez alá ketten is.
-Akkor haladjunk, hova mehetünk ahol nem fognak zavarni?
-Menjünk a lakásomba, oda nem nagyon szokott senki sem jönni-javasolta. Behúzódtunk az esernyőm alá mindketten. Hogy beférjünk vállaink egymásnak préselődtek amitől bevallom kissé zavarba jöttem, de ez semmi volt Nakajima vörösre gyúlt füleinél. Mikor a nem éppen luxuslakásához értünk, előhalászta kulcsat, majd beinvitált. Beljebb lépve életem legegyszerűbb otthonával találtam szembe magam. Összvissz egy hálószoba, amiben csak egy futon voltés egy apróbb asztalka volt két párnával, egy konyha amibe csoda hogy befért az asztal és egy fürdőszoba. Bár gondolom neki ez kész álomotthon miután elég sokáig élt az utcán.
-Nos, ez az én szerény hajlékom, ide nyugodtan leülhetsz, hozok egy kis teát-mutatott a hálószoba kis asztala felé majd elsietett.
-Hát valóban elég szerény-morogtam, de azért leteleptem a párnára.
Két gőzőlgő csészével tért vissza.
-Kösz-vettem el a felém nyújtottat, majd ő is leült elém. Ezután egyikünk sem akart megszólalni. Végül ő törte meg a csendet.
-Miért csókoltál meg a múltkor?-kérdezte, olyan hirtelen hogy majdnem szembeköptem teával.
-Fogalmam sincs-töröltem meg a számat.
-Hát ezzel sokra megyünk-húzta el a száját.
-Ha nem esel rám nem érintkezett volna a szánk-förmedtem rá.
-Hé, én elhúzódtam, te voltál az aki lesmárolt-háborodott fel ő is.
-Volt egy olyan deja vu érzésem akkor, de egyébként meg te estél rám-csaptam le a bögrét.
-Az véletlen volt, ki akarná megcsókolni a legádázabb ellenségét-tette csípőre kezeit.
-Hát nagyon úgy tűnik hogy mi-vágtam rá.
-Igazad van, és jó volt...-mondata végére elhalkult hangja.
-Egyetértek, tényleg nem volt olyan szörnyű-helyeseltem.-Szeretnéd mégegyszer megpróbálni?
Látszott rajta hogy kérdésem váratlanul érte. Bólintott,de fejét elpirulva hajtotta le. Az asztalt arrébb toltam mert valljuk be nagyon is útban volt. Letérdeltem elé, felemeltem állát hogy végre rámnézzen, majd birtokba vettem ajkait. Először finomabban kóstolgattam a teától édes ajkakat, majd miután elkezdett ellazulni fenekénél fogva megemeltem majd ölembe ültetve folytattam vadabbul csókunkat.
-Szeretsz engem?-néztem vágytól elhomályosult szemeibe, mire csak bólintani tudott, majd ezután ő hajolt az én számra folytatva amit egy pillanatra abbahagytunk.

Eközben:
-Biztos vagy benne hogy itt vannak?-kérdezte Chuuya Dazaitól, aki magabiztosan nyitott be Atsushi házába.
-Ja, hol máshol lennének.
-Mi a fszért engedte el a főnök Akutagawát, ha tudja hogy szükség van rá-morogta a vörös.
-Atsushi-kuuuun-lépett be Dazai, de mivel nem kapott választ megindult a hálóba. Az ajtó résnyire nyitva volt, így csak annyit látott, hogy a két fiatal egymás ölében ülve csókolóznak.
-Mi a....-tátotta el a száját az akkor megérkező Chuuya.
-Ha boldogok, akkor hadd csinálják-vont vállat Dazai majd leült a konyhában.
-És most gondolj bele higy vannak akik minket shippelnek-fintorgott a vörös.
-Ilyesmi köztünk biztos nem lesz-bólintott a barna hajú.
-Hát ja.
-Nem is azért, csak egyébként sem érsz fel engem, nekem meg beállna a derekam ha le kéne hajoljak hozzád...

Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡Where stories live. Discover now