Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

35.

- always hooking up on the low low

never kiss and tell that's a no no 

 got it so good I can't let go -

Felpuffadt arccal és vöröslő szemekkel, egy erőtlen sikítás kíséretében vágtam a szállodai fürdőszoba tükréhez a fogkefémet. Lábaim alól úgy csúszott ki a talaj, mintha egy erős áradás elmosta volna. Térdeim halkan koppantak a hideg burkolaton; körmeimet combomba mélyesztve kapkodtam levegőért. Nem éreztem magam iránt semmi mást, mint puszta gyűlölet.

Ismételten hazudtam Joy-nak. Pofátlanul, szemrebbenés nélkül. Képtelen voltam elmondani neki, hogy Londonba utazom. A Miami hétvége történéseit is titkolom előtte, s Richard sem említett semmit a többieknek. Mint két, gaz csábító, akik félnek a tetteik következményeitől. Ha túl sokáig csináljuk ezt, biztosan felőröl és megőrjít.

Miután nagy nehezen abbahagytam a sírást, felöltöztem és kisminkeltem magam. Hétköznap nemigen használtam a szempillaspirálnál és a szájfénynél több kenceficét, most azonban nem tudtam másképpen eltüntetni megtörtségem nyomait. Hajamat kiengedve hagytam, az elválasztást egy fonattal takartam. Reszelős sóhajtás hagyta el a számat, amikor belebújtam a farmerkabátomba. Örülnöm kellene, hogy újra találkozom a dominikaival... Még csírájában sem érzek ilyesmit. Fenébe is a titkolózással és a hazugságokkal!

Alighogy beléptem a liftbe, egy izmos mellkas csapódott a hátamnak. Tekintetem azonnal a szerkezet tükrére összpontosult; Rich levegőért kapkodva körém fonta karjait s mosolyogva arcon csókolt. Lehunyt szemmel vesztem el ölelésében, ami a földszintre érésig szoros és védelmező volt. 

- Reggeliztél már? - kérdezte kíváncsian, miközben csatlakoztunk a meglepett bandatagokhoz. A hotel éttermébe határozottan megtartva a néhány lépés távolságot, semleges dolgokról beszélgetve tértünk be. Mielőtt válaszolhattam volna, Joel ragadta meg a szót. - Joy nem tud róla, hogy itt vagy... Igaz?

- Igen... És nem is szeretném, ha a fülébe jutna. Egyelőre. Bízhatok benned, bennetek? - torkomban jókora gombóc keletkezett, amitől alig tudtam megszólalni. Legjobb barátnőm párja vonakodva ugyan, de biccentett egyet. A többiek tekintete Yashel és köztem cikázott. Chris felvont szemöldökkel tette le a villáját a tányér mellé. - Mióta kavartok? Hogy-hogy nem vettünk észre belőle semmit?

- Nagyon friss még a dolog, ezért nem mondtuk el senkinek - szólalt meg Richard, majd egy pohár narancslevet, két nagyobb croissant-t, vajat és egy kisebb tálnyi gyümölcssalátát rakott elém. Hálásan rámosolyogtam az apukára, magyarázatát pedig egy határozott bólintással erősítettem meg. Mielőtt nekiláthattam volna az evésnek, Joelito ismét lecsapott. Ha így folytatják, az ebédem is reggeli lesz. - Tisztában vagy vele, hogy Joy milyen rosszul érzi magát a viselkedésed miatt? Ha nekünk nem is, neki elmondhattad volna. Elvégre, a legjobb barátnőd...

Tekintetem marták a könnyek s ajkaim is remegtek. Már készültem felállni az asztaltól, amikor Rich utánam kapott s szorosan a csuklóm köré fonva ujjait az ölébe rántott. Heves fejrázással jeleztem, hogy amit tett, egyáltalán nem helyes és egyáltalán nem szükséges. A mexikóinak mindenben igaza volt, teljes mértékben.

- Nem tűröm, hogy így beszélj Chloe-val, Joel! Tudjuk, hogy nem volt szép dolog titkolózni és hazudni... Mégsem kérte senki, hogy okoskodj - nem egy embertől hallottam, hogy a dominikai hamar felkapja a vizet, de arra végképp nem számítottam, hogy képletesen miattam nyílik ki a bicska a zsebében. Az eddig nyugodtan ülő Erick és Zabdiel is elkerekedett szemekkel, meglepetten meredtek zenésztársukra. Nagyot nyelve szólásra nyitottam a számat. - Sajnálom. Óriási butaság volt idejönnöm. 

Szavaim hallatán Yashel megfeszült alattam, barátai pedig azonnal ellenkezni kezdtek. Joel rezzenéstelenül nézte vergődésem. Alsó ajkamba mélyesztve fogaimat, Richard karjait lehámozva magamról siettem vissza a lakosztályba. Déjà vu érzésem támadt, ahogy levágódtam az ágyra s összekucorodtam magzatpózba. Némán könnyeztem; minél hamarabb beszélnem kell a legjobb barátnőmmel, különben a barátjától tud meg mindent. Hiába ígérte, hogy tartja a száját, nem hiszek neki.

Gyomrom eget rengető korgása zökkentett ki gondolataimból. Miután megkóstoltam az English Breakfast-t, azaz a hagyományos angol reggelit - ami tükörtojásból, bacon szalonnából, kolbászból, paradicsomos babból, sült paradicsomból, gombából és pirítósból állt -, jó fél órán keresztül csak ültem és megpróbáltam nem elaludni. Úgy éreztem magam, mintha már az ebédet is elfogyasztottam volna.

Egyedül nemigen fűlt fogam kimozdulni a szállodából, de a fiúknak ezer és egy teendőjük volt az európai turné záróhelyszínén, ezért taxiba szálltam s meg sem álltam az Oxford Street-ig. A reggelinél elmaradt energialöttyöt egy Caramel Frappuccino-val pótoltam, amivel szórakozottan járkáltam a boltok többségében.

A bevásárlóutcát a Madame Tussauds panoptikum, a St Paul Katedrális, a Westminster Apátság, a Buckingham Palota, a Trafalgar Square és a London Eye követte. Az óriás kerék környékén rengetegen voltak, amin eleinte nem is csodálkoztam. Napi rendszerességgel keresik fel ennyien, hanem többen ezt a látványosságot a városban. Amikor azonban a tinilányok lassan egy kupacba rendeződtek, kezdett világossá válni, mire ez a nagy felhajtás a kerék körül. Apró mosolyra húzva ajkaim előhalásztam a táskám mélyéről a telefonom, majd készítettem egy képet s elküldtem a dominikainak.

C👸: Hihetetlen, hogy itt is őrületbe kergetitek az embereket 😜

R🤟🏽: Nekem mondod?! 😆 Hol vagy most? 😃

Mielőtt válaszolhattam volna, az egyik testőr mellettem termett s megkért, hogy kövessem. Értetlenkedve igyekeztem a férfi után, aki meg sem állt az egyik kapszula előtt várakozó zenekarig. A srácok nem voltak egyedül; néhány szerencsés rajongó, illetve egy kisebb stáb vette őket körbe. Pár percnyi szervezkedést követően elfoglaltuk az üvegborítású elemet, melyben a felemelkedés után nem sokkal egy pici, akusztikus koncerten és beszélgetésen vehettünk részt.

- Ne haragudj a reggel miatt! Joel kissé túlreagálta a dolgokat - kért elnézést haverja viselkedése miatt Rich, miután visszatértünk a szállásra s elvonultunk a többiektől a lakosztályomba. Az ágyon feküdtünk; karjait bilincsként fonta körém, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem. Halk sóhaj tört fel belőlem. - Igaza volt. Mindenben.

- Akkor sem volt joga kioktatni téged - írt le köröket a hátamon, míg én a pólója alá csúsztattam az egyik kezem. Megrántottam a vállam. - Tudod, hogy semmit sem hagy szó nélkül... Főleg olyat nem, ami a barátnőjével kapcsolatos. 

Némaságba burkolózva újra és újra arra a pontra jutottam, hogy hamarosan túl kell esnem a beszélgetésen. Már nyúltam volna a telefonomért, amikor Yashel megelőzött s egy hosszas csókot lehelve ajkaimra lencsevégre kapott minket. Szemem sarkából láttam, hogy megkereste Joy-t az üzenetek között, majd egy hangulatjellel együtt elküldte a lánynak a képet és az éjjeliszekrényre dobta a készüléket. 

- Elég lesz otthon rágódnod a dolgokon. Most élvezd ki, hogy kettesben lehetünk - cirógatta meg az arcom és az előzőnél egy sokkal szenvedélyesebb csókkal ajándékozott meg.

Tippmix: Vajon hogyan reagál Joy? 🤔Mennyire erős a barátságuk Chloe-val? 😊