SHOWNU's POV
-Kérem kapcsolják be öveiket, leszállunk!
-Los Angeles vigyázz, jövünk! - rikkantotta izgatottan Kihyun, míg én Hoseokot kezdtem ébresztgetni. Nehezen nyitogatta pilláit, pedig most nem is vett be annyi nyugtatót.
-Tudom, hogy kevés az életkedved, de mire kiérünk, vakard össze magad. A Monbebék odakint várnak - bökött a kijárat felé Jooheon. Wonho valamiféle mosolyt erőltetett arcára, de ez a grimasz is azonnal eltűnt, amint meghallottuk valakiknek a hangját.
-És végre megérkezett a gengszter csapat! Hallottuk, kalandos utatok volt - vihogott Suga felénk lépegetve, mögötte a többiekkel. Ők kipihenten, tip-top kinézettel csatlakoztak hozzánk, még jobban letörve minket. Daemin gyorsan menedéket keresett köztem és Hyungwon között, a lehető legtávolabb a Bangtantól. A vicces az egészben az volt, hogy Wonho is ugyanígy tett, de ő még Daemintől is próbált távolságot tartani, így keveredett a sor legszélére.
Mintha a lány tudná bántani.
Hoseok a londoni történések óta még próbálkozást sem tett a lány megszólítására, ez a másik oldalról is elmondható volt. Velünk kommunikáltak, szidták a másikat buzgón, de ezt egymás arcába már nem mondták.
Pedig az lett volna a legjobb.
-Nem úgy kell tennünk, mintha öribarik lennénk? - nézett körbe Jungkook kedvetlenül, mire bólintottam.
-A kölyöknek igaza van, keverednünk kéne. A rajongók nem tudhatnak erről...az egészről - nem akartam példákat felhozni, hiszen ismerem én Hosekot jól, vérontás lett volna csak abból. A két csapat nehézkesen bár, de elszakadt sajátjaitól, így történt, hogy én bekerültem Jimin és Minhyuk közé, Jooheont Taehyung és Namjoon fogta közre, Wonho pedig besodródott középre Suga és Kihyun mellé. A többiek igyekeztek úgy helyezkedni, hogy mindenkit fotózhassanak majd. A feszült hangulat, amint kiléptünk a napfényre, még feszültebb lett, de ezt kívülre már nem mutattuk. Csak belül tomboltunk.
Gondolj a Monbebékre.
De.... Hol vannak?
-Mi a...? - szaladt ki Changkyun száján, miközben áttört J-Hope és Jin között. Utóbbi kárörvendőn felhorkant, majd sétált tovább. A kamerák kattogtak, abból nem volt hiány, és kiabáltak is, csak éppen nem a mi neveinket.
-Ne fagyj le - lökött rajtam egyet Minhyuk, de én így elbotlottam, és kigáncsoltam a mellettem tipegő Daemint, aki egy sikkantás kíséretében előre esett. Én utána kaptam, de nem voltam elég gyors.
Bár az lettem volna!
Bár el se mozdultunk volna otthonról....
Bár vigyáztam volna Daeminre ahelyett, hogy elengedem!
Bár Hoseok odafigyelt volna aznap...
MINHYUK's POV
-Holnap újra találkozunk velük - mondtam Hyungwonnak, mikor segítettem neki bepakolni.
-Tudom - felelte szűkszavúan, ami felkeltette az érdeklődésemet.
-Mit gondolsz? Erről? - tettem hozzá, mert ő tipikusan az a fajta ember volt, akiből harapófogóval kellett kihúzni mindent. Nem beszélt, csak ha kérdezték. Kivéve, ha Hoseokkal volt. Vele évekig is képes volt dumálni a semmiről, ami jó dolog lett volna, ha nem éjszakánként rendezték volna ezeket a beszélgetéseket.
De ezeknek az időknek is vége. Hyungwon ma már Wonhoval sem beszél annyit. Sőt, semennyit.
A bolond szerelmes el van foglalva a saját gondjaival, meg Daeminnel. De annyira, hogy megfeledkezik a legjobb barátjáról is? Ezek szerint...
-Szar. Mármint, a helyzet - Hyugnwon szigorúan az összehajtogatni való ruhára szegezte tekintetét, rám nem nézett.
-Vigyáznunk kell rájuk, ha már magukra nem tudnak. Mit meg nem adnék azért, ha végre befejeznék a szenvedést! - sóhajtotta. Felhúztam a szemöldököm, és úgy böktem oldalba.
-De neked tetszik Daemin, nem? - kíváncsi voltam, borzalmasan kíváncsi. Hiszen egyszer kis híján összeverekedtek Hoseokkal a lány miatt, nem mondhatott le róla ilyen hamar.
Gyanús.
Hyungwon mozdulata megfagyott a levegőben, és le is hunyta a szemét, mielőtt válaszolt volna.
-Nem fogom azt mondani, hogy nem tetszik, mert úgyis azt mondanád, hogy hazudok. Csak annyit szeretnék, hogy boldogok legyenek. Na meg, látod, hogy Hoseok mennyi mindent megtett érte.
-De mennyi mindent el is rontott!
-Ne forgasd ki a szavaimat, Minhyuk! - hurrogott le, majd folytatta a pakolást.
-Bocsi. Csak azt mondom, hogy ez nem számít semmit. Hiszen már két napja nem szóltak egymáshoz! - érveltem, mire Hyungwon egy dühös pillantással ajándékozott meg. Behúzott nyakkal léptem hátra.
-Jó, befogom...
Bár ne fogtam volna be!
Mind a hetünket lesokkolt a rajongók hiánya, mindenhonnan csak a másik banda neveit hallottuk. Csak remélni mertem, hogy a képekről minket nem fognak lephotoshopolni.
Shownu megtorpant előttem, ezért óvatosan meglöktem a vállát. Leaderünk megbotlott, de a következő pillanatban már Daemin zuhant előre. Rémülten szám elé kaptam a kezemet, még a tömeg is felkiáltott - aztán mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
-Vigyázz magadra - mosolygott Jimin a karjaiban tartott Daeminre. A lány fehérebb volt a falnál, szemei Jimin és a föld között cikáztak.
-Gyere tovább - ragadott karon J-Hope, és elrángatott a pár mellől. Hátra akartam fordulni, tudni akartam, hogy Daeminnek nem esik baja. Pillantásom végül Wonhot találta meg, aki erőtlenül sétált Kihyun mellett, úgy tűnt, a rózsaszín hajú támogatása nélkül összeesne.
Csak sétáljunk tovább.
Oda se neki.
Ekkor a minket körülvevő tömeg teljesen megőrült - sikítottak, kiabáltak, és veszett módon kattogtak a kamerák.
Nem fordulhattunk hátra, úgy kellett tennünk, mint akiket nem érdekelt.
Hoseok hátrafordult.
DAEMIN's POV
Minek kapott el?!
Hagyott volna inkább elesni, az kevésbé fájt volna, mint az ezt követő jelenet.
-Most már elengedhetsz - sziszegtem, nem akartam kitépni magam szorításából, mert azzal felkelteném az emberek figyelmét. Így is sokan bámultak minket, hála az égnek a tagok nem törődtek velünk.
Bár kicsit fájt.
Gyorsan túlléptek rajtam, egyikük sem fordult meg lecsekkolni, hogy mégis mi történt velem.
-Jimin, elengedhetsz - néztem rá kétségbeesetten. Pajkosan rám mosolygott, majd felnézett, mintha leellenőrizné, elegen figyelnek-e.
Sosem elegen.
-Ezért most nagyon utálni fogsz - mondta, majd lassan ráhajolt ajkaimra, míg körülöttünk kamerák ezrei kattogtak. Mikor megéreztem édes párnáit, felhangzottak az első sikolyok, és tudtam - lőttek a jóhíremnek.
Hála Jiminnek.
Alsó ajkamat harapdálva kérte, hadd mélyítse el a csókot. Harcolni próbáltam ellene, el akartam lökni magamatól messzire, hogy aztán sírva rohanjak az ellenkező irányba
kék hajú angyalom karjaiba
de akkor megéreztem egy tekintetet a hátamon.
Ő hátrafordult.
Hiába minden undorom, minden utálatom, az a dühös és szomorú pillantás, ami lyukat égetett a hátamba, meggyőzött.
Vedd el.
Közelebb húzódtam Jiminhez, bal kezemet szürkés hajába túrtam, míg másikkal arcát cirógattam. A fiú belemosolygott a csókba, aztán újra ajkaimat ízlelgette.
Ő meg csak nézte.
WONHO's POV
Yoongi hiába kapott utánam, megpördültem.
Az ő karjaiban.
Park Kibebaszott Jimin
Azt vártam, hogy Daemin elküldi a francba, hogy megalázza, hogy pofon csapja.
Minimum.
Erre a következő pillanatban már csókolóztak, hevesen, mégis lágyan.
Szerelmesen.
Ellopta! Elvette!
Sosem fogom visszakapni.
Akkor, újra megszólalt régi barátom, akit annyira hiányoltam.
Menj oda, szedd szét őket!
Üsd meg, verd a fejébe: Shin Hoseok visszaveszi, ami az övé!
Miattam... Az én hibám!
Nem a tiéd, a Világé. Menj már, tégy igazságot!
Tedd a sajátoddá, jelöld meg, mint ahogy veled tették évekkel ezelőtt!
-Nem - ráztam meg a fejem, mintha így a hang eltűnne. De sosem tűnt el igazából.
Már nem is kell? Nézz végig rajta!
-Gyönyörű - motyogtam magam elé, még mindig őket figyelve. Eközben Minhyuk odaért mellém, és kezét a vállamra téve próbált elhúzni.
Tanítsd móresre, ki az utadba áll!
Kell neked Daemin!
Szerezd meg, láncold magad mellé, hadd fájjon neki is annyira, mint neked!
-Nem lehet - feleltem halkan, mire Minhyuk riadtan nézett rám. Én meggyötörten, könnyeimet és indulataimat visszatartva néztem vissza rá, tekintetét belém fúrta.
De sosem látott belém teljesen.
Sosem látta a lelkem mélyén, a sötétben bújdosó Szörnyeteget.
Sosem látta az igazi Shin Hoseokot.
-Hé, hova mész?! - rohant utánam, mikor fújtatva szabadjára engedtem a Szörnyeteget.
De sosem volt elég gyors.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztook! Tudom, mágjára velem meg ilyesmik, de azért remélem tetszett😁Igazából ezt a részt azelőtt elterveztem, hogy megírtam volna a prológust, úgyhogy muszáj volt leírnom. Lesz még rosszabb is, ne féljetek😂❤
Hamarosan elérjük a 2K megtekintést, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok😍😍