Menedék |Bokuto × Reader|

45 | Szeretve lenni

Kettő hét telt el a nyári szünetből.

  Azon a héten mentek Bokutoék az edzőtáborba, amikor Bokuto elvitt engem Himariékhoz. Akkor is pénteken. Bokuto nagyon nehézkesen akart engem elengedni és nála is aludtam, hogy kicsit babusgatni tudjam és feltöltsem annyi szeretettel. habár nem mentek messze, Tokióban maradtak, mégis szerettem volna, hogyha az edzésre koncentrál és nem találkozunk. Sőt, Hinata is ott volt és a többi Karasunos srác, akikkel nem tud mindenig találkozni. Kurooék is ott voltak neki, így biztos voltam benne, hogy nem leszegyedül. Esténként telefonáltunk egy nagyon kicsit, de aztán elküldtem a többiekhez, hogy töltsön velük időt. Én tényleg hozzá voltam szokva a távolsághoz, ő azonban nem és úgy vettem le a szavaiból, hogy kicsit elveszve érzi magát nélkülem. Emiatt pedig kedvesen elmondtam párszor neki, hogy most tényleg magára kell fókuszálnia és a röplabdára, amiben mellesleg nagyon ügyes. Kértem, hogy töltsön sok időt Hinataval és használja ki azt, hogy most együtt lehetnek. Akaashit is megkértem, hogy figyeljen rá, bár ezt anélkül is megtette eddig, hogy kérni kellett volna.
  Míg ők a táborban voltak, addig nekem is teltek a mindennapjaim. Elkezdődött a kis munkám apuéknál és nagyon jól éreztem magamat. Velük lehettem és kicsit ki is zökkentett az alap hétköznapjaimból. Habár szorongó típus vagyok az emberek társasága miatt, Ryu ott volt velem és szólnom se kellett, ha látta rajtam, hogy kicsit sok az ember és az, hogy kommunikáljak velük, akkor cserélt velem és beszélt velük, míg én vagy hátul segédkeztem, vagy elől készítettem el valamit. Jól éreztem ott magamat és tényleg sokat adott az egészségemhez az, hogy apuékkal lehettem, akik mellett tényleg fontosnak éreztem magamat. Esténként sokat ültem ki az udvarra Ryuval beszélgetni és hallgattuk közben a tücskök ciripelését és Axellel játszottunk. Néha–néha apu is csatlakozott, azonban ő sokszor fáradt volt, így inkább csak pihent. Örültem, hogy most több időt tudok eltölteni a testvéremmel a nyárnak köszönhetően. Apróra nyár. Beszéltem Ryuval és Kaoriékkal és belementek, hogy eljöjjenek velünk nyaralni. Emiatt Kurooék is tudtak mondani dátumot nekünk. Júliusban fogunk majd menni, akkor is a hónap utolsó hetében. Akkor tudunk menni, ugyanis Akaashi rokona akkorra tudja kiadni. Ez viszont azt jelentette, hogy Kaori és Yukie három nap után hazamennek majd és nem egy hétig maradnak, ahogy mi is. Elmondták, hogy azon a héten van egy olyan tábori munkájuk, amire jelentkeztek és emiatt nem tudnak lenni végig. A srácok elmondták nekik, hogy ez nem baj, hiszen ők annak is örülnek, ha már eljönnek velünk. Így, pár napig lesz lányos társaságom, azonban pont a hétnek a második felére mennek el. kicsit félek, hogy be fogok sokalni a fiúktól, de miután beszéltem erről Ryuval, kérte, hogyha bármikor gond lenne vagy szorongani kezdnék, akkor szóljak és elmegy velem sétálni, hogy ketten legyünk csak.
  Egyik alkalommal, amikor dolgoztam, akkor Asato mutatott egy hirdetést, miszerint otthoni munkával keresnek olyan fiatal, húsz év alatti embert, aki fotózna és grafikusi munkát végezne el egy reklámcégnek. Azonnal elolvastam rendesen a hirdetést és amikor hazaértem, akkor összeszedtem a legjobb munkáimat és az önéletrajzomat, majd elküldtem nekik. Bokuto ekkor már a táborban volt és miután elküldtem mindent a megadott címre, írtam neki, hogy mi történt. Ő azonnal bepörgött és úgy érezte, hogy biztosan felvesznek. Másnap már kaptam is az emailt, hogyha esetleg megoldható, akkor menjek be. Apuék elengedtek, bementem és beszéltem a cég menedzserével. Azt hittem, hogy tovább leszek bent és mikor elmondtam részletesebben, hogy mióta fotózom és mutattam még munkát magamtól, felvettek. Közölték, hogy nem olyan eget rengető a fizetés, mivel nem sok munka lenne, inkább mellékállásnak szánták. Nem is kellene bemenni soha, elküldenek minden anyagot és követelést, nekem pedig meg kell szerkesztenem és hetente egyszer be kell mennem fotózni. habár még messze volt, előre szóltam a nyaralásról, ők pedig azt mondták, hogy teljesen rendben van és elengednek. Azt is megtudtam, hogyha tetszik nekik a munkám, akkor suliidőben is alkalmaznának hétvégi munkával. Azonnal rábólintottam és miután szerződést írtunk, azonnal felhívtam Bokutot, ahogy kijöttem tőlük. Volt akkora szerencsém, hogy éppen ráért és amikor elmondtam neki, akkor hangosan elkezdett visongani a telefonba. Én is nagyon boldog voltam és szerintem furának is néztek engem az utcán, de nem tudott érdekelni. Kaptam egy kisebb munkát és azt csinálhatom, amit régóta szeretek. Apuékhoz is hamar visszamentem és el is mondtam nekik az örömhíreket. Ők is örültek nekem és úgy éreztem, hogy tényleg kezdek rendbe jönni. Volt nyári munkám apáéknál, emellett egy cégnél is. Volt egy szerető családom, barátaim, saját baráti társaságom és egy olyan fiú, aki mindenkinél aranyosabb és törődőbb. Boldognak éreztem magamat és annyira kelleme érzés volt, hogy minden rendben volt és jól alakultak a dolgaim.