Menedék |Bokuto × Reader|

23 | Szeretlek

Bokutoékhoz érve, ő halkan nyitotta ki a bejárati ajtót, majd maga elé engedett és ő is bejött utánam. Míg ő a zárral bajlódott, addig jómagam levettem a cipőmet és a dzsekimet is a fogasra tettem. Kicsit álmosan és kábultan álltam az előtérben. Az alkohol már kezdett kimenni belőlem, a sétának köszönhetően és jelenleg a fáradság volt az, ami elkezdte uralni a testemet. Magam elé néztem, közben azt hallgattam, ahogy a fiú halkan zárja vissza rendesen az ajtót, majd ő maga is elkezdi levenni a cipőjét. Mikor ezzel megvolt, elment mellettem és a konyhába lépett. Jómagam követtem őt és az egyik székre az asztal mellett, leültem és letettem a hasitasimat az asztalra. Bokuto a szekrényhez lépett, kinyitotta, majd kivett egy tányért, amin volt pár palacsinta. Halkan ügyködött és kakaóport is vett ki magának, majd letette az asztalra és leült mellém. Szótlanok voltunk és láttam rajta is, hogy eléggé el van fáradva és le lett szívva az energiája, ami nála nem volt megszokott. Levette a kakaóról a tetejét, majd csinált egy kakaós palacsintát és felém tartotta. Szótlanul vettem el tőle és kezdtem el eszegetni. Ő magának is csinált egyet, így mind a ketten enni kezdtünk.

  – Kérsz még? – kérdezte halkan és közben a szemembe nézett.

  – Egyet még kaphatok?

  – Persze – biccentett, majd újat kezdett el készíteni.

Mikor kész lett, akkor felém tartotta, én megköszöntem és elvettem, majd enni kezdtem belőle. Míg én azt az egy szem palacsintámat eszegettem, addig Bokuto még kettőt megevett. Utána rögön vizet töltött nekem és magának is. Mikor elfogyasztottuk az adott palacsinta mennyiségünket és a vizet, akkor ő elkezdett elpakolni. Közben én írtam Ryunak, hogy Bokutohoz értünk és minden rendben van. Ő nem volt már fent, de ennek ellenére akartam szólni, hogy épségben ideértünk.

  – Jössz? – lépett elém, majd odanyújtotta a kezét nekem, én pedig felnyúltam, megfogtam és felálltam a székről.

A hasitasimat magamhoz vettem, ő pedig ahogy vitt a szobája felé, úgy kapcsolta le a villanyt. Miközben kezemet fogta, ujjával a kézfejemet simogatta. A szobájában elengedte a kezemet, majd becsukta az ajtót és villanyt kapcsolt. Az ágyához lépett, nemes egyszerűséggel felemelte a felső részét, majd kikapta a matracot, ami benne volt és maga mellé helyezte. Jómagam megfogtam a matracot, így ő el tudta engedni és vissza tudta csukni az ágyat.

  – Alszom a matracon, te pedig az ágyamon – mondta.

  – Nekem jó a matrac is – néztem fel a szemébe.

  – Te vagy a vendég, szóval az ágyamon alszol, jó? – cirógatta meg a kezemet, mire végül csak bólintottam – Szeretnéd, ha adnék neked alvós ruhát? Van olyan ruhám, ami már kicsit kicsi rám. Szerintem estére jó lesz neked.

  – Azt megköszönném.

  – Rendben, akkor keresek valamit – lépett el tőlem, majd a szekrényéhez érve, azonnal kinyitotta és keresgélni kezdett.

Míg ő keresgetett, addig letettem a hasitasimat és írtam Kaorinak is, hogy hazaértünk. míg ezzel voltam elfoglalva, addig Bokuto talált nekem megfelelő ruhát.

  – Ha megkötőd, akkor jó lesz – tartotta felém a pólót és a melegítős rövidnadrágot – Pulcsit is kérsz?

  – Elég lesz a póló. Köszönöm szépen – vettem át tőle.

  – Elmegyek a fürdőbe átköltözni – matatott tovább a szekrényében – Majd kopogok, és szólj, ha készen vagy. Nem szeretnék rád nyitni – nézett egy ásítás mellett a szemembe.

  – Szólok – biccentettem.

Ő picit elmosolyodott, odalépett hozzám, majd adott egy puszit a fejemre és magamra hagyott. Bokuto távozását követően elkezdtem levenni a ruháimat, majd felhúzni azokat, amiket ő adott. A nadrágot vettem fel először, ami picit volt nagy és miután bekötöttem, nem is esett le rólam. Amikor a pólóját vettem fel, akkor végigáramlott az orromban az illata. Elmosolyodtam kicsit és megigazítottam a pólóját, ami viszont nagy volt rám. Olyan picinek éreztem magamat a ruháiban, mégis egyfajta megnyugtató érzés volt bennem. Itt voltam az ő szobájában, az ő ruháiban és biztonságban voltam. Mindent szépnek, színesnek éreztem, és melegnek. Miután felöltöztem, elrendeztem a ruháimat és leültem az ágyra telefonozni. Bokuto jó pár perc után kopogott, és miután szóltam, hogy bejöhet, ő belépett az ajtón. Fekete póló volt rajta és szürke rövidnadrág. Miután bejött, becsukta maga után az ajtót és a szekrényéhez lépett. Takarót és párnát vett ki magának, majd huzatokat is hozzá. Leült a matracra és mint egy jó kisgyermek, elkezdte magának felhúzni a huzatokat. Szerettem volna segíteni neki, így leültem mellé és a párnájára felhúztam a huzatot. Mikor megvoltunk, akkor csak letettük egymás mellé őket. Nem mozdultunk a másik mellől, ugyanúgy egymás mellett ültünk a matracon.