AshidoMina462 kérésére❣
Átázva kopogtattam legjobb barátom ajtaján.
Mikor kinyitotta epkerekedett szemekkel bámult rám, majd betessékelt. Nem kérdezett semmit, mintha tudta volna mi történt. Mondjuk kisírt szemeim elég árulkodóak voltak. Lenyomott a kanapéra, majd elsietett egy meleg takaróért meg törölközőért. Finoman becsavart a takaróba, majd megtörölte a hajam, miközben én csak tovább bőgtem.
Mikor végzett hozott nekem egy bögre meleg teát.
-Elmondod mi történt?-kérdezte óvatosan.
-Megcsalt-válaszoltam tömören.
-Dehát te már nem is szimplán a barátnője voltál, hanem a jegyese.
-Szemét disznó az az ember én többet vissza nem megyek hozzá-szipogtam, miközben hozzábújtam Midoriyához. Átölelte a vállamat, miközben nyugtató szavakat suttogott a fülembe.
-Név, ugye tudod hogy minden rendben lesz?-tolt el kissé magától.
-Tényleg?
-Hát persze, én majd vigyázok rád. Ha szeretnéd ide is költözhetsz-mosolygott rám. Annyira hiányzott már ez a mosoly. Úgy megmelengeti az ember szívét.
-Akkor ideköltözök. Egyébként is kirakott volna, mert az övé a lakás-vontam vállat.
-Figyelj Név-chan, megyek csinálok neked egy jó meleg fürdőt-pattant fel hirtelen. Mosolyogva néztem utána. Hihetetlen ez a srác, mindig fel tud vidítani. Annyira szerencsés lesz majd a barátnője. Kedves, aranyos, vidám, bátor, szinte tökéletes.
-Kész vagyok-kiabált nekem a fiú, mire rögtön mentem a fürdőszobába, nehogy kihűljön a vizem. Mikor lefürödtem, fáradtan dőltem el a kanapén. Szépen lassan el is aludtam.
Reggel a konyhából jövő sercegésre és jó illatokra keltem. A takarót magam köré csavarva sétáltam követve az illatot.
-Jó reggelt, Név-chan-köszöntött vidáman Midoriya.
-Jó reggelt, mit csinálsz?
-Reggelit...neked-tette hozzá.
-Húha, köszönöm szépen. És mi lesz az a reggeli?
-Sütöttem palacsintát-mutatta felém művét.
-Igazi konyhatündér vagy, Izuku-mögéléptem megajándékozva őt egy öleléssel, mire mintha kissé megdermedt volna.-Köszönök mindent, annyira szerencsés vagyok hogy van egy ilyen barátom, mint te.
-Á, igen, barát. Khm, érted bármit. De menj öltözz fel mielőtt még megfázol.
Ahogy elhúzodtam tőle láttam hogy a fülcimpája enyhén szolva vörös, amin jót kuncogtam. Olyan cuki amikor zavarban van.
Gyorsan átöltöztem mert éreztem hogy a hasam már követeli a kaját. Miután megreggeliztem, megkértem hogy jöjjön el velem a cucaimért. Szerencsénk a volt pasim nem volt otthon, ezért nyugodtan kipakolhattuk az én dolgaimat és be is rendezkedtem Izukuhoz. Egyik hétvégén úgy döntöttem kitakarítom a házat, amíg lakótársam elmegy a boltba. Szépen felporszivóztam mindenhol. Aztán benyitottam Midoriya szobájába. Ott is rendet raktam. Ám, az egyik fiókból egy boríték lógott ki amit kíváncsian húztam ki. A boríték még nem volt leragasztva ezért kihúztam a benne lévő levelet. Teljes Névnek, olvastam a címzettett. Ahogy elnéztem a dátumot még akkor írta mikor gimisek voltunk. Elolvasva a levelet teljesen ledöbbentem. Ez egy szerelmes levél volt nekem. Amikor meghallottam az ajtó nyitódását, mindent visszatettem a helyére.
-Jó hamar visszajöttél-mentem elé.
-Már vagy egy órája elmentem.
-Annyira belemerültem a takarításba hogy észre sem vettem-nevettem fel kicsit sem gyanúsan.
-Név, minden oké?
-Persze, na megyek csinálom az ebédet-indultam meg a konyha felé.
-Este van.
-Akkor vacsorát, hehe-basszus le ne bukjak már. Olyan furcsa így tudni az érzéseiről. Olyan zavarbaejtő, én sosem gondoltam rá ÚGY, de most hogy olvastam a levelét el tudnám őt képzelni mint a pasimat. Mármint, ajh, annyira összezavarodtam.
Ezeken gondolkoztam miközben egy paradicsomat vágtam fel, ügyesen megvágva az ujjamat.
-Aucs-jajdultam fel.
-Mi a baj?-jelent meg Midoriya.
-Csak megvágtam az ujjam-legyintettem.
-Azért elég nagy vágás, gyere kezeljük le-ültetett le az egyik székre és bekötötte a sebemet.-Olyan furcsán viselkedsz ma Név-chan, mintha valami lekötné a figyelmedet.
-Ha tudnád mi...-motyogtam alig hallhatóan, de ő persze ezt pont meghallotta.
-Mi?
-Mi mi?
-Mi köti le?
-Te-nyögtem ki.
-TESSÉK?!
-Midoriya, te hogy érzel irántam?-tettem fel A kérdést.
-Barátok vagyunk, hogy máshogy éreznék irántad?-heherészett.
-Megtaláltam.
-Mit?-nézett rám kétségbeesetten.
-A leveledet-a levegő szinte megfagyott a konyhában. Midoriya szinte már már ijedten nézett rám.
-Akkor gondolom tudod, hogy hogyan is érzek irántad-nyögte ki végül.
-Igen, de ezt mért nem mondtad el soha?
-Mert te mást szerettél, és tudtam hogy sosem tudnál úgy tekinteni rám. Most mit vártál tőlem? Hogy rontsam el a barátságunkat, csak mert én szeretlek? És tudod mit? Kifejezetten örültem amikor végre szakítottal azzal a férfival, mert mindig is azt akartam hogy az enyém légy-akadt ki teljesen.
-Én...sajnálom, hogy nem vettem észre. De tudod, hogy is mondjam. Lehet én is érzek irántad valamit,ami nem szimplán baráti. Hanem több, csak eddig nem is gondoltam ÚGY rád-mondtam kissé megnyomva az úgy szót.
-Akkor van még esélyem nálad?-pillantott rám könnyes, reménykedő szemekkel.
-Van-válaszoltam magabiztosan, mire ő csak lassan elmosolyodott. Felállt, majd felhúzott magához.
-Akkor szabad?-emeltem meg az államat. Már a számon éreztem lehelletét, ezért csak bólintani tudtam. Midoriya azonnal megcsókolt. Finom, puha ajkait lágyan nyomta ez enyémekre. Úgy csókolt mintha sosem akarna elengedni. Lassan elváltunk egymástól, mire egyből mélyen zöld íriszeibe fúrtam tekintetem.
-Ha így folytatod, teljesen beléd fogok habarodni-lihegtem.
-Nekem az csak jó-suttogta lágyan, mielőtt egy szoros ölelésbe vont volna. Nem tudom miért de akkor én olyan, de olyan boldog voltam.