Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

42. | Epilógus

(18.01.28. boldog születésnapot, tan fácil 😍🎂)

- Nem értelek - fordult a hasára Chloe, miközben az egyik hozzá dobott felsőm méregette. Egy khaki színű darab, háromnegyedes ujjal. A boltban első látásra szerelem volt, most elképzelni sem tudom, hova vehetném fel. Még az árcímke is rajta volt, amin egy cseppet sem lepődtem meg. Az utóbbi időben nem nagyon mozdultam ki, ezért feleslegesnek éreztem a csinosabb ruhadarabok felvételét. Legjobb barátnőm nagyot sóhajtva összehajtotta a felsőt. - Úgy viselkedsz, mintha most randiznál először Joel-l. Mi van veled, csajszi?

- Elölről akarok kezdeni mindent, tiszta lappal - kaptam ki a szekrényből egy szintén új ruhát, ami tért felett ért véget; a vörösbor színű darab felső rétege csipkéből állt, az alsó réteg pedig poliészter anyagból. Eleinte féltem, hogy túlságosan kiemeli a hasam, vagy a széles csípőm, de a megvétele óta eltelt néhány hétben sikerült még pár kilót leadnom, így kifogástalannak láttam benne magam sőt, a mélyen dekoltáltsága sem zavart. Miután felvettem a ruhát, kíváncsian vártam Chlo véleményét. Elismerő füttyszó visszhangzott a szobában. - Igen nagy kontroll kell majd a mexikóinak ahhoz, hogy ne tépje le rögtön rólad ezt a ruhát. Gyönyörű vagy!

- Nem túlzás egy vacsorára? - kezdett eluralkodni rajtam a kétségbeesés. Ismételten túlgondolok mindent, mintsem kiélvezném azt, hogy végre elfogadható külsőm van és nem néz rám mindenki undorodva. Chloe megcsóválta a fejét. - Joyce, elég legyen! Ülj le szépen a fenekedre  és engedd, hogy megcsináljam a hajad és a sminked! Joel nemsokára itt van érted, szóval csipkedjük magunkat, rendben?!

Gondolkodás nélkül tettem, ahogy a diktátor parancsolta. Ez a lány igen ijesztően tud néha viselkedni. Miután kivasalta a hajam, a tetejére fogatott néhány csattal egy kontyszerűséget s a kész frizurát egy kevés, vadcseresznye illatú hajlakkal fixálta. 

- Örülnék, ha nem ficánkolnál annyit - morgott Chloe; ahogy telt az idő, a félelem és az izgatottság egyvelege kezet fogott bennem a kétségbeeséssel. Legalább háromszor állt neki az arcom lealapozásának és a szemeim kihúzásának. Amint felkerült a szájfény, elismerő hümmögéssel konstatálta munkáját és egy levakarhatatlan vigyorral az arcán fordított az egész alakos tükörrel szembe. Még a szám is eltátottam a meglepettségtől. - Ez... Annyira nem én vagyok!

A csengő fojtotta barátnőmbe a szót. Csak a hadakozás lett volna a szavaim ellen. Éreztem, hogy a homlokom ellepik az izzadtságcseppek; a szívem őrült kalimpálásba kezdett, a torkom kiszáradt. A viselkedésem valóban vetekedett egy első randijára készülő tinédzserével. A gyomromban eddig békésen nyugvó pillangók azonnal életre keltek, amikor tekintetem találkozott barátoméval. Ah, te jó ég!

Szóhoz sem jutottam hirtelen. Joel mindig is jól nézett ki, de ahogy szemeim végigsiklottak az énekesen, mintha egy kifutóról megszökött modellt láttam volna magam előtt. Sötét, göndör fürtjeinek egy része a homlokán pihent; arcát erős szőrzet fedte, ami idősebbé és ellenállhatatlanabbá varázsolta. Élére vasalt, hófehér inget viselt, fekete nadrággal és cipővel. Az ing felső két gombja nem fogta össze az anyagot, így rálátásom nyílt enyhén szőrrel fedett mellkasára. A kifogástalan külsőre a fiú szívdöglesztő mosolya, vágytól csillogó íriszei s a fülében ékeskedő, fake fülbevaló tették fel a pontot. Nagyot nyelve simultam széles mellkasához, amikor szorosan magához húzott és belecsókolt a nyakamba.

- Levegőt is vegyél, mami - dörmögte bőrömbe, majd szórakozottan ráharapva alsó ajkamra megcsókolt. Ráérősen kóstolgattuk egymást, mintha csak mi ketten lettünk volna az egész házban. Chlo koránt sem halkan ujjongott a hátunk mögött, ami elsőre vicces volt, de egy idő után kezdett idegesíteni. Akármennyire is élveztem Joelito ajkainak becézgetését, feszengve elhúzódtam az énekestől és szúrósan barátnőm felé pillantottam. - Köszönöm a segítséged, Chloe. Tényleg. Igazán kedves vagy, de most már...

- ...Igazán haza tolhatnám a seggem, ezt szeretnéd mondani? - vonta fel nevetve a szemöldökét, én pedig hevesen bólogattam egy sort. Fejét csóválva a vállára dobta a táskáját, aztán egy-egy puszit küldve felénk a bejárati ajtóhoz sétált. - Már itt sem vagyok. Jó szórakozást, fiatalok! Aztán vigyázni... Nem akarok még nagynéni lenni!

- Chloe! - nyögtünk fel egyszerre barátommal, mire a lány röhögve becsapta maga után az ajtót. Bocsánatkérően a fiú hajába túrtam és egy csókot leheltem a szája sarkába. - Azóta van bezsongva, mióta elhívtál vacsorázni. Jót tenni neki, ha Richard-l töltene egy kis időt... Alaposan leszedálhatná a dominikai...

- Valld csak be, te sem gondolsz másra - kulcsolta össze ujjainkat, majd kimentünk a ház előtt parkoló autóhoz. A kormány mögött Emanuel foglalt helyet, aki örömteli mosollyal az arcán intett egyet felém. Fülig vörösödve másztam be a hátsó ülésre. Ez övön aluli volt, Pimentel. - Talán.

Az egész vacsora alatt tapintható volt a szexuális feszültség. Eleinte naivan azt hittem, hogy barátom véletlenül ejt el meglehetősen pikáns megjegyzéseket, de egyre sötétebben villódzó szemei és rekedtes baritonja könnyedén törölte hiszékenységem. Keze azonnal megállt a levegőben, ahogy lábammal elindultam felfelé, egyenesen az öle irányába. Zavartan lerakta villáját a tányérra s lenézett kalandozó, harisnyába bújtatott lábfejemre. Mindketten felsóhajtottunk, mikor elértem a célállomást. 

- Hónapok óta várok rád, baba - felállt a nemlétező szőr a hátamon; még sosem hallottam ilyen rekedtnek és követelőzőnek a hangját. Fogalmam sincs, honnan jött az a fene nagy magabiztosság, aminek a birtokában az asztalra könyököltem s féloldalas mosolyra húzva ajkaimat megszólaltam. - A tiéd vagyok, testestül-lelkestül. Senki másé nem akarok lenni, soha.

Minden félelmünk, kétségünk, vágyunk és szerelmünk megpecsételte az éjszakát. A Pimentel-ház alaksorában kialakított játékterem egy romantikus filmnézésre lett berendezve a vacsora utánra, de mi inkább egymásra, mintsem a filmekre koncentráltunk. A meggyújtott gyertyák illata keveredett a szex aromájával s némi izzadsággal; az apró fürdőben tudatosult csak bennem igazán, mit csináltunk órák óta. Hajam és sminkem inkább halloween-i mulatsághoz, mintsem randevúhoz illett. Amint megfésülködtem, megmostam a fogam és arcom, aztán visszamentem a párnarengetegben fekvő énekeshez. Alsó ajkát megnyalva mért végig alaposan. Úgy tűnt, tetszett neki, amit látott. 

- Hiányoztál, gyönyörűm - dünnyögte a számba, miközben egyik kezével újra felfedezőútra indult a takaró alatt. Lábaim között megállapodva sóhajtott egy nagyot; a gyér fényerősség ellenére tisztán észrevettem hatalmas, éhesen vibráló íriszeit. Fejem mellkasára bukott, amikor masszírozni kezdte még lüktető forróságom. El-elakadó lélegzetvételeiből ítélve Joel-nek sem esett rosszul, amit én műveltem a kezemmel. Percekig kényeztettük így a másikat, mikor a fiú óvatosan lefejtette ékességéről ujjaimat. - Nem így terveztem elmenni, preciosa.

A kora reggeli órákban ért el minket az álom. Jóleső fájdalom dübörgött az ereimben, amit az engem ölelő édes szuszogása valamelyest enyhített. Jóllehet, az elkövetkező napokban nehezemre esik majd a járás, ülés, esetleg fekvés, de teljesen megérte. Nem is történhetett volna másként ez a békülés... Mert, ez volt az igazi kibékülés. A vacsorán átbeszéltünk mindent, amire csak lehetőségünk nyílt. Aztán, csak sodródtunk és sodródtunk...

Nem vagyunk egyformák. Nem vagyunk egyszerű esetek sem... De, ha nem próbáljuk feszegetni a határainkat, és nem adunk a másiknak esélyt, hogy megismerjen minket, a világ biztosan dögunalom lenne. Ez azt hiszem, ennyire egyszerű.

Köszönöm, hogy velem tartottatok Joel és Joy kalandjaiban 🥰! Köszönöm azt a sok-sok támogatást, szeretetet, amit egy-egy fejezetnél kaptam ❤️! Eleinte nem gondoltam volna, hogy ekkora népszerűségnek örvend majd a történet, de kellemesen csalódtam 😊 Remélem, a továbbiakban is követtek, mert itt nem állok meg 😄 Tavasszal megnyitásra került második Christopher Velez fikcióm, Füstfelhő címmel, amin már egy ideje dolgozom 😀 A többi történet sincs elfelejtve, ahogy időm és energiám engedi, hozom az olvasnivalót! Köszönök mindent, még egyszer 😍

Macy