Menedék |Bokuto × Reader|

57 | Akaashi

Koutaro aznap este kellemesen meg tudott nyugtatni. Miután kicsit kiültünk villámokat nézni, elkezdtem álmosodni és ő pedig volt annyira aranyos, hogy eljött velem be a szobába, hogy aludjon. Igazából a vihar miatt nem sikerült annyira az, hogy elaludjak, de barátom helyette próbálta elterelni a figyelmemet. Elkezdett nekem estimesét olvasni a telefonján, közben a hajamat simogatta és engedte, hogy hozzábújjak. Amikor abbahagyta az estimese olvasását, akkor puszikat adott nekem és hosszú csókokat. Annyira kellemes volt őt csókolni és soha nem is tudok ebbe majd beleunni. Szeretem, hogy ennyire gyermeki a lelke és mindig mosolygásra tud engem késztetni. Azt is szeretem, hogy ennek ellenére mindig meg tud egy pillanat alatt változni és kisfiús viselkedés helyett olyanná válik, hogy a lábam is beleremeg. Tudta, hogy hogyan érjen hozzám és csókoljon meg ahhoz, hogy el tudja érni, hogy pillangók legyenek a hasamban. Sokszor ott ült a kisördög a vállán és hagyta is neki, hogy irányítsa. Ilyenkor kislányos zavaromban hagytam magamat neki, hiszen tudtam jól, hogy sose bántana vagy érne úgy hozzám, hogy ahogyan én ne szeretném. Csókjai mohóak voltak, hosszúak és közben mindig a derekamat simogatta vagy hozzám ért máshol. Közben beszélt hozzám, hogy mennyire szeret, szüksége van rám és hogy meg fog védeni, legyen bármi. Már kiskoromban is sokszor mondta nekem azokat a dolgokat, hogy imád engem és meg szeretne védeni, amikor csak tud. Emiatt esett nagyon jól és tudott megmosolyogtatni, ugyanis betartotta a gyerekkori kis ígéreteit és itt volt velem. A sors véletlenszerűen hozott minket újra össze és el sem tudnám képzelni az életemet úgy, hogy Koutaro nincs benne. Megijedek, ha arra gondolok, hogy nem találkozom újra Koutaroval és nem vagyunk együtt. Annyira ijesztő, hogy csak kicsi dolgokon múlnak a dolgok. Ez a kicsi dolog pedig elérte, hogy mi újra találkozhassunk és együtt lehessen, ha már a múltban elszakítottak minket egymástól. Az elszakadás mindig is nehéz dolog volt az életben, főleg akkor, amikor tenni se tudtál ellene. Kicsiként még nem volt akkora öntudatunk és nem fogtuk fel a dolgok súlyosságát. Emiatt is van, hogyha valakivel gyerekként megismerkedsz és valami oknál fogva már nem játszotok együtt többé, akkor elfeledkezel róla. A tudatom egy része elfeledkezett Koutaroról és amikor már nagyobbak lettünk, nem kerestem meg őt egyik platformon sem. megkereshettem volna, azonban amennyire mindennapos volt az életemben kicsiként, úgy történt, hogy elraktároztam őt az agyam egy kisebb részébe. Nem tudok eléggé hálás lenni az életnek, de tényleg. Miatta képes vagyok továbblépni és elfelejteni a rosszat, ami velem történt. Egyfajta feldolgozási útvonalak ő számomra, aki fogja a kezemet és máshogyan, ahogy az apukám és a testvérem teszik. Mindannyiukat máshogyan szeretem és másfajta módon fontosak nekem.

Másnap reggel ágyba kaptam a reggelimet és Koutaro közben a hajammal játszott és YouTube–on nézett rövidebb videókat. Én reggeli közben Kaorival beszélgettem chaten és őszintén szólva nagyon hiányoztak nekem. A többiek holnap mennek haza, mi pedig még utána maradunk Koutaroval ketten, azonban kicsit soknak érzem jelenleg az összezárást a többiekkel. Nem vagyunk mindig együtt, sokszor csinálunk külön–külön dolgokat, azonban belül kezdek besokallni attól, hogy csakis fiúkkal vagyok körülvéve. Éppen emiatt, amikor befejeztem a reggelit, kimásztam Koutaro mellől, a konyhába vittem a tálcát és felhívtam Kaorit. Volt egy kis ideje, amit rám szánt. Ezért pedig nem tudtam eléggé hálás lenni neki. Kiültem a kertbe a hintaágyra és hallgattam, ahogy a dolgairól beszélt. Jobban szerettem hallgatni az embereket, mintsem magamról beszélni és emiatt is volt kellemes, hogy Kaori most magáról beszélt. Én hallgattam őt és egyszer Ryu is kinézett hozzám, de amikor látta, hogy telefonálok, vissza is vonult a házba. Közben hallottam, ahogy a fiúknál felzendül az élet. Kaorinak lassan mennie kellett, így le is tettük a telefont. Nem szerettem volna bemenni, ugyanis kicsit nagy volt a hangzavar és hiányzott, hogy Kaoriék itt legyenek, mint lányok. A hintaágyon ülve, elvettem magam mellől a vezeték nélküli fülesemet, amit kihoztam magammal, majd zenét kezdtem el hallgatni, közben pedig Twittereztem. Egy bő negyedórát, ha ezt csináltam, amikor Koutaro leült mellém. Kivette az egyik fülesemet, ami pont az ő oldalán volt, majd arcomra nézett.