Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Kozume Kenma×reader

-Csak ennyi lesz?-kérdezi az eladó kedvesen.

-Igen, köszönöm.

A boltból kilépve a kezemben az új játékkal ami hozzáteszem szerelem volt első látásra azonnal hazafelé vettem az utat. Otthon elhelyezkedtem a szobámban és elindítottam a játékot ahol elvileg zombikat kell legyilkolászni. De a képernyőböl furcsa fények jöttek ki szinte megvakítottak. Eltakartam az arcomat így nem igazán láttam mi történik. Mikor lecsillapodott a fényáradat pislogva nyitogattam a szemem, de rájöttem, hogy nem a szobámban vagyok. Egy hatalmas teremben voltam. A falak bíbor tapétával voltak borítva és arany indaminták futottak végig rajta. A mennyezeten egy hatalmas üvegcsilláron csillant meg a nap lemenő fénye. Mikor jól szétnéztem egy trónszerűséget pillantottam meg magam előtt és úgy tűnt hogy nem állt ott üresen. Egy kb velem egyidős lány ült rajta és engem figyelt, majd felállt és elindult felém. Így jobban szemügyre vehettem, egy lenge zöld ruhát viselt néhol páncél védte testét és az oldalán egy kard lógott. (Hajszíned) színű haja meg-meg csillant a még beszűrődő fényben. Ahogy belenéztem (Szemszíned) színű szemeibe azok rögtön elbűvöltek.

-Hogy hívnak, új játékos?-áll meg előttem.

-Kozume Kenma vagyok és hogy érted hogy új játékos.

-Egy olyan videojátékkal kezdtél el játszani ami beszippantja a játékosokat. Én már csak tudom, hiszen többször is tapasztaltuk már ezt. Én leszek az aki meg fog védeni ebben játékban, úgyhogy ne nagyon lepődj meg ha esetleg meghalok-mosolygott rám kedvesen miközben megpróbált mindent elmagyarázni.

-Aham, asszem értem-bólintottam egyet.

-Szuper-csapta össze tenyerét lelkesen.

-Akkor most mit is kell csinálnom?

-Menj aludni, gyere megmutatom a szobád-intett felém mire követtem. Nos a szoba az előző teremhez mérve szintén fényűző volt.
-Remélem tetszik.

-Megteszi-biccentek.

-Holnap kezdesz az első szinten. Tudod, zombikat kell gyilkolászni-neveti el magát mintha ez olyan vicces lenne.

-Öhm, okééé...

-Na, jó éjszakát.

-Neked is-fordulok a hatalmas ágy felé ami nagyon puhának tűnt ezért rögtön beledőltem és el is aludtam.
A csaj reggel is úgy nézett ki mint valami Disney hercegnő, madárcsicsergés, csodálatos haj, ruha és végtelen boldogság.

-Jó reggelt-köszön mikor kómásan ráveszem magam hogy kitegyem a lábam a szobából.

A nap pont úgy telt ahogy mondta . Legyilkoltunk több ezer zombit. Szerintem több kalóriát égettem a mai napon, ahogy a túlélésért küzdöttem, mint egy röpiedzésen ahol ráadásul még Kuroo sem hagy békén.
Szerencsére bőséges vacsira volt így annyit ettem amennyi csak belém fért.
-Na és milyen volt itt az első napod? Látom profi vagy az ilyen játékokban, ma vagy 50 szintet kivittünk. -kezdett el lelkesen csevegni.

-Nagyon nagyon nagyon nagyon fárasztó volt- válaszoltam neki, mire ő ismét csak nevetett.

-Egy kis kalória égetés sosem árt-kacagott, míg én életkedvtelen fejjel meredtem rá.

-Nekem már az is árt ha kilépek a szobámból.

-Akkor hogyan ölsz zombikat?

-Nálunk nincsenek olyanok-mosolyodok el halványan.

-Akkor te mit szoktál csinálni ha éppen nem játszol?-kíváncsiskodott.

-Próbálom túlélni az iskolát-nyögtem ki, mert már a gondolatára is elfáradtam.