Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Sugawara Koushi x reader

Auko_senpai kérésére❤

Figyeltem minden mozdulatát. Ahogy rámosolyog az őt körbevevő lányokra, aki szerencsét hozó talizmánt (igazából nem tom mi  neve, de valami ilyesmi, asszem😅) nyújtanak át neki, hogy megnyerhesse ő és a csapata a Nemzetit. Csak csendben figyeltem, az árnyékból, ahogy már 5 éve teszem, mivel nem tehetek mást.

-Te meg ki vagy? Ismerjük egymást?

Ezek a szavak játszódnak le mindennap a fejemben. Mikor kiderült hogy amnéziás. Mikor minden eszébe jutott csak én nem. Elfelejtett, mintha sosem lettem volna fontos neki. Pedig mindig azt mondta, hogy én vagyok a legjobb barátja, mégha én sokkal többet is éreztem iránta. Az a barátságos, kedves mosoly és a mindig csillogó szemek, teljességgel elvarázsolta. A kezemben lévő talizmán már kissé meggyűrődött az évek alatt, hiszen mindig megpróbálom odaadni neki, de nem vagyok elég bátor hozzá. Sóhajtva húzódtam visszább a szívemhez szorítva a papírt, amit még én kaptam tőle réges régen.
Egyszerűen nem bírtam a szemébe nézni, miután elfelejtett, nem tudtam segíteni neki. Tudom, hogy szánalmas vagyok, de vannak dolgok amikre nem vagyok képes és ez az egyik. Nélküle magányos vagyok. Nincsenek barátaim, hiszen teljesen elzárkóztam a külvilágtól, minden szünetben segítek valamelyik tanárnak, hogy lefoglaljam magam az ebédemet meg teljesen egyedül fogyasztom el a tetőn.
Nyáron eldöntöttem, hogy nem fogok otthon depizni ezért elvállaltam egy kis nyári munkát a suliban. Könyveket pakolok, meg segítek takarítani meg minden egyéb, csak lefoglaljam magam. A forró nyári reggelen a suli könyvtára felé tartottam, hogy segítseg felcipelni néhány könyvet az emeletre, de túlvállaltam magam és majdnem eldőltem a könyvekkel együtt, ha valaki nem tart meg.
-Minden rendben?-kérdezi az illető, mihelyst levesz néhány könyvet a kupacomról.
-Persz...-de belém fagy a szó, hiszen az illető nem más mint Sugawara.
-Név-san, igaz?
-Igen, de honnan tudod a nevem?
-Néhányszor láttalak a folyosón, meg a tetőn, meg ugye te mondtad az évnyitó beszédet-mosolygott kedvesen.
-Ó, tényleg. Köszönöm a segítséget-mondom amint letesszük abnagy halom könyvet.
-Semmiség, egyébként hallottam, hogy itt segédkezel az iskolában. Nem szeretnél a röplabda klubbnál menedzserkedni, amíg Kiyoko-san elmegy nyaralni. Csak egy hét az egész és tényleg csak akkor ha szeretnéd-ajánlja fel.
-Nos, felőlem rendben van-mosolygok fel rá.
-Lenne itt még valami. Tudod, kiskoromban leestem egy fáról és így beütöttem a fejem hoyg amnéziás lettem. Anyukám azt mondta, hogy akkoriban volt egy nagyon jó barátom, egy lány, nem tudnál segíteni megtalálni őt, mert én egyáltalán nem emlékszem rá-hajtotta le a fejét szomorúan.
-De, hogyne, persze hogy segítek-mondtam mosolyogva, bár belül majd szét mart a bánat.
-Köszönöm szépen, Név-san. Egyébként te is olyan ismarős vagy valahonnan. Na mindegy, akkor majd jövőhéten várunk-int egyet majd elsiet.

Következő héten tele izgalommal léptem be a tornaterem ajtaján, ahol majdnem orrba nyomtak egy labdával.
-Hé, kicsit óvatosabban-szól rájuk Sugawara.
-Ő a barátnőd?-érdeklődik egy alacsony narancssárga hajú fiú.
-Mi? Nem, nem. Csak megkértem hogy helyettesítse Kiyoko-sant-válaszol.
-Igen, csak ennyi. Teljes Név vagyok, nagyon örvendek-hajolok meg előttük és már meg is kapom az első feladatom, miszerint ki kell mosnom a mezeket.
A hét egész jól telt, rengeteget beszélhettem mindenkivel és egész jó fejek voltak.
-Köszönöm ezt a hetet Név-san-lép mellém Suga az edzés végeztével, mire egyből megjelenik egy kis pír az arcomon.
-Semmiség, még élveztem is-legyintek zavartan. Idilli pillanatunkat a felém süvítő labda töri meg, Sugawara beáll elém így az ő fejét éri a találat. Sugawara összerogyik előttem.
-Sugawara-san-guggolok le mellé ijedten és az egész csapat.
-Jól vagyok, csak egy kicsit szédülök-tapogatja a fejét a fiú.- Várjunk téged ismerlek-mutat hirtelen felém.
-Te vagy az Név? Teljes Név? Izé, a gyerekkori barátom? Tényleg te vagy az?-nyújtja felém a kezét.
-Te emlékszel?-kérdezem, de a végére elcsuklik a hangom.
-Igen, végre emlékszek mindenre. Ne haragudj-sírja el magát.
-Én is ugyanolyan hibás vagyok-sírom el magam én is.-Gyáva voltam, nem tudtam segíteni neked.
-Hogy tudtam elfelejteni azt  lányt aki mindennél fontosabb számomra-ránt magához, úgy hogy a szánk majdnem összeér.
-Sugawara-suttogom.
-Nagyon szeretlek, Név.
-Én is téged-motyogom, mire végre megcsókol. Minden érzelmünket és elvesztegetett évünket belefolytjuk abba az egyetlen csókba.
-Khm-hallunk meg egy hangot, ami visszaránt minket a valóságba.
-Suga, mi erről mért is nem tudunk semmit?-vonja össze szemöldökét a kapitány.
-Hehehe.
-Sugawara-senpai,mindenről tudni akarunk-hadarja egy szuszra Noya, meg Tanaka, mire Suga kénytelen mindent elmesélni nekik.
-Ezt lehet én is kipróbálom Kiyoko-sannal-néz a sztori végén Tanaka Noyára, mire az csak helyeslően bólogat a többiek meg próbálják lebeszélni a két hülyét a nyakkitörésről.
-Suga...
-Hívj Koushinak.
-Akkor Koushi, ezt már nagyon régóta oda akarom adni-halászom ki a zsebemből a talizmánt.
-Ez még mindig megvan?-lepődik meg.
-Most neked lesz rá szükséged szóval gondoltam odaadom-nyújtom felé.
-Mostmár biztos nyerünk-kapja ki a kezemből a papírt.
-Hinata boke!-ordítja közbe Kageyama.
-Én nem szándékosan csináltam, légyszi ne nyírj ki-szalad előle Hinata.
-Majdem kinyírtad a senpaiod!-kiabál vele tovább.
-Hagyd, Kageyama! Most valami nagyon jót ügyetlenkedtél Hinata-dicséri meg a megszepent elsőst Koushi, miközben átöleli a derekamat.
-KIYOKO-SAAAAAN!-ugrik meg hirtelen a két másodéves idióta, a lány meg csak szimplán félreáll, azok meg szimplán átesnek a küszöbön.
-Gondoltam benézek-szólal meg a fekete hajú lány.-Köszönöm a helyettesítést Név-san.
-Nagyon szívesen.
-Kiyoko-san elmentem fára mászni!-pattan fel hirtelen Noya meg Tanaka, a többiek meg utánuk.
-Lemaradtam volna bármi fontosról?-pillant felénk kérdőn és meghökkenve Kiyoko.

Konnichiwa~
Remélem tetszett a rész, további szép napot😘