Menedék |Bokuto × Reader|

11 | Napkelte

Annyira elmondhatatlnul jól esett a lelkemnek ez a rész 💕

Érzem, hogy már most ez a könyvem lett az egyik komfort könyvem saját magamtól. Egyszerűen már most imádom Bokutoék kapcsolatát és a kényelmet és komfortot, amit leírok velük. Sokszor a lelkemnek szüksége lenne ilyen szavakra, éppen emiatt is szeretném Readerrel és Bokutoval éreztetni, hogy ezt megkaphassák a másiktól és a körülöttök lévő emberektől.🤗

🌛🌜

Reggel fél hat van, én pedig ébren vagyok már.
  Az este folyamán írt Bokuto, hogy körülbelül mikor is szeretne majd értem jönni. Kicsit meglepődtem, amikor azt írta, hogy negyed hétkor itt lesz előttünk. Nem értettem, hogy miért szeretne ilyen korán jönni, amikor csak nyolckor kezdődik a tanítás és autóval elég hamar oda is lehet érni a sulihoz. Végül annyit írt, hogy majd meglátom miért és arra kért, hogy keljek fel ekkor. Emiatt írtam is Kaorinak, hogy nem megyek reggel, mert Bokutoval fogok menni. Ő csak annyit írt vissza, hogy jó szórakozást. Nem értettem, hogy miért írta ezt. Bár, Bokuto biztosan tervez valamit, ha ennyire korán értem jön. Csak azt nem tudom, hogy mit. Korán elmentem aludni és reggel én voltam az első, aki felkelt az egész házból. Axel mellettem feküdt, amit egyedül én engedtem meg neki. Egyedül nem tudott felmászni az ágyamra, viszont sokkalta nyugodtabban tudott aludni és én is, ha itt volt. Ezt apuéknak soha nem mondtam el, mert ők nem nagyon díjazzák, ha felengedem őt. Előttük nem is csinálom és majd le is szoktatom róla valahogy. Mindössze jobban érzem magam, ha ott van mellettem. Axel felkelt rám, szóval megfogtam őt és levittem magammal a konyhába. Adtam neki reggelit és közben jómagam is megreggeliztem. Kint már világosodott és mikor kinéztem, éreztem, hogy kezd meleg lenni. Reggel közben írtam Bokutonak egy jó reggelt üzenetet és ő szinte azonnal visszaírt nekem. Mosolyogva mentem a szobámba és húztam fel az iskolai egyenruhámat. Mikor felöltöztem, akkor írtam egy kisebb üzenetet, hogy elmentem korábban. Apuék csak hét körül fognak majd felkelni, éppen ezért nagyon halk voltam, hogy ne keltsem fel őket. Kicsit megnyavargattam Axelt, amíg vártam, hogy negyed hét legyen. Közben el is pakoltam mindent a táskámba. Lehet, hogy kicsit túlzásba esek, de készítettem Bokutonak este ebédet, amit ma elviszek neki. Tényleg egy kis apróság csak, viszont ma lesz edzése suli után és szeretném, ha lenne mit ennie.
  Negyed hét előtt pár perccel mentem ki halkan a házból és legnagyobb meglepetésemre, Bokuto már ott állt előttünk, mindössze az út másik oldalán. A kocsinak volt támaszkodva és nem volt rajta a zakója. Ő meghallotta, hogy kijövök és azonnal elmosolyodott. Becsuktam magam után az ajtót és amikor kiléptem a kapun, rögtön átsiettem az úton. Éppen, hogy csak odaértem hozzá, ő előre nyújtotta egyik kezét, míg a másik a zsebében volt és magához ölelt. Mindkét kezemmel magamhoz öleltem őt az oldalánál és hozzábújtam. A kocsinak le volt engedve az ablaka, így hallottam a halk zenét, ami a rádióból szólt. Reggeli idő volt és még ébredt a természet. Bokutonak kellemes illata volt és még éreztem, hogy kicsit bennem van az álmosság. Emiatt egy kellemes állapotba kerültem és egy mennyei érzés futott végig a testemen. Bokuto a hátamat simogatta és hagyta, hogy ölelhessem őt.

  – Szép jó reggelt – köszöntem neki, ahogy felnéztem rá.

  – Jó reggelt – köszönt nekem mosolyogva – Jól aludtál?

  – Igen, igen – biccentettem – És te?

  – Tudva, hogy egy ennyire csodás lányért fogok eljönni reggel, istenien – nevette el magát kedvesen.

Zavartan mosolyodtam el és fúrtam vissza az arcomat a mellkasába. Ő lehelt egy nagyon apró puszit a hajamba, majd kitapogatta a kocsiajtónak a nyitóját, és meghúzta.