Menedék |Bokuto × Reader|

41 | Tapasztaljuk meg együtt

Bokuto lassú tempóban simogatta a hajamat, miközben én lehunyt szemmel pihentem a mellkasán. Kezemmel erősen fogtam az övét, de néha–néha ellazítottam a szorítást, de utána nem sokkal ismét erősebben fogtam őt. Úgy éreztem, hogyha nem fogom elég erősen, akkor elvesztem őt magam mellől. Lábaink össze voltak gabalyodva, én pedig magamba szippantottam kellemes illatát. Ajkai a homlokomnál honolt, ahol puszikkal látott el egy–egy pillanatban.

  – Nagyon mérges vagyok – suttogta a bőrömre – De tudom, hogy nem tehetek semmit ellene. Nem mehetek Miyagiba és téphetem ki az összes haját...

  – Te túl jó vagy ahhoz, hogy ilye tegyél, baba – suttogtam halk hangon.

  – De csak most az egyszer – motyogta – És ha már ott vagyok, akkor megverném a volt barátod. Nagyon jól esne.

  – Naaa, te nem vagy ilyen – sóhajtottam és kicsit jobban hozzábújtam, ami miatt ő elhúzta a kezét a hajamtól.

  – Jó így? – kérdezte halkan. Imádtam, amikor halkan beszélt hozzám. Teljesen el tudott álmosítani és meg is nyugtatott – Ne forduljunk át máshogyan? Vagy bújjunk össze más pozícióban?

  – Jó így – nyomtam a fejemet a mellkasába.

  – Elmehetek Miyagiba verekedni? – tért vissza az előbbi témára, mire picit elmosolyodtam és felemelkedtem, hogy a szemébe nézzek, míg ő a hátán feküdt.

  – De akkor megsérül a kis pofid – simogattam meg az arcát.

  – De én nem sérülnék meg, baby. Én jó kondiban vagyok. Leütök mindenkit – mondta el egy ártatlan pislogás mellett – De ha meg is sérülök, akkor kapok gyógypuszikat tőled és lekezeled a sérüléseimet, ugye?

  – Persze, hogy lekezelem. És annyi gyógypuszit adok majd, amennyit csak szeretnél – pusziltam meg az ajkát.

  – Jobban érzed magad kicsit? – kérdezte a puszi után, mire aprót bólintottam – Nagyon megijesztettél, amikor sírni kezdtél. Igazából az ijesztett meg, hogy sírsz. Eddig mindig visszatartottad és úgy éreztem, hogyha most kiengeded, akkor nagy a baj. Kicsit úgy érzem, hogy ezzel is ledöntötted a falaid előttem, hiszen ez nagyon dolog számodra. Nem szeretnélek többé sírni látni. Nagyon rossz volt – húzta össze a szemöldökét – Viszont a boldogságtól sírhatsz. Azt szeretném.

  – Igyekszem akkor majd – suttogtam egy zavart mosoly mellett, majd ismét ajkára hajoltam és lenyomtam a nyelvemmel az ajkát, majd megcsókoltam.

Bokuto hagyta, hogy irányítsam a csókot, de aztán, amikor eléggé lelassítottam, végül átvette az irányítást és nagyon lassan irányítani kezdte a csókunkat. Közben szabad kezével feltúrt a hajamhoz és egyik ujjával cirógatni kezdte a fülem mögötti részt. Nem húzódtam el a csóktól, ő pedig folytatta ezt, majd végül egy nagyobb puszit adott a számra és picit elmosolyodott.

  – Bokuto – suttogtam és készen álltam arra, hogy ezt megkérdezzem tőle – Kérdezhetek valamit?

  – Persze, bármit – suttogta kedvesen.

  – Tudod, tényleg igaz volt, hogy nem vagyok szégyenlős. Főleg előtted nem. Mindössze nem akartam, hogy láss adott helyeken a hegeim miatt. Sajnálom, hogy hazudtam neked.

  – Megértem, hogy miért tetted. De kérlek, máskor ne tedd, mert nem tudtam, hogy mit csináljak, emiatt az egész miatt.

  – Jó, megígérem – biccentettem.

  – Mi lenne a kérdésed, babuka?

  – Benne lennél abban, hogy együtt fürödjünk? – kérdeztem meg halkan, ugyanis féltem kicsit, hogy mit reagál. Nem akartam, hogy esetleg korainak érezze, vagy hasonló – Szeretnék veled együtt fürdeni, és tudom, csak egy hónapja vagyunk együtt...Viszont érzelmileg sokkalta közelebbnek érezlek magamhoz. És igazából csak fürdeni szeretnék.