Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Yuri Plisetsky x reader

Virag_666 kétésére❣

Oké, szóval egyik aztán másik láb. Nem is olyan bonyolult a korizás, mint hittem.
-Vááá!-persze hogy ekkor borulnék egy óriásit.
-Olyan béna vagy-tart meg Yuri.
-Nem is vagyok, csak most korizok először. Te vagy a legrosszabb tanár-durcizok.
-Te pedig a legrosszabb diák-vág vissza.
-Nem is igaz, csak még nem megy olyan jól-biggyesztem le ajkaimat.
-Jó, ne hisztizz, inkább próbáld meg mégegyszer-sóhajt nagyot összeszedve minden türelmét.
-Te vagy a legklasszabb korcsolyázó a világon-nézek rá szerelmesen egy cuppanós puszit nyomva arcára.

Néhány hónappal ezelőtt:

El sem tudom hinni, hogy Yuri Plisetsky megnyerte a Grand Prixet. Éjszaka ment liveban az egész műsor, szóval szüleim és a szomszédok nagyon örülhettek kicsit sem halk szurkolásomnak. Én Teljes Név oszlopos, kissé visszahúzódóbb tagja vagyok Yuri angyalainak. Japánból figyelem ahogy életem szerelme, bár ő ezt nem tudja, sorra nyeri a versenyeket. Aaaaaa, annyira imádom. És olyan mázlisták azok a lányok akik találkozhattak vele. Amikor itt volt Japánban akkor sem tudtam vele talizni, mert az a rühes iskola feltartott.
Másnap azonban szerencsémre korán kellett kelni, mert anyummal és a macskánkkal kimentünk a repülőtérre felszedni bátyámat és új csaját. Az én szerelmi életem pedig egy mondatban leírható. Egy olyan személybe vagyok szerelmes akivel valószínűleg sosem fogok találkozni, tehát nem létező dolog.
Amíg vártunk persze hogy rám jött a pisilthetnék szóval kirohantam a mosdóba. Elvégezve a dolgom indult vissza a váróba amikor is az egyik mellékfolyosóra berántottak.
-Csssss-pisszegett az illető. Ránéztem és megpillantva azokat a gyönyörű zöld szemeket rögtön tudtam kivel van dolgom,ezért csendben ujjongtam.
-Erre jött, láttam-hallottam meg lányok izgatott csicsergését.
-Igen, mintha lenne itt egy kis orosz földdarab, biztos hogy a közelben van-mondta a másikuk.
A fiún látszott hogy már szinte minden lehetségés nyelven elmondott egy imát minden létező istenhez, ezért elhatároztam hogy segítek neki.
Kilépve rejtekemről a lányok letámadtak.
-Láttad?
-Kit?
-Yuri Pkisetskyt? Az előbb errefelé futott-magyarázták.
-Én óriási fanja vagyok, és már csak ha a kisujját is látom tudom hogy ő az. És én errefelé nem láttam, mégis mit keresne Japánban, egyébként is? Attól mert Viktor és Yuuri itt vannak, nem ezt jelenti hogy ő is idejött-eközben csak úgy levert a víz.
-Igazad lehet, biztos őt láttad?
-Elképzelhető hogy tévedtem. Hiszen más is hordhat leopárdmintád felsőt-sóhajtott fel elkeseredetten a másik.
-Igen, igen az manapság elég divatos-helyeseltem.
-Azért köszi-mosolyogtam rám.
-Huh-fújtam ki egy nagy adag oxigént.-Kijöhetsz-súgtam.
-Kösz, legalább vannak még normális fanjaim-rázta meg a fejét.-Francba, az a nyomorék koca lelépett Viktorral nélkülem-morogta telefonjára nézve.
-Esetleg elvihetünk ha szeretnéd?-nagyot nyeltem és próbáltam higgadt maradni, miközben majd kiugrott a szívem a helyéről.
-Komolyan mondod?-vonta fel szemökdökét.
-I-igen. De először ki kéne jutnunk innen-javasoltam.
-Ja de ezek mindenhogy felismernek.
-Segíthetek?
-Rendben-majd ismét az eldugott sarokba mentünk ahogy felköttem haját. Istenem de puha volt és Yuri illatú, oké Név nyugi, ben törhet rád a fangörcs. Fejére egy sapkát húztam, majd napszemüveg és maszk.
-A cipődet is át kéne venni.
-Viccelsz velem?
-Hát, ha nem szeretnéd nem muszáj, csak lehet úgy könnyebb lenne...-hebegtem.
-Jó, nekem mindegy.
-És kabátcsere.
-Te mindig ennyi szart cipelsz magaddal?
-Kémfelszerelés-próbáltam viccelődni, de ő nem az a fajta aki értékelné az elfuserált humorérzékem.
Anya inkább szó nélkül hagyta hogy egy random sráccal tértem vissza a mosdóból. Szerencsésen hazaérkeztünk ahol is elkezdtem felcipelni vendégünk csomagjait, még az sem érdekelt hogy csicskáztatot hiszen a világ legkekszibb emberének a cuccait vihettem.
-És ez Név szobája-hallottam meg anya hangját. Basszus, oda nem szabadna bemenniük.-Várd meg, mindjárt jön.
-Anya, miért engedted be a szobámba?-sziszegtem ahogy elhaladt mellettem.
-Ugyan, nincs ott semmi rejtegetni való-legyintett kuncogva. Lepakoltam a vendégszobába a cuccait, majd az enyémbe siettem. Yuri a falamon lévő posztereket vette szemügyre, mielőtt észrevett volna.
-Visszavonom amit mondtam, te is egy elmebeteg fan vagy-fordult felém.
-Öhm, hát izé. Nem is tudom mit mondjak így hirtelen. Majd aláírod a posztereket?-kérdeztem reménykedve.
-Jó, de nem ölellek meg.
-Az is oké-mosolyogtam rá. Yuri Plisetsky itt van a szobámban, váááá. Közben lehuppantam az ágyamra.
-Az ott egy...-lépett a polcomhoz.
-Nem az nem egy limitált különkiadású Yuri Plisetsky parfüm-néztem el elpirulva.
-Az meg-pislogott az ágyam felé.
-Az sem egy elő méretű Yuri Plisetsky párna, amivel éjszaka aludni szoktam.
-Úristen, hova kerültem-fogta a fejét.
-Az a plakát pedig világít a sötétben-jegyeztem csak úgy mellékesen.
-Figyelj én megéheztem-indult meg a szobámból a konyha felé, hihetetlen milyen otthon érzi magát.
Amint megterítettünk anyummal, mindenkit az asztalhoz hívtunk.
-Úristen a saját fejemről kell egyek-borzongott meg az orosz jégtigris. Upsz, most is az képével ellátott tányéralátétet tettem oda.
-Te, húgi, nem ő aza srác akiről három éve hallgatom hogy életed szerelmi?-kérdezi két falat között a bátyám.
-Ami azt illeti de-valászolok halkan égő arccal.
-Csak kérdeztem-vont vállat.
-Ez olyan cuki-kuncogott a barátnője. Yuri kerülte a tekintetemet egész este. Most végleg megutált, de nem tehetek róla, hogy reménytelenül belezúgtam. Miután mindenki lefürdött csak utána másztam ki a szobámból reménykedve hogy nem találkozok senkivel se.
Miután lefürcsiztem csak szégyentől égve dőltem el az ágyamon. Magamhoz öleltem a Yuri nagyságú párnát és elbőgtem magam. Nem hiszem el hogy ennyire beégettem magam. Szép lassan jó taknyosan, de bealudtam. Másnap nyakig betakarva ébredtem bedagadt vörös szemekkel. Ezt három tonnányi korrektorral sem lehetne elfedni ezért nem is próbálkoztam. Levánszorogtam kajálni.
-Név, jó reggelt, majd reggeli után elkíséred Yurio-kunt a jégpályához, biztos ott vannak az edzői-mosolygott rám anyu.
-Természetesen-motyogtam.
-Köszönöm a vendéglátást-hajolt meg udvariasan a fiú mikor indulni készült.
Csendben sétáltunk egymás mellett, csaki a bőröndje kerekeit lehetett hallani. Mikor odaértünk letámadott egy rakat lesifotós meg újságíró.
-Ő kicsoda?
-Hogy hogy itt vagy Japában?
Csak úgy záporoztak a kérdések én meg kezdtem bestresszelni, mert sosem szerettem a figyelem középpontjában lenni. Yuri próbált takarni.
-Ő a barátnőd?-kérdezte egyikük, mire a többiek mind elhallgattak. Kíváncsian néztem Yurira, ajakit rágcsálta idegességében, pedig nem szokott ilyen lenni.
-Igen, ő a barátnőm-mondta végül, mire leesett az állam és nem csak nekem. Kihasználva a meglepett embereket, maga után rángatva behúzott a koripálya öltözőjébe.
-Bocs ezt nem így akartam-kért elnézést, de még mindig sokkos állapotban voltam.-Ha nem tudsz beszélni akkor csak bólogass vagy rázd meg a fejed amikor kérdezek.
Bólintottam.
-Helyes. Megbocsájtasz az előbbiért?
Ismét bólintás.
-És szeretnél a barátnőm lenni, úgy igazából?-arca enyhén vörös volt, bár az a kint uralkodó mínuszoktól is lehetett.
Eltátott szájjal néztem rá, majd egy kis hezitálás után, nehogy meggondolja magát, biccentettem.
-Biztos?-heves bólogatás.-Akkor megcsókolhatlak.
Inkább csak úgy kijelentette és meg is tette. Úristen, életem első csókja életem szerelmével. Mikor elengedett az ajtó felé kapta a fejét.
-Viktor, kinyírlak!-felkiáltással ott hagyott.
-Ne haragudj hogy megzavartunk, de nem tudtam megállítani-lépett be Yuuri.
-Semmi...baj-nyögtem ki.
-Kérsz egy teát, esetleg?
-Köszönöm, azt elfogadnám.
Miközben nyugodtan kiteáztuk magunkat, figyeltük ahogy Yuri próbálja kinyírni az ezüst hajú korcsolyázót, aki közben elküldte valakinek a fotót amin csókolózunk.
-Ne haragudj, Viktor-san, esetleg nekem is átküldenéd?-kiáltottam oda nekik.
-HAAAAA?!-ordította el magát Yuri.
-Persze-felelte Viktor.
-Yuri, neked is csinálhatok belőle plakátot-kaptam el a Viktor után rohanót.
-Nekem mindegy...Vagyis, ne merészeld!
-Akkor csak nekem lesz belőle-vontam vállat.-Esetleg elvállalod hogy megtanítasz korizni?
-Majd.
-Nagyon gyorsan tanulok.

Vissza a jelenbe:

-Miért is hazudtad azt hogy gyorsan tanulsz?-kérdezte meg Yuri vagy négy órányi gyakorlás után mikor is ismét elterültem a jégen magammal rántva őt is.
-Ne kételkedj a képességeimben.
-Biztos minden nap egy motiváció videóval indítod a napot.
-Nem, hanem megnézen vagy ezredjére ahogy megvered JJ-t. Olyan jól állt az a felkötött haj-ábrándoztam.
-Hé, most élőben is itt vagyok-lengette meg kezeit arcom előtt.
-Tudom-mosolyodtam el majd minden bátorságomat összeszedve megcsókoltam, mert eddig ugye mindig ő kezdeményezett.
-Gyá, de jó hogy pont most értem ide!-lelkendezett valaki.
-MIIILAAAAA, TE BANYA! MEGÖLLEEEEEK!

Reader-chan: nézi Yuriot ahogy korcsolyázik.
Reader-chan ebből isnspirálódik:
Reader-chan: