Menedék |Bokuto × Reader|

36 | Mit titkolsz előlem?

Hétvégén Kaorival és Yukieval tanultam, hogy az utolsó héten lévő dolgozatokat könnyebben meg tudjam írni. Nem volt annyira nehéz, mert volt olyan, amit az előző iskolában már tanultam, így nem okozott nehézséget, hogy megtanuljam. Miután megtanultunk, ők még maradtak kicsit, játszottak Axellel és beszélgettek velem. Nagyon jól éreztem magamat a társaságukba és amikor hat felé elmentek, akkor megvártam, amíg kiérnek az utcából és csak úgy mentem be a házba. A lányok távozását követően kivittem Axelt az udvarra kicsit, adtam neki enni és már vele voltam részben a nap hátralévő részében. Apuék dolgoztak, Ryu pedig Marushi–sannal volt. A bátyám átment hozzá (Marushi–san külön költözött a családi háztól, így egyedül lakott). Mikor tegnap Ríuval otthon voltunk, akkor annyira csillogó szemekkel nézett rám, amikor Marushi–sanról beszélt. Nagyon örültem neki, hogy ismét beszéltek és ennyire jól megvoltak. Mivel én egyedül voltam, de a fesztivál miatt részben kicsit sok volt az ember, ezért nem mentem fel játszani a srácokkal, hanem Axellel voltam és együtt néztem vele tévét és játszottam vele. Sokat meséltem neki, ő pedig csöndben hallgatott engem. Sajnos nem tudott nekem válaszolni, de mindig itt volt és meghallgatott. Hozzám bújt, éreztette velem, hogy itt van nekem és ő volt a legjobb barátom. Nagyon sokat köszönhettem ennek a kicsi léleknek és talán ő maga nem si tudja, hogy hányszor mentett már meg engem egy–egy rossz nap után.
  Vasárnap, ha akartam volna se tudtam volna nagy dolgokat csinálni, ugyanis megjött a mensim és egésznap nem éreztem jól magamat. Vettem be gyógyszert, próbáltam pihenni, de nagyon rossz volt a közérzetem. Apu próbált nekem segíteni, de dolgozott, délig, így csak utána tudott hazajönni hozzám. Amikor megjött, akkor hozott nekem egy olyan párnát, ami az ilyen esetekre van és meg lehet tölteni melegvízzel. Nagyon hálás voltam neki, hogy csak miattam vett egy ilyet, de nagyon sokat is segített vele. Ryu is itthon volt, ő pedig hozott nekem édességet. Annyira, de annyira jól esett, hogy ennyire gondoskodtak rólam, miközben tényleg nem éreztem jól magamat testileg a lányos dolgaim miatt. Ryu nézett velem egy mesét, viszont délutánra elment tanulni. Mikor úgy éreztem, hogy kicsit jobban vagyok, odaültem a gépemhez és felmentem Discordra. Kenma és Akaashi fent voltak és miközben játszottak, én képeket szerkesztettem és tettem fel a gépemről. El akartam kezdeni a fesztiválos képek kiválogatását és haladni is akartam velük. Egy fél óra múlva Bokuto is megjelent, aki mosolygos és egyben aggódó hangon érdeklődött, hogy jól vagyok–e. Konkrét nem mondta ki, hogy mire gondol (azért, mert a többiek is ott voltak), de mondtam neki, hogy megvagyok. Közben írt inkább üzenetben. Megírtam neki még délelőtt, hogy mi a helyzet, ő pedig nagyon aranyos üzenetekkel bombázott el engem. Küldött pár videót és hangüzenetet is, amiben megöleli a telefont, és így küldött ölelést nekem virtuálisan. A hangüzenetekben édes dolgokat mondott el nekem, amiktől folyamatosan mosolyogtam. Kuroo is megtalált minket végül és ő, Kenma és Akaashi elmentek COD–ozni, Bokutoval pedig Genshineztünk. Segített nekem farmolni és pár óra múlva elmentünk öten LoL–ozni. Bokuto supportolt nekem és habár elég bénácska voltam, ő bíztatott és tanácsokat adott, hogy mit csináljak. Nem nagyon szoktam Xayah–zni, de ő nem szólt le. A következő körben már én mentem supportolni neki és az kicsit lájtosabb meccs is volt. Nagy előnyben nyertünk és Akaashi csinált egy Pentakillt is. Kuroonak is majdnem lett egy Pentaja, de neki sajnos nem jött össze, mert megölték, mielőtt ő ölte volna meg az ellenséget. Nyolc óra felé köszöntem el a srácoktól és apuékkal voltam utána, illetve készültem a másnapra. Fürdés után ettem még, majd chateltem kicsit a barátommal. Ő felajánlotta, hogy olvas nekem estimesét, ugyanis estére ismét kezdtem rosszul lenni. Én belementem és amikor ágyba feküdtem, akkor felhívtam őt. Előtte még beszéltünk egy kicsit, majd ő keresett egy mesét, én pedig a fejem mellé tettem a telefonomat. Betakaróztam rendesen, előre jó éjszakát kívántam neki és elmondtam, hogy nagyon szeretem. Ő édes hangon kívánt nekem is jó éjszakát és mondta el, hogy szeret. Nem sokáig maradtam ébren, miután Bokuto mesélni kezdett. Eléggé hamar bealudtam és reggel csak annyit láttam, hogy írta nekem, hogy letette, amikor nem válaszoltam neki már a telefonba. Kaptam pár nagyon édes üzenetet tőle és emiatt reggel mosolygosan kezdődött a napom.