Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

11.

Chris percekig cirógatta az arcom; szemei végig fogva tartották az enyémeket. Akárhányszor el akartam húzódni, az ecuadori fiú nem engedte. 

- Mennünk kell, Christopher - suttogtam, majd ajkaimat hosszan az arcához érintettem. Karjai a derekam köré fonódtak, mellkasom az övének préselődött. Éreztem, hogy teste rázkódik a sírástól. Alsó ajkamba harapva próbáltam letörölni könnyeit, amitől csak még több és több gördült le arcán. - Nyugodj meg, kérlek...! Én is sírni fogok...

- Nem megy - csóválta meg fejét; hangja torz és rekedtes volt. Fájt így látnom őt. Rettenetesen fájt. Valamit ki kell találnom, amivel jobb kedvre deríthetem. - Az esküvő után igyekszem meglátogatni titeket. Hiányoznak a srácok.

- Megígéred? - meredt rám tágra nyílt íriszekkel, én pedig elmosolyodva bólintottam egyet. Fejét a nyakamba fúrva szorított ölelésén, amitől alig kaptam levegőt. Chloe köhintése mentett meg az ájulástól. - Chris...

Miután elhúzódtunk egymástól, beültünk az autóba. Meg sem lepődtem azon, hogy átkarolta a derekam s fejét a vállamra hajtotta. 

- A művész urat a reptérre kell szállítani, különben a CNCO kénytelen lesz nélküle őrületbe kergetni a rajongókat - mondtam legjobb barátnőmnek, aki elvigyorodva biccentett és bepöccintette a motort. 

Mira a visszapillantóból figyelt minket, ajkain levakarhatatlan mosollyal. Felvontam a szemöldököm, mire a fiúra kaptam a tekintetem. Sofőrünk lejjebb vette a zenét, amint észlelte, hogy a fiú elaludt. 

A reptérre vezető utat végigbeszélgettem Joel-l, miközben a bandatársa az igazak álmát aludta a vállamon. Szerencsére nem került szóba a szemüveges fiú a csevegés alatt s reménykedtem benne, hogy már nem is fog.

Joel: Izgulsz a gokartozás miatt? 😀

Én: Egy kicsit. Egy ideje már ki akartam próbálni, de végül mindig elmaradt. 😆 Jobban foglalkoztat az, hogy nekem kell az esküvő utáni bulin szórakoztatni a vendégeket... Most kellett lebetegednie az énekesnek, akit elhívtak... 😫😷

Joel: Ügyes leszel, mi princesa. 😍 Majd el ne felejtsd megmutatni a videókat, amik készülnek rólad... Gyönyörködni akarok benned 😍😘

Én: Jack családja megbízott egy profi stábot, akik mindent és mindenkit filmezni fognak😊 Amint kézhez kapom a felvételeket, eljuttatom hozzád is 😘 

Joel: Nemsokára lesz 1-2 nap pihenőnk, akár meg is látogathatnál minket 😀 A srácok azóta rágják a fülem, mióta felszálltál a repülőre ma reggel 😉😊

Én: Nekem is hiányoztok, már most. 😊 Talán veletek pihenem ki az esküvőt... Anyáék biztosan elengednének, Jack-t viszont győzködnöm kell 😌 Amióta pincérnőként is dolgozom, nemigen fűlik a foga a szabadság osztogatásához. A születésnapod előtt is könyörögnöm kellett, hogy engedjen el 😑🙄

Joel: Majd én beszélek vele. 😉 Tudod, hogy nekem nem lehet ellenállni 😏 

Én: Igen... Nagyon is tisztában vagyok vele. ❤️ Most mennem kell... Majd írok, ha hazaértem a buliról. ❤️ Te amo, Joelito ❤️      

Joel: Te quiero, mi amor ❤️❤️

Vigyorogva néztem fel a készülőkről. A hangszórókból az egyik kedvenc dalom, a Drag Me Down szólt. Halkan énekelve bámultam kifelé az ablakon, amikor Christopher egy puszit nyomott a fülcimpámra. Megforgattam a szemem.

- Életem végéig tudnám hallgatni, ahogy énekelsz - suttogta s arcát a nyakamba fúrta. Sóhajtottam egy nagyot. - Azért, annyira nem vagyok jó.