Menedék |Bokuto × Reader|

7 | Elindult érzések

Az órák szórakoztatóan teltek el. A lányokkal is egyre többet beszéltem, valamint Kaorival elég sokat voltam együtt. Az új tanároknak bemutatkoztam és elmondták, hogy mit kellene bepótolnom hozzájuk. Mindent lejegyzeteltem és volt olyan dolog, amit szünetekben is megcsináltam. Ezekben Kaori segített nekem. Bokuto közben ott mászkált körülöttem és habár ő is próbált segíteni, nem igen tudott. Így csak piszkálta a hajamat és nyomkodta a vállamat, míg én kitöltöttem pár dolgot a könyveimben, illetve lejegyezteltem azt, ami tényleg fontos volt. Itt kicsit gyorsabb és erősebb volt a tempó az órákon, mint a Karasunoban. A tanárok is többet vártak el, így kellett otthon tanulnom. Másik anyagoknál jártak és máshogyan is vették ezeket. Bőven volt mit bepótolnom, főleg, hogy végzős vagyok és az érettségi is hamar itt lesz. A többiek mindent megtettke, hogy segíteni tudjanak nekem a szünetekben. Be lehetett iratkozni a menzára is, azonban én nem tettem. Kaori viszont ott ebédelt, szóval Yukieval elkísértük őt. Kezdtem úgy éreztem, hogy én is az osztály részese lehetek most már tényleg. Úgy mentem le velük az ebédlőbe, mintha midig is ezt tettük volna. Beszélgettünk, nevettünk és tényleg barátoknak tűntünk. Igazából reméltem, hogy nem csak annak tűntünk, hanem azok is kezdtünk lenni. Mikor valamerre elmászkáltam a többiekkel, akkor jobban szemügyre vettem a sulit. Még mindig féltem teljesen egyedül mászkálni, nehogy eltévedjek, de kezdtem hozzászokni is egyben. Habár nem voltam a legszociálisabb ember, a saját környezetemben lévő pár emberkével nagyon jól elvoltam. Az egyik órán helyettesítés volt például, én pedig Kaorival kezdtem el beszélgetni. Viszont elég hamar hárman lettünk, ugyanis Bokuto odajött hozzánk. A nap minden percében velem volt konkrétan, amit igazából nem bántam. Ösztönösen jött mindig oda és el se mozdult sokszor, csak akkor, ha becsöngettek, vagy mosdóba ment. Míg én a tanulást csináltam, és ő a hajammal játszott, elkezdte fonogatni. Elmondása szerint, mivel lányok között nőtt fel a testvérei miatt, egész jól tud fonni. Habár nem volt nálam gumi, ő összegumizás nélkül, de befonta a hajamat oldalt. Nem tudtam nem mosolyogni azon, ahogy velem foglalkozott és egyszerűen boldoggá tett. Habár nagyon zavarban voltam reggel a puszis dolog miatt, utána már nem igazán éreztem ennek az utószelét magamon. Ugyanúgy beszélgettem vele, mint előtte és semmi se változott.
  Suli után elindultam velük a tornaterem felé, és amíg Bokuto és a fiúk, valamint Kaoriék elmentek, hogy átöltözzenek, addig belestem a tornaterembe. Bent szinte azonnal észre is vettem Akaashit,a ki egy fiúval beszélgetett. Bementem, majd leültem az egyik padra, ami a tornaterem szélén volt. Lepakoltam magam mellé és amíg pakolásztam, társaságom is lett.

– Szia [Név] – köszönt rám a fiú, én pedig rögtön megismertem a hangját.

– Szia Akaashi – néztem fel rá.

– Bokuto–san rábeszélt, hogy gyere el megnézni az edzést?

– Igazából jöttem szívesen. Szeretném megnézni, ahogy játszik és voltaképpen, miből is áll ki ez az egész kis világ – magyaráztam kedvesen.

– Értem – bólintott mosolyogva – A tegnapi dologra rátérve. Biztos nem rágódsz miatta? Túlságosan is letámadtalak, ezt pedig sajnálom.

  – Nem, nem rágódom miatta. Megértelek titeket is, hiszen csak őt szerettétek volna védeni – biccentettem – Egyébként meg Bokuto rákérdezett, hogy miről beszéltünk, mert gyanús volt neki, hogy elmentünk mind.

  – Egyszer kéne az életben tényleg hülyének lennie és akkor se képes rá – fogta meg a fejét Akaashi – És mit mondtál neki?

  – Elmondtam az igazat – válaszoltam meg a fekete hajú fiú kérdését pislogva – Normálisan kezelte.

  – Úgy érzem, előtted mer őszinte lenni. Tegnap, amikor hazaért akkor játszottunk még egy kicsit. Istenem, annyit beszélt rólad, hogy sajnálom, de az utolsó tíz percre inkább lenémítottam, mert nem tudtam odafigyelni a játékra – rázta meg a fejét – Fel se tűnt neki és mikor visszanyomtam, akkor azután egy–két percre kérdezte meg, hogy amúgy velem mi újság. csak darált és darált és őszintén szólva már az elején elvesztettem a fonalat. Egyik pillanatban még arról beszélt, hogy ide meg oda el akar téged vinni, hogy lásd Tokióban, utána meg már arról beszélt, hogy melyik a kedvenc színed.