Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Akutagawa x Atsushi

PSZJOHI kérésére❣
Ez egy boy×boy rész, aki nem szereti az ilyesmit légyszi ne olvassa!

-Dazai-san, ne csináld ezt már megint!-próbálta Atsushi lebeszélni az idősebbet egy újabb öngyilkosságról.
-Ez már majdnem sikerült-lelkesedett Dazai majd előhúzva kedvenc könyvét megindult előre Atsushi pedig nagyot sóhajtva követte. Nagy nehezen oda is értek újabb megoldandó ügyük helyszínére, igaz addig vagy hétszer majdnem elütötte az autó őket ha a szürke hajú fiú nem reagál gyorsan. Néha úgy érezte nem is inkább segít Dazainak hanem bébicsőszködik annyi baj volt vele.
-Váó, nem semmi munkát végeztek itt!-füttyentett elismerően a barna hajú férfi eltéve könyvét. Atsushi már attól elfáradt hogy életben tartsa társát.
-Ténykeg jól elintézték ezt a terepet-tette hozzá.
-Gyere nézzünk körbe, de csak óvatosan. Olyan furcsa érzésem támadt-nézett körbe a férfi megkomolyodva, a fiú halkan követte. Körül nézve semmi különöset nem találtak.
-Váljunk szét-tanácsolta Dazai bár a másik szerint ez nem volt a legjobb ötlet mégis tette amit kért.
Megindult be a raktárépületbe, ahol csönd honolt. Túlságosan nagy csend. Ekkor hátulról valaki egy ütést mért a fejére. Csak annyit érzett hogy előre esik, de mégsem találkozott a hideg és kemény betonnal mert valaki elkapta de elájult mielőtt megtudhatta volna ki az.
Mikor magához tért egy hűvös pinceszrű helyen volt. Kezei elzsibbadva lógtak láncokkal felkötve.
Körül nézett hátha lát valakit, de senki sehol. Egyszál ingében kirázta a hideg, a levegő pedig nyirkos volt és enyhén penész szagú.
Mikor már nem volt jobb ötlete elkiáltotta magát.
-Dazai-saaaaan!
Egy darabig még visszhangzott az a szó de választ nem kaptam. Mérgelődve próbálta kihúzni kezeit a lánc szorításából, de sikertelenül.
-Csak nem felébredtél, tigris?-hallott meg egy hangot, mire odakapta a fejét.
-Akutagawa-morogta halkan.
-Dazait hiába is keresed őt Chuuya-san vette kezelésbe, én pedig magamra bíztalak téged-mondta.
-Szóval megölsz?
-Mi? Nem. Hanem most megküzdünk-jelentette ki.
-Ha legyőzöl azt hiszed Dazai-san majd a nyakadba ugrik hogy milyen ügyes vagy? Egyébként is van egy kis előnyöd-csörgette meg láncait az elfogott.
-Ne akadékoskodj már. Csak kíváncsi vagyok melykünk a jobb, nem akarok bizonyítani Dazainak-motyogta, bár jó szemeinek hála kiszúrt egy enyhe pírt az arcán és ezt valamiért aranyosnak találta.
-Akkor eloldoznál?
-Hajlandó vagy megküzdeni velem, bár egyértelmű hogy én nyerek, tigris-morogta miközben kikötözte a másik kezeit.
-Van nevem is.
-Szerinted érdekel?
-Hát érdekelhetne.
-Miért kéne érdekeljen?
-Semmiért, igazából-rájött Atsushi hogy a veszekedés tök értelmetlen.
-Akkor kezdjünk is neki-válaszolt Akutagawa majd eltűnt a sötétben. Atsushi gyorsan átváltozott. Végigpásztázta a terepet, majd támadásba lendült. Mindketten jól bírták és már órák óta csatáztak amikor elkezdték érezni hogy fáradnak, de egyikük sem volt hajlandó feladni. Ekkor Atsushi már alig bírta és nagy sietségében megbotlott egy kődarabban. Akutagawa közel volt hozzá ezért felborította ellenfelét visszaváltozva normál alakba. Ám ami történt mindkettejüket meglepte. Ahogy földet értek ajkaik egymáson voltak. Mindketten kitágult pupillákkal bámultak a másikra és egyikük sem mozdult. Végül Akutagawa cselekedett, de nem úgy ahogy a másik gondolta volna. Arcát kezeibe fogta és a szájra puszi helyett elmélyítette csókjukat. Atsushi ledermedt, nem tudta mit is kéne csinálnia, főleg mert ez volt élete első csókja. Végül elengedte magát és ellenfele testéhez simult amely jóleső meleget árasztott. Az irányítás végig Akutagawánál volt. Mikor elváltak egymástól nem értették mi történt, de mindkettejüknek jólesett a csók. Sokáig csak néztek egymás szemébe mielőtt a szürke hajú fejét a másik mellkasára nem dönti hallgatva nyugtató szívverését. Az alul lévő fiú pedig karjaival átölelte a hozzá bújót és vagy órákig feküdtek így.
-Nekem mennem kéne-kezdett el feltápászkodni Atsushi.
-Igen, elég sokáig távol maradtunk-helyeselt a másik.-Viszotn azt még lerendezzük.
-Még mindig Dazainak akarsz imponálni? Ugyanolyan erősek vagyunk! Mit akarsz még bizonyítani?-akadt ki Atsushi.-Felejtsd már el Dazait, inkább koncentrálj rám-csúszott ki a száján.
-Szóval féltékeny vagy-állapította meg a fekete hajú.
-Nem!-vágta rá a másik vörös fejjel.
-Figyelj nem tudom mi van köztünk de ha gyakrabban találkozunk talán kideríthetjük. Szeretnéd?-kérdezte Akutagawa kezét nyújtva a másik felé.
-Igen-bólintott elfogadva a kezet. Így mentek ki a lehűlt levegőjű pincéből, ahol Dazai meg Chuuya veszekedése fogadta őket.
Rögtön elengedték egymás kezét.
-Na sikerült lerendezni a dolgokat?-kérdezte Dazai.
-Igen, asszem-vont vállat Atsushi.
-Akkor menjünk kezdek megéhezni.
Atsushi csak pillantást vetett hátra bár érezte hogy azok a fekete szemek lyukat égetnek a hátába, erre a gondolatra kissé elpirult de nem mondott semmit.
-Történt valami?-Dazai mindig is jó megfigyelő volt.
-Semmi különös!-vágta rá Atsushi talán túl gyorsan is. Nem akarta még napvilágra hozni ami odalent történt. Főkeg mert még ő maga sem értette teljesen mi is történt kettejük között valójában.