Menedék |Bokuto × Reader|

50 | "Neked tetszik valaki?"

Mivel a fiúk teljesen be voltak pörögve, ezért Koutaro cuccát leginkább én vittem be és pakoltam ki abban a szobában, ahol mi fogunk aludni. Ryuval olyanok voltak, akárcsak a kisgyerekek, akiket a szüleik elhoztak kirándulni. Igazából nem haragudtam Koutarora, amiért nem pakolta ki a cuccát és helyette a bátyámmal hülyéskedett. Nagyon aranyosak voltak és őszintén szólva jól is esett a lelkemnek az, hogy ennyire nagy összhangban volt a barátom és a testvérem. Kuroo volt annyira aranyos, hogy miután kipakolt, segített nekem kipakolni Koutaro cuccát. Meglepő módon, nagyon szépen összehajtogatta a dolgokat és el is pakolta. Kuroo egy nagyon rendezett és összetett ember, és sokszor öröm nézni, hogy Koutaro mellett ilyen emberek vannak. Habár Koutaronak jó az apukájával a kapcsolata, mégis olyan, mintha Kuroo kicsit az apukája is lenne neki. időközben barátom is visszatalált hozzám, Kuroo pedig elment Kenmahoz. Koutaro kicsit megszeretgetett engem. Amiket még nem pakoltam el, azokat próbálta a legügyesebben elpakolni és olyan volt közben, akárcsak egy kisgyermek. Egy bő másfél óra telt el azzal, hogy pakolásztunk és közben át is mentem Kaoriékhoz, míg a fiúk a technika dolgokat nézték a házban, illetve rendesen beállították a wifit. Egyébként nagyon szép volt a nyaraló és pont elég nagy is. A szobákat úgy osztottuk el, hogy Kaori és Yukie voltak egy szobában, Kuroo, Kenma és Akaashi egy három személyesben, Ryu a kanapén, mi Koutaroval pedig egy kétszemélyesben. Mivel Kaoriék majd el fognak menni, ezért megbeszéltük, hogy Akaashi majd bemegy az ő szobájukba Ryuval. Mikor tanácskoztunk, hogy miképp legyenek a szobák, Ryu azonnal magára vállalta, hogy alszik a nappaliban a kanapén. Ki lehetett húzni, így kényelmesen el is fért rajta. A fiúk felvetették neki, hogy nyugodtan lehet úgy, hogy cserélgetnek és minden este más alszik ott, hogy ne csak Ryu legyen kiszorítva, azonban a bátyám megmondta nekik, hogy emiatt ne aggódjanak és alszik addig ott, míg Kaoriék itt vannak. Kis örömmel töltött el, hogy Ryu ennyire jól kijött a srácokkal és ennyire rendesen tudtak egymással kommunikálni.

  – Na, akkor hova menjünk enni? – kérdezte meg Kuroo és Kenmahoz sétált, majd kihúzta a kezéből a konzolt. Kenma utána nyúlt, de mivel a kanapén ült, Kuroo pedig állt, nem érte el a kezét – Most figyelj te is kicsit, kérlek – nézett legjobb barátjára, majd ránk – A városban a bevásárol körzet mellett van egy jó kajálda. Tavaly elég sokat jártunk oda. Mehetünk oda és akkor utána egyből be is tudunk vásárolni. És akkor arra az időre elmegyünk kocsival.

  – Szerintem ez rendben van – bólintott Ryu és a telefonjára nézett.

  – Ryuzaki, te is figyelj – sóhajtott Kuroo.

  – Én figyelek – nézett fel a testvérem és letette a telefonját – csak válaszoltam egy üzenetre.

  – Nektek is jó lenne? – pillantott Kuroo ránk, lányokra, ugyanis mi egy kupacban ültünk – Nem sokan járnak arra, de valóban jó a kaja és pénztárcabarát. Ha esetleg nem szeretnének tömegbe menni, akkor el is hozhatjuk. Ahogy nektek kényelmesebb.

Apró kis mosoly szökött a számra, ugyanis Kuroo rettentően megértő és jószívű volt. Ismert minket már annyira, hogy sokszor komfortosabban érezzük magunkat, amikor itthon vagyunk és nem is igen szeretünk emberek közé menni. Ki se kellett neki mondani, de azonnal tudta ezt és felhozta, mint eshetőség. És tudtam, hogy nem csak kényszerből, hanem valóban azt szeretné, ha komfortosan érznénk magunkat.

  – Nagyon szép idő van, szóval én benne vagyok abban, hogy ott együnk – szóltam kicsit halkabban.

  – Én is – biccentett Kaori.

  – Nekem mindegy, hogy hol eszünk, de együnk – sóhajtott fel Yukie.

  – Kenma? – pillantott Kuroo a fiúra.