Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Kozume Kenma x reader

Andosara0905 kérésére❣

Éppen nagyban irogatok a barátnőmmel, mikor felugrik egy új chat. Kíváncsian nyomok rá, hogy ki írhatott nekem.
Puding nevezetű felhasználó írt rám. Meglepődök mert fogalmam sincs ki lehet. Tokióban élek, tehát akárki lehet.
-Szia.
-Szia-írok neki vissza bizonytalanul.
-Hogy hívnak?
-Teljes Név, és téged?
-Kozume Kenma.
-Nem ismerlek.
-Én se téged. Szeretsz videójátékozni?
Felcsillantak a szemeim és izgatottan írtam vissza.
-Nagyon🤩
-Én is. Sportolsz valamit?
-Nem, de a bátyám röpizik.
Ekkor belép a bátyám Bokuto.
- Név, mit csinálsz?
-Chatelek-fordultam vissza a képernyő felé.
-Kivel?
-Én sem ismerem. Most kezdtünk el beszélgetni-vonok vállat.
-Azért legyél óvatks, nehogy embercsempész legyen-túlozza el ő.
-Miért nevezné el magát egy embercsempész Pudingnak?
-Én csak azt akarom, hogy ne essen semmi bajod, jobb lenne ha hallgatnál néha rám is-durcizik be.
-Jó, oké óvatos leszek.
Mikor megnyugtattam végre lelépett és folytathattam a beszélgetést a telefonon.
-Mivel szoktál játszani?-érkezik a következő kérdés
-Hát sokmindennel-és felsorolok neki néhány játékot.
Ezután még órákig beszélgettünk és a következő napokban is rendszeresen irogattunk egymásnak. Totál belezúgtam egy olyan srácba akiről még azt sem tudom, hogyan néz ki.
Egyszer eldöntöttük, gogy videójátékozunk is egyet közösen.
Feltéve a kedvenc fülesemet elindítottam a játékot és sorra gyilkoltuk a különböző lényeket. A srác, mármint Kenma-kun, szuperül játszott. Többször is megvert engem.
-Váo, nagyon jó vagy-pittyeg a telefonom, miután már letusoltam és vizes hajamat dörzsölve ültem le az ágyamra.
-Köszi, te sem vagy semmi.
-Nem lenne kedved valamikor találkozni?
-Miért?-kérdeztem lélegzet visszafojtva.
-Szeretnélek jobban megismerni.
-Nekem oké, én is szeretnék veled találkozni.
-Mikor lenne neked jó?
-A hétvégén is csak este érnék rá, mert mennem kell a bátyám meccsére.
-Én szombatom délután, olyan öt körül ráérek, ha az neked jó.
-Szuper😊 Hol találkozunk?
-A sportcsarnok előtt?
-Nekem oké, az úgyis közel van.
-Akkor szombaton.
-Jó éjszakát.
-Jó éjt.

Szombaton olyan hamar keltem fel, hogy még a bátyámat is én keltettem. Kiváasztottam magamnak a tökéletes ruhát, amin a családom nagyon is meglepődött, mert nem nagyon szoktam melegítőn es iskoli egyenruhán kívül mást is hordani.
Mikor a csarnokba értünk egy puszit nyomtam Koutaro arcára és felmentem a lelátóra szurkolni neki. Mint kiderült a Fukurodani a Nekoma ellen játszik. Figyeltem ahogy a bátyám magabiztosan fellép a palyára, mikor elhangzik a neve és a száma. Utána az egész csapat.
A másik csapatnál a kapitánnyal kezdték, aki egy fekete hajú fiú volt. Úgy tűnt ő és Koutaro már ismerik egymást.
A feladójuk az ötös számú játékos volt.
-Feladó, 5-ös számú Kozume Kenma-jelentik be, mire kis híján leszédültem a lelátóról. Teljesen lefagyva ültem ott, mint valami hülye. De a szurkoláshoz még időben magamhoz tértem, hogy lelkesítsem az iskolám csapatát.
A meccs végén leszáguldottam a lelátóról, hogy megtaláljam Kenmát akiről már tudtam hogyan néz ki és ahogy a játékát figyeltem még jobban beleszerettem.
A két csapat egymással beszélgetett. Rögtön megláttam a szőke hajú fiút, de a bátyám hamarabb letámadott.
-Név, ugye milyen jól játszott a bátyád?
-Nagyon ügyes voltál, Koutaro.
-Ne bízd el magad, legközelebb legyőzünk-húzta ki magát a másim csapatkapitány, eközben kibújtam bátyám karja alatt és Kenmához léptem.
-Kenma-kun, beszélhetnénk?
-Ismerjük egymást?-pillant rám.
-Teljes Név vagyok, tudod veled szoktam chatelni-magyaráztam.
-Oh-lepődik meg, majd elpirul.-Akkor menjünk beszéljünk.
-Jó téged élőben látni-mosolyodik el.
-Én is ugy gondolom, de azért elmondhattad volna, hogy te is röpizel, mert nagyon megdöbbentem-nevettem el magam.
-Azért az esti program áll még ugye?-kérdezi kissé szégyenlősen.
-Persze, már alig várom.
-De várj, még rendesen be se mutatkoztam. Kozume Kenma vagyok-nyújtja felém a kezét.
-Teljes Név vagyok, nagyon örvendek-fogadom el a felém kinyújtott kezét.