Kb egy éve kezdtem el animéket nézni és úgy döntöttem megpróbálok néhányból oneshotot írni. Tudom, tudom, hogy az ilyenfajta könyvekből annyi van mint égen a csillag (mostmár eggyel több). 😋
Úgyhogy nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki rászánja...
T/n-nek hívnak. Fizikálisan 17 évesnek nézek ki. Igazából 345 éves vagyok. Hogyan élek ilyen sok ideje? Vámpír vagyok. Szeretem a vért és szeretem vágni magam. Olyan klassz érzés a fájdalom, csakhogy eddig egy személy értett velem egyet egyedül. Azusa Mukami. Irtózatosan helyes azzal a sok heggel és kötszerrel. Jelenleg is az én tikos rejtekhelyemen gubbasztok és róla ábrándozok. Előveszem a zsebemből a kedvenc késem és elkezdem lebontani a gézt a lábamról és a kezeimről.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felbontom a sebeimet, ijesztően mosolyogva figyelem, ahogyan folyik a vérem. Új sebeket hozok létre. Mikor ebből elegem lett előveszem a fertőtlenítőszert, ami jól marja a sebeimet. Hirtelen egy szőke lány áll meg előttem, mellette Azusa. A szívem a torkomban dobog, ahogy őt figyelem, de a lány az zavar. A szagából ítélve ember. - Ne csináld!, kiált rám a lány. - Miért ne?, vigyorgok félelmetesen. - Biztos fáj, gyere hadd kötözzem be, nyúl felém, de én arrébb ugrok. - Ha nem bántasz vagy nem akarsz fájdalmat okozni nekem, ne érj hozzám. - Legközelebb szólj, én majd segítek neked igazi fájdalmat okozni, szólal meg Azusa. - Rendben, nyalom meg a számat. A szőke lány ijedten fürkész minket. - Mi van? Csak nem félsz, Hamupipőke? Eltévedtél?, kacagok, mire Azusa is félelmetesen nevet fel. Olyan szexi a nevetése.
------------Pár nappal később-------------
Figyelem, ahogy Azusa feltépi a kötéseit. Látni akarom miközben vérzik. Ám ekkor a szíve felé irányítja az ezüst kést. Odapattanok és mielő megölhetné magát, kirántom a kezéből a kést. Annyira meglepődik, hogy megtántorodik és elesik. - Mit csinálsz?, kérdezi monoton hangon. - Miért akarsz öngyilkos lenni?, kérdezem halkan és egy könnycsepp folyik le az arcomon. - Éva nem engem választott. Nem lehetek Ádám, suttogta. - És akkor mi van? Attól még nem kell meghalnod. Azért, mert ő nem szeret az nem azt jelenti, hogy más sem, kiabálok vele. - Nem te vagy az, akit a múltkor láttunk Évával ? - Ne Évázz itt nekem, de engem láttatok. Nem akarom, hogy meghalj, Azusa. Én... - Miért nincs rám semmi szükség ? Kérlek okozz nekem fájdalmat sok-sok fájdalmat. A fájdalom jó. - Igen a fájdalom jó, motyogtam, majd előhalásztam a késem a zsebemből.- Nézd ez a kedvenc késem, mutattam fel. - Gyönyörű, mondta, majd végighúzta az ujját az élé amiből rögtön néhány csepp vér cseppent le. Aztán elkezdtük megvágni magunkat és egymást. Néztük egymást miközben fájdalmasan mosolyogtunk. - Azusa..., szólalok meg egy idő után. - Hm.. - Én... Én... Szeretlek, pillantok rá. Ő fogja kését és megvágja a számat, majd a sajátját is. Kérdőn pillantok rá. Ezekután Azusa hirtelen hozzám hajol és a számra nyomja a száját. Fáj, nagyon fáj, de boldog vagyok. A vére ízét érzem a számban. Mikor elválunk lassan végigsimítok az arcán lévő hegeken. - Te vagy az én Évám, csókol meg újra.
