Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

22.

Gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, amikor Joel leparkolt a házuknál. A bejáratnál négy, izgatott és fülig érő mosolyú családtagot véltem felfedezni. Patricia, Emanuel, Israel és Gabo várta, hogy kiszálljunk az autóból. Ahogy ujjaim a kilincsre fonódtak, nagyot nyelve barátom felé fordítottam a fejem. Szelíd mosolyra húzva ajkait invitált egy forró csókra. Kuncogva arcomra simította a kezét, mikor beleszusszantottam a szájába.

- Úgy viselkedsz, mintha nem ismernéd a családom - döntötte homlokát az enyémnek, miközben köröket írt le hüvelykujjával arcomon. Nagyot nyeltem, Joelito pedig egy aprócska puszit lehelt ajkaimra. - Itt vagyok veled.

- Tudom, de most először vagyok ilyen helyzetben és fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem. Izgulok, Joel - a szívdobogásom talán még a másik utcában lakók is hallották, olyan hangos és heves volt. Barátom finoman beletúrt a hajamba, aztán újra bekebelezte a számat. - Minden rendben lesz, kicsim. Nyugodj meg!

Szavait szorgosan memorizálva szálltam ki nem sokkal később a kocsiból. Lábam alig észrevehetően remegni, homlokom pedig verejtékezni kezdett. A mexikói énekes ezerwattos mosolyát megvillantva karolta át a derekam, majd odamentünk a ránk várakozókhoz.

- Joyce, nagyon örülök, hogy ismét találkozhatunk. Főleg így, a fiam barátnőjeként még boldogabb a viszontlátás - Patricia olyan elánnal vont ölelésébe, amire esélyem sem volt felkészülni. Ujjaimat félénken simítottam a nő hátára, melyet hosszú, fekete haja takart. Apró sóhaj szökött ki ajkaimon. - Én örülök, hogy itt lehetek, Señora Pimentel.

- Tekintsünk el ettől a formaiságtól, kérlek. Szólíts nyugodtan Patricia-nak - szorongatta meg biztatóan a vállaimat és egy arcra puszit követően ellépett tőlem. - A fiúkat már ismered... Bár, nem annyira, mint Joel-t...

- Erre van a ma este, anya - mosolyodott el Emi, miközben finoman magához szorított. Miután Gabriel és Israel is üdvözölt, beandalogtunk a házba. Barátom szeretetteljes mosollyal kocogott oda nagymamájához, aki jól megszorongatta hírességé cseperedett unokáját. Az imádott nő végig felfelé görbülő ajkakkal nézett rám, majd intett, hogy menjek oda hozzá. - Qué hermosa chica (Milyen szép lány).

- Gracias, abuelita - viszonoztam kedves gesztusát, ami egy arcra puszi volt. A fiúk apukája nem tudott velünk tartani ezen az összejövetelen, ami picit elszomorított. Szerettem volna őt is jobban megismerni... Talán, majd legközelebb. Mielőtt asztalhoz ültünk volna, a konyhába siettem Patricia után. - Hadd segítsek!

- Ne butáskodj, Joy! A vendégem vagy, nem engedhetem, hogy itt is dolgozz - rázta meg mosolyogva a fejét. Szavait figyelmen kívül hagyva vettem magamhoz két tányért és vittem ki az asztalnál ülőknek. Joel komoran meredt rám, ajkait vékony vonallá préselve. Amikor leültem mellé, a combomra simította a kezét. Finoman megszorította a kissé még húsos testrészt, miközben a fülemhez hajolt. - Maradj nyugton, vagy megbüntetlek! Nem érdekel, hogy ki hallja meg a családból...