Menedék |Bokuto × Reader|

39 | A múlt igazsága // 1

Ahogy Bokuto szobájába értünk, alig tettem le a táskámat, ő szorosan megölelgetett engem. Őszintén szólva nagyon jól esett az ölelése. Belebújtam a mellkasába és olyan erőse szorítottam őt, ahogyan csak tudtam. Ő nem eresztett, és szó nélkül hagyta, hogy csüngjek rajta.

  – Mi az, baby? – kérdezte suttogó hangon és közben végigsimított a hátamon. Óvatosan ráztam meg a fejemet, ugyanis nem tudtam, hogy mit mondhatnék neki. Egyszerűen csak így akartam maradni és nem ereszteni őt – Maradjunk így?

  – Légyszi – suttogtam és kiengedtem magamból egy nagyobbacska sóhajtást.

Bokuto nem csinált semmit, mindössze adott egy puszit a fejemre és ölelt engem. Talán nem is tudta, hogy akkor mennyit jelentett az ölelése és mekkora erőt adott. Tudatta velem, hogy már valóban nem vagyok egyedül és nem is leszek innentől kezdve. Hosszú percek teltek el és amikor ő mozgolódni kezdett, szorosabban bújtam hozzá.

  – Hátrálunk az ágyig? – kérdezett rá, mire lassan lépkedni kezdtem előre, így ő háttal ment. Amikor az ágyhoz rétünk, ő leült rá, majd beleültetett az ölébe. A vállára hajtottam a fejemet és apró puszit adtam a nyakába – Olyan vagy, mint egy bújós kiscica – szólt kedvességgel a hangjában.

  – Csak nagyon szeretlek – suttogtam ismét.

  – Oh, én is nagyon szeretlek – szólt megszeppenve és nekidöntötte a fejét az enyémnek – Minden rendben?

  – Ühüm – motyogtam és lehunytam a szememet – Csak olyan jó így.

  – Menj el fürdeni, és ha visszajössz, akkor elmegyek én is. Utána ledőlünk és összebújunk. Úgy jó lesz neked? – cirógatta meg a derekamat.

  – Otthon elmentem zuhanyozni.

  – Akkor megvárod, míg én is elmegyek? Addig öltözz át pizsibe és megszeretgetlek, ha visszajöttem – puszilt bele a nyakamba és utána ott hagyta az ajkait – Szeretnéd, ha megszeretgetnélek? – suttogta.

  – Mindennél jobban – szóltam én is halkabban.

Ő elmosolyodott, majd belecsókolt a nyakamba és apró puszikat adott rá. Végül megfogta a derekamat, letolt magáról, majd ajkamhoz hajolt és megpuszilt. Közben kezét a combomra tette, kicsit megszorongatta és abbahagyta a puszinkat.

  – Hééé – hajoltam az ajka után és így tudtam lopni tőle még egy puszit.

  – Mindjárt jövök – nézett a szemembe kedves pillantások mellett – Negyedóra. Annyit kibírsz? – kérdezte kicsit incselkedve.

  – Megpróbálok – mosolyodtam el halványan.

  – Naaagyon, de nagyon sok szeretetet fogok neked adni, ha visszajöttem – suttogta, ahogy közelebb hajolt az ajkaimhoz.

Pár miniméterre volt a számtól, de kicsit előre nyomta a nyelvét, majd lenyomta az alsó ajkamat és a számba csúsztatta érzékszervét. Beleremegtem a csókjába és ő közben ismét a combomat kezdte el simogatni. Lassan csókolt, aminek követtem a tempóját és közben felnyúltam a hajához és elkezdtem cirógatni a tincseit. Ő ekkor hirtelen rámarkolt a combomra és ennek következtében belesóhajtottam a csókba, amitől ő kicsit elhajolt.

  – Mi az, babe? – suttogta egy mosoly mellett.

Pirosló orcában néztem aranysárga szemeibe, amitől ő csak jobban mosolygott. Tudta jól, hogy hatással van rám: Sőt, brutálisan is hatással volt rám és ezt élvezte és ki is használta. Bokutonak volt, hogy ott ült a kisördög a vállán és előszeretettel működött vele együtt.