Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Rin Matsouka x reader (A magányos lélek)

akanechaaankérésére született meg ez a rész😊

-Szeretnék egy kis figyelmet kérni-tapsolt kettőt az edző, mire az összes fiú abbahagyta amit éppen csinált. -Szeretném bemutatni nektek az új menedzsereteket.
-Mi van?Milyen menedzsert?-kezdett el mindenki súgdolózni.
-Ő a lányom, Teljes Név, aki szeretne csatlakozni a klubbhoz mint menedzser. Mivel magán tanuló és otthon tanul ezért nem tud belépni semmilyen klubba, ezért megkértem, hogy legyen a mi menedzserünk, mivel úgy érzem nagy szükségünk van egy menedzserre, aki segít nektek-fejezte be a mondókáját az edző. Ekkor belépett egy fiatal (Hajszíned) hajú, csillogó, (Szemszíned) szemű lány.
-Teljes Név vagyok-hajolt meg illedelmesen.
-Nagyon örvendünk-hajolt meg az egész úszó klubb is.
-Rin-kun!
-Igen uram!
-Kérlek viseld gondját a lányomnak-mosolygott az edző, megsimítva a lány fejét.
-Mindent megteszek-mosolyodott el a fiú is a lányra nézve.
- Végre van egy lány is a csapatban-szólalt meg valaki a hátsósorból.
-Igen, valaki aki jóval szebb nálad-kiabált be a másik. A lány mosolyogva hallgatta ahogy kitárgyalják őt a szeme láttára.
-Szereted az úszást?-kérdezte hirtelen a vörös hajú fiú a lányra nézve.
-Hát az úszást annyira nem, de a vizet viszont imádom, mert valamiért mindig megnyugtat a látványa-válaszolt a lány kissé félénken.
-Értem és mért pont otthonról tanulsz?
-Hát, ez egy kicsit bonyolultabb, majd egyszer elmondom-hajtotta le a fejét a lány, mintha ez a téma érzékeny lenne számára és mivel Rin egy tapintatos személy volt inkább hagyta ezt a témát.
-Akkor esetleg körbe vezetlek az Akadémián-vetette fel az ötletet Rin.
-Oh, köszönöm szépen.
Teltek múltak a napok és a lány egyre jobban belejött a menedzserkedésbe. Mindenki kedves és barátságos volt vele, Momo nos néha kicsit túlságosan is. Név megismerkedett Rin többi barátjával is, akik ugyan nem a Samezukába jártak, de mégis sok időt töltött velük, Gouval, Rin húgával pedig nagyon jóban lettek, annyira, hogy már shoppingolni is közösen mentek. Az edző, Név édesapja pedig boldogan figyelte, ahogyan a lánya egyre jobban beilleszkedik és egyre több barátot szerez. Eljött a nyár is. A best évszak az évben, amikor kicsit több szabad ideje van az embernek. Ezt kihasználva, Név napi szinten találkozott újdonsült barátaival.
-Név-san mért nem jársz normális iskolába?-hozta fel egy nap a témát Momo.
-Hát nem igazán szeretek róla beszélni-ment el a lány jókedve egyből.
-Ugyan már, a barátaid vagyunk, nekünk bármit elmondhatsz-noszogatott a fiú tovább.
-Momo, hagyd abba! Ha nem akar róla beszélni akkor hagyd-szólt rá kissé mérgesen Rin.
-Jól van na, én csak kíváncsi voltam.
-Semmi baj Momo-kun-nyugtatta Név.-Ha nagyon szeretnétek elmondom.
-Nem muszáj Név-senpai-tette fel a kezét Nitori.
-Nem ,nem jobb ha valakinek elmondom-kezdte Név.-Az egész akkor kezdődött amikor kicsi voltam. Valamiért mindig is imádtam tanulni, amiért egy idő után elkezdtek csúfolni a társaim. Eleinte nem voltak még bajok, de ahogy nőttem úgy nőttek a problémák is. Mindig megaláztak, megütöttek és megzsaroltak, ráadásul egy barátom se volt. Ezek után apa úgy döntött jobb ha nem járok iskolába hanem inkább otthon tanulok-fejezte be e történetet Név bekönnyesedett szemekkel. Rin egyből magához húzta a pityergő lányt, aki szorosan hozzábújt a csapatkapitányhoz. Mindenki hallgatott. A csendet Sousuke törte meg.
-Köszönjük, hogy megbíztál bennünk és elmondtad ezt.
-Ne aggódj mi sosem tennénk ilyesmit-tette hozzá az ezüstös hajú fiú is.
Rin csendesen simogatta a lány hátát és beletellet egy kis időbe mire rájött milyen pozícióban is vannak a fiúval, ebbe bele is pirult rögtön. A fiúk hogy feldobják Nevet úgy döntöttek elviszik fagyizni. Név pedig úgy érezte véget ért a magánya.

A nyárnak hamarosan vége lesz-gondolta Rin és a legjobbnak látta ha még suli kezdés előtt hívja el Nevet egy randira ahol bevallja neki az érzéseit akár viszonozza akár nem.
-Rin-kun nagyon jó voltál-mondta egyik edzés végén Név, miközben egy törölközőt is odanyújtott a vizes fiúnak.
-Köszönöm szépen Név-san. Ha ráérsz lenne kedved most szerdán eljönni velem enni valamit, mert úgy hallottam nemrég nyílt egy új étterem szerűség ? -tért rá a lényegre rögtön Rin.
-De-de benne vagyok-pirult fülig Név.
-Akkor az Xy nevű étteremnél találkozzunk szerdán mondjuk este hatkor.
-Oké.

Név a lehető legcsinosabban akart kinézni, még akkor is ha nem volt biztos benne, hogy ez egy randi. Kiválasztotta a kedvenc ruháját, egy kényelmes nyári szandállal és már sietett is, mert minél előbb látni akarta a fiút, aki bár nehezen vallotta be magának, de igenis tetszett neki.
A fiú elmosolyodott amikor meglátta a lányt feléje közeledni. Beültek az éttermebe és csak élvezték, hogy együtt lehetnek.
-Te az ott nem Név-chan és Rinrin?-kiáltott fel hirtelen Nagisa.
-Jé, tényleg-ámult el az étterem felé pillantva Gou is.
-Szerintem ne zavarjuk meg őket-mondta Makoto.
-Akkor ők most randiznak-pislogott nagyokat Nagisa.
-Nyilvánvalóan igen-tolta feljebb a szemüvegét Rei.
-Makoto, menjünk haza-vágott közbe Haru a megszokott unott hangján.
-Egyetértek-válaszolt Makoto és azok ketten el is hagyták a helyszínt.
-Holnap mindenről kifaggatom Rint-vetett egy utolsó pillantást a két fiatalra Gou.
-Remélem összejönnek-ujjongott Nagisa is elindulva a vöröses hají lány után.

Eközben az étteremben, Név és  Rin befejezték a vacsorájukat.
-Név-san szeretnél még egy kicsit sétálni a parton?-kérdezte Rin.
-Hát nem is tudom, kezd késő lenni.
-Semmi baj, úgyis haza kísérlek-mosolygott biztatóan Rin, amitől a lánynak rögtön megjött a kedve egy tengerparti sétához.
A parton hűvös szél fújt. Rin látván, hogy Név didereg ráadta a pucsiját, ami hatalmas volt a lányra, de mégis nagyon örült Rin gondoskodásának.
-Nagyon szép-mosolygott Név.
-Igen az-bólintott Rin, majd az alkalmat kihasználva közelebb hajolt a lányhoz és finoman megcsókolta, amit a meglepett lány néhány másodpercen belül viszonzott. Elválva egymástól a fiú rögtön magához ölelte Nevet.
-Szeretlek Név-suttogta a fülébe.
-Én is téged Rin-ölelték meg egymást még szorosabban. Név úgy érezte majd szétrobban a szíve hiszen sosem érzett még ilyesmit egyetlen személy iránt sem. Biztonságban érezte magát a másik karjaiban.
-Akkor leszel a barátnőm?-tette fel a fiú A kérdést.
-Igen Rin-mosolyodott el a lány, mire a fiú még egyszer megcsókolta, de úgy hogy Név beleremegett a csókba. Miután Rin hazakísérte Nevet még egy jó darabig álltak a kapuban, mivel nagyon nehezen tudtak csak elszakadni egymástól. A történ tek után mind a ketten boldogan aludtak el, de sajnos Rin nem kerülhette el a kifaggatást. Gou másnap már korán reggel rátapadt a bátyjára és mindenről kikérdezte.

Konnichiwa~
Nos, készen lett ez a rész is. Remélem elnyerte  a tetszéseteket. Elnézést ha bármiféle hibácska van benne.
További szép napot😁