Gojo Satoru x Oc

749 38 17
                                    

d3wylxbby kérésére❣

Oc-chan ahogy én elképzeltem:

Oc-chan ahogy én elképzeltem:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Oc szemszöge:

Gojo szorosan húzott magához, majd érzékien megcsókolt. A világ megszűnt létezni körülöttem, csakis az ajkaimat faló ajkaira koncentráltam. De mielőtt bármi is történhetett volna megcsörrent a telefonom.
-Várjh,  drágám, ezt fel kell vehnem-lihegtem elválva a férfitól. Anyukám hívott. Felkaptam a telefont és félre vonulva felvettem.
-Szia, anya, valami baj van?
-Kicsim-szipogta a telefonba.
-Anya, mi a baj?-ijedtem meg.
-Apád...
-Anya, mond már!-türelmetlenkedtem.
-Apád átváltozott egy átokká. Engem is megpróbált megölni. Téged keres. Én biztonságban vagyok, menj el innen mielőtt még késő lenne-hadarta.
-De...
-Semmi de ha kedves az életed, no meg a pasidé is, siess-vágta rá ellentmondást nem tűrő hangnemben és megszüntette a hívást.
Pillanatokig fel sem fogtam mi történt, aztán még mindig kicsit meglepődve de visszamentem Satoruhoz.
-Valami baj van, drágám?-kérdezte rögtön amint meglátott.
-Dehogy, csak anya megijedt egy csótánytól, már megint-próbáltam minél meggyőzőbb lenni.
-Ha te mondod-vont vállat.-Na de hol is tartottunk?-rántott magához eldöntve az ágyon...
Reggel Satoru karjaiban keltem fel aki úgy aludt hogy mégha egy bomba is robbant volna akkor sem kelt volna fel. Óvatosan kibújtam öleléséből. Felkapkodtam a ruháimat és bepakoltam a cuccaimat egy bőröndbe. Egy hátizsákba tettem némi kaját, meg mindent amit kell. Magamhoz vettem egy kis pénzt, aztán egy búcsú levelet írtam neki, aminek a végére érve nem tudtam mit tenni elbőgtem magam, így a papírlap kissé elázott. Összszedve magam az ágyhoz léptem még utóljára.
-Szeretlek Satoru, mindennél jobban. Mindent a te érdekedben teszek-suttogtam majd egy csókot nyomtam a szájára. Kilépve az ajtón, még utoljára háranéztem, tudtam hogy szörnyű dolgot teszek, de nem volt más választásom. Élj boldogan, Gojo Satoru!

Gojo szemszöge:

Már 8 év is eltelt mióta Miyako elhagyott. Még azóta is fáj, mély nyomot hagyott bennem. Magamhoz vettem Megumit, hogy jujutsut tanítsak neki, ami kissé enyhített a fájdalmamon, de Miyakot senki és semmi sem tudja pótolni.
Belenézve a tükörbe még most is csak azt a szerencsétlent látom aki egykor voltam, nem is csoda hogy elhagyott. Bár a levelében, amit mai napig a pénztárcámban őrzök, azt írta hogy az én érdekemben teszi. De hagyjuk is ezt és menjünk megnézni hogyan edz a sok kölyök. Leültem a lépcsőre és onnan figyeltem a gyakorlásukat. Ekkor a nyugodt szemlélődésemet egy árnyék zavarta meg. Pontosabban Megumi-chan állta el a fényt.
-Megumi-chan, mi szél hozott errefelé?
-Az igazgató hivatja önt, sensei-válaszol mogorván. Útálja ha "lechanozom"
-Miért ?
-Honnan tudjam, jobb ha maga deríti ki-kerül ki engem majd elsétál a többiekhez edzeni.
Elindulok megkeresni az igazgatót.
-Jó napot igazgató úr, már kezdtem hiányolni, hogy van ma?-köszöntöttem amint megtaláltam.
-Gojo-sensei, ez a hölgy itt téged keres-lép félre és meglátom a hölgyet.
Az állam is leesik. Egy ideig csak bámulom az előttem álló nőt.
-Miyako...-suttogom döbbenten.
-Üdv ismét Satoru-mosolyodik el.
-Anya, ő kicsoda?-szólal meg mellőle valaki, aki nem más mint egy kislány. A kislánynak hosszú fehér haja volt, gyönyöré kék szemei pedig teli voltak életörömmwl.
-Ő? Hát nos a...
-Miyako tényleg te vagy az?-kérdezem megörülve neki.
-Ki más lennék, te butus-kuncog.
-Miyako!-ugrok a nyakába. Magamhoz szorítom. Sosem szeretném ismét elengedni. Bár a szemfedőm eltakarja de elsírom magam.
Csakis Miyako szipogását hallom ahogy lassan visszaölel.
-Sajnálom Satoru, annyira sajnálom-súgja a fülembe.
-Miyako, beszélhetnénk kicsit négyszemközt?
-Igazgató úr addig is kérem vigyázna Reire-néz az igazgató felé.
-Kérem-nézek a férfire bociszemekkel.
-Rendben van vigyázok a kislányra-sóhajt fel, majd elkezd vele és a plüssökkel játszani.
Mi addig kiülünk hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
-Miyako...akkoriban mért mentél el?
-Ez bonyolult kissé, de úgy érzem magyarázattal tartozom szóval elmondom az igazat. Aznap amikor anyukám hívott, azt mondta hogy apukám egy nagyon veszélyes átokká változott és megakart minket ölni, mármint csak emgem, de lehet téged is kinyírt volna ezért inkább elmentem nehogy valami bajod essen-fejezte be a mesélést.
-Már azt hittem azért hagytál el mert egy szerencsétlen férfi vagyok-mondtam megkönnyebbeülve.
-Bocsáss meg, én csak...-nem hagytam hogy befejezze a mondatát mert letámadtam az ajkait. Stinte beleolvadt a csókomba. Hajamba túrva viszonozta aminek nagyon megörültem. Ismét.
-Miyako én nagyon szeretlek-nyögtem ki mihelyst elváltunk egymástól.
-Én szeretlek Gojo Satoru-mosolygott.
-Akkor ezt most megteszem, mivel akkoriban nem volt esélyem rá-mondtam, majd letérdeltem elé.-Miyako, megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz?
-Igen, igen igen, ezerszer is igen-pattant fel boldogan és meg ugyanolyan boldogan húztam fel ujjára az eljegyzési gyűrűt, miután megint megcsókoltam. Visszatérve a terembe ahol a kislányt hagytuk. Az egész iskola körbeugrálta, szegény meg azt sem tudta mi van.
-Anya-sietett rögtön Miyakohoz.
-Anya?-lepődtem meg.
-Bizony , bizony-nevette el magát.
-Ő kicsoda?-mutatott ekkor rám a lány.
-Ő Apa-nézett fel rám Miyako is.
-Az én kislányom?-döbbentem le teljesen.
-Pontosan-bólogatott.
-Azta.
-Nem tűnt fel hogy pont ugyanúgy nét ki mint te?-kérdezte csípőre tett kézzel.
-Tényleg?
-Te semmit sem változtál, ugyanolyan hülye vagy-állapította meg a homlokára csapva.
-Lányom van, lányom van, lányom van-kezdtem el ugrálni örömömben felkapva Gojo Reit.
-Apám van, apám van-kezdett rá Rei is.
-Úristenem ez klónozta magát-akadt ki teljesen az igazgató.
-Hát igen, eddig nem volt könnyű dolgom vele, de mostmár boldogítja majd az apját-helyeselt Miyako.
De jelenleg a megjegyzéseik érdekeltek a legkevésbé hiszen épp az egekben szálltam, mellettem csillampónikkal, meg Reiiel meg rózsaszín köd...
-Hehehehehe-észre se vettem hogy letapostam egy fél rajnyi hangyát.

Végül az igazgató szemszög:

Az az idióta Gojo összeházasodott Miyako-sannal. Lett egy gyereke. Boldogan él. Lett még egy gyereke. Még boldogabban él. Én meg aki tök normális, mit kap az élettől? Nem hogy feleséget vagy gyereket, hanem egy rakás idiótát, Gojoval az élükön.

d3wylxbby remélem tetszett a rész, kicsit hosszúra sikeredett😋. Bocsi ha vannak benne helyesírási hibák.
További szép napot mindenkinek!😘

Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡Where stories live. Discover now