Menedék |Bokuto × Reader|

42 | Itt vagyunk neked

Bokutoval másnapra programot beszéltünk meg Kurooval. Az esti fürdést követően valóban kiültünk a teraszra és csináltunk limonádét. Kellemes volt a várost nézni és az is megnyugtató volt, hogy Bokuto ott volt mellettem. Az a nap mozgalmas volt érzelmileg, így kellett nekem, hogy végre legyen egy kis nyugalom. Később Bokuto anyukája is kijött hozzánk beszélgetni és annyira jól esett, hogy ennyire kedvesen állt hozzám és szeretett. Én is nagyon szerettem Bokuto anyukáját, ugyanis egy olyan anya volt, akit én is szerettem volna mindig. Nagyon jól nevelte fel a fiát és a lányait és példaértékű a neveltetése és az anyasága.
  Este kialudtam magamat, egyedül az okozott kisebb bajt, hogy Bokuto rám fordult hajnalban és alig bírtam magamról legurítani vagy felkelteni. Végül saját magától fordult meg és feküdt szinte az ágy peremére. Ekkor már azzal foglalkoztam, hogy kicsit visszább húzzam, hogy le ne pottyanjon. Ő emiatt kicsit megébredt és álmosan fordult felém, majd feküdt rám. Ismét. Le akartam gurítani magamról, azonban hozzám bújt, szorosan átölelt (már amennyire szorosan tudott álmosan) és motyogni kezdett, amit igazából nem is értettem, hogy mi pontosan, de egyszerűen annyira édes volt, akárcsak egy kisgyermek. Puszit adtam a hajába és miközben próbáltam visszaaludni, azzal foglalkoztam, hogy a haját tudjam cirógatni. Mégha aludt is, szerettem volna, hogyha kényelmesen érzi magát és ilyenkor is törödhetek vele. Bokutot képtelenség volt nem szeretni, hiszen egy mosolygos és tündéri ember volt. Sokszor előfordult, hogy lefárasztotta az embereket, de akkora szíve van, hogy emiatt nem lehet rá neheztelni. Meg szeretném őt védeni mindentől és azt akarom, hogy a saját kis világában mindig süthessek a napocska.
  Reggel tíz óra körül keltünk fel és még lustiztunk egy kicsit, amíg ki nem keltünk, hogy elmehessünk reggelizni. Mivel Bokuto szülei itthon voltak, ezért ebédnél közösen ültünk le az asztalhoz. Kicsit furcsa volt nekem, hogy mindkét szülő itt van és rendesen kijönnek egymással. Azonban tisztában voltam azzal, hogy minden család más és szerencsére Bokutonak együtt vannak a szülei és egy igen kedves és törődő családban is él. Az ebéd nagyon jól zajlott és utána segítettem Bokuto anyukájának elpakolni és mosogatni. Habár mondta, hogy hagyjam csak és menjek a fiához, én ragaszkodtam hozzá, hogyha már engedik, hogy itt legyek pár napot, hogy ennyit segítsek neki ebéd után. Miközben segítettem, beszélgettünk kicsit. Talán nem is gondolta szerintem, hogy mennyire jól esett a lelkemnek az, hogy beszélgettünk. Bokuto anyukája már kiskorunkban is rettentően aranyos és törődő ember volt és ez mit sem változott az évek alatt. Rákérdezett a tegnapi dologra, mert amikor kimentem mosdóba, akkor látta, hogy sírtam. Nem mondtam el konkrétan neki a dolgokat, csak annyit mondtam röviden, hogy beavattam Bokutot abba, amin keresztülmentem Miyagiban. Ő pedig rákérdezett, hogy anyáról van–e szó, mire bólintottam. Aztán még valamit kérdezett tőlem. Azt, hogy bántott–e engem. Én csak oldalra néztem és egyszerűen nem tudtam válaszolni, ő pedig ennyiből rájött, hogy mi is a válaszom. Bokuto anyukája ekkor megölelt és adott egy puszit a fejemre. Halkan elmondta nekem, hogy bármire van szükségem, akkor nyugodtan fordulhatok hozzá, ugyanis megpróbál nekem segíteni és figyel is rám. Annyira átkozottul jól esett ez tőle, hogy majdnem elsírtam magamat a karjaiban. Már értem, hogy Bokuto kitől örökölte ezt a kedves természetét.

A délután folyamán kezdtünk elkészülődni, hogy négy óra körül találkozhassunk Kurooval. Őszintén szólva, miután elmondtam Bokutonak, hogy mik díszelegnek a testemen és együtt is fürödtünk, már nem éreztem magamat zavarban előtte, így át mertem előtte húzni az otthoni ruhámat egy másikra. Először a rövidnadrágomat vettem át, majd a pólómat is levettem. Bokuto ezt aranyos pillantással nézte végig és amikor felhúztam a felsőmet is, akkor puszit adott a fejemre. Egy fekete melegítős rövidnadrágot húztam fel, egy hozzá illő croptoppal. Amikor megvoltam, akkor a többi cuccomat szedtem össze, addig pedig Bokuto is felöltözött rendes ruhába. Amikor már készen volt, akkor visszanéztem felé, és aprót nyeltem, ugyanis átkozottul jól nézett ki. Egy szürke, melegítős rövidnadrágban volt és egy fehér pólóban. A fejére csúsztatta a napszemüvegét és rágót dobott a szájába. Az ágyhoz nyúlt megfogta a pulcsiját és a nyakánál magára kötötte. Ezt követően bedobott pár dolgot a hasitasijába és felhúzta magára, majd megigazította a vállánál, hogy ne nyomja őt. Én mindezt végignéztem és kislányos zavarral pislogtam.