Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

13.

Rendkívül nehéz úgy írni, hogy közben ilyen dögös fickó köszön vissza a képről...🤤 A méhem hatalmas kínokat él át, amióta megismertem a zenekart...😅 Oké, befejeztem a nyavalygást! 😂 A fejezet első fele miatt elnézést kérek azoktól, akik nem nagyon kedvelik a +18-s dolgokat...😊 Az igazság az, hogy kikívánkozott belőlem... Frusztrált vagyok, bocsánat🤣 

Zavarban voltam, akárhogyan is küzdöttem ellene. Ugyan még rajtam volt a pizsama, mégis lángolt az arcom Joel perzselő tekintetétől. Ujjai a trikóm alatt indultak felfedezőútra, ajkai pedig a nyakamon állapodtak meg. Halkan nyöszörögve túrtam egyre göndörebb fürtjeibe, amitől felnyögött. Fogait finoman a bőrömbe mélyesztette s szívni kezdte azt. 

- J-Joel... - suttogtam kábán, mire ijedten rám emelte sötétbarna íriszeit. Kuncogásom visszafojtva megcirógattam az arcát. Érintésem valamelyest enyhített aggodalmán. - Folytasd csak. Jól vagyok.

- Ssh, ne beszélj! Nem szabad - rázta meg a fejét gyengéden elmosolyodva, majd újra a nyakamhoz hajolt. Ágyéka az enyémnek nyomódott; alsó ajkam kis híján véresre harapva markoltam a fiú fenekébe, ami nyögést váltott ki belőle. Rekedtes hangja s forró lehelete lavinát indított alhasamban. - Tűzbe hoz az érintésed, mami.

Heves és követelőző csókja remegést váltott ki belőlem. Mohón viszonozva húztam ki az ingét a nadrágból, majd vakon kigomboltam az anyagot. Teste ontotta magából a hőt, tenyerem valósággal égett a mellkasán. Csókunkat megtörve ültem fel, miközben az inget a nappali legtávolabbi pontjába hajítottam. Nagyot nyelve vettem szemügyre Joelito felsőtestét. Egyszerűen tökéletes.

- Tetszik, amit látsz? A tiéd - kacsintott, én pedig sután bólogattam s apró puszikkal kezdtem elhalmozni a bőrét. Az állától haladtam lefelé, egészen a V-vonaláig. A köldöke feletti részt harapásokkal is díszítettem, amitől morgáshoz hasonló hangok törtek fel barátomból. - Az őrületbe kergetsz, bebé. 

- Te is engem - csatoltam ki az övét, de tovább nem mozdultam. Joel az enyémre simította kezeit, majd visszafektetett a hátamra. Ajkaimra tapadva tolta lejjebb a pizsamanadrágom s lassan elkezdett ujjaival ostromolni. Elhaló nyögéseim töltötték be a nappalit. Barátom csókjaival próbált csitítani. - Imádom hallani a hangod, de most kímélned kell. Tudom, hogy nehéz... 

- Pokolian - nyögtem, miközben csípőmet előrébb löktem, ezzel könyörögve a folytatásért. A szívem egy pillanatra félrevert a fiú huncut mosolyától. - Nem az ujjaimtól fogsz elélvezni, mi amor. 

Meg akartam szólalni, de végül mégsem tettem. Így is fáj már a torkom. Kiguvadt szemekkel figyeltem, hogyan válik meg az énekes a farmerjától és a bokszerjától. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Miután lekerült rólam a pizsama, Joel felgörgette magára az óvszert, fölém tornyosult s egy kis ingerlés után eggyé váltunk.

Eleinte feszengtem, amit barátom is észrevett. Megpróbált elhúzódni, de nem engedtem. Gyorsabb tempóra ösztökéltem, amitől enyhült a feszítő érzés. Nyögéseinktől zengett a nappali, ami még jobban feltüzelt. Körmeimmel kis híján véres csíkokat húztam Joelito hátán. Nem engedte, hogy abbahagyjam.

- Fogalmad sincs, mit vált ki belőlem - suttogta a fülembe s ráharapott a fülcimpámra. Vállán is ejtettem néhány harapásfoltot, ő pedig egyre mélyebb csapásokkal adta tudtomra, hogy már közel van az extázishoz. Lábaimat csípője köré fontam, így közelebb férkőzhetett hozzám. Egyik kezével megkapaszkodott a kanapé hátába, a másikkal pedig megfogta a kezem és gyengéden rám mosolygott. - Szeretlek.