Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

4.

Szíven ütöttek a szavai, jó értelemben. Akaratlanul is végigszaladt egy könnycsepp az arcomon, amit azonnal letöröltem.

- Annyira szeretlek! - öleltem magamhoz, fejemet a nyakhajlatába fúrva. A magassarkú ellenére is alacsony voltam Chloe-hoz képest. Kuncogva végigsimított a hátamon. - Én is téged, Joy! Tudod, hogy olyan vagy nekem, mintha a testvérem lennél, igaz?

- Hát, persze - mosolyogtam, ahogyan törölgette az arcom. Biztos voltam benne, hogy a minimális sminket is elnyelte a zsebkendő, nemcsak a szemnedvet. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt. - A banda már biztos hiányol minket.

Igazam volt. Amikor leültem Joel és Zabdiel közé, egyből záporozni kezdtek a kérdések. Még sosem hangzott el a számból annyiszor a Jól vagyok, mint akkor.

- Nem gond, hogy áthívtam Noa-t és Alicia-t? - kérdezte félénken Chlo, miközben a kezébe vette Zabdi gitárját. Elvigyorodtam. - Tudod, hogy nélkülük nincs karaoke. 

- És buli sem - jegyezte meg barátnőm, én pedig egyetértően bólogattam. Az unokatestvéreim élnek-halnak az ilyen összejövetelekért s a fiúbandákért. Biztos voltam benne, hogy a CNCO is a kedvenceik között szerepel. Kiskorunkban állandóan *NSYNC, vagy Backstreet Boys szólt, amikor náluk játszottunk. - Ne is mond! Kíváncsi vagyok, most mennyire csiccsentenek be.

- Remélem, nem annyira, mint múltkor - nevetett barátnőm. A körülöttem ülőket is muszáj voltam beavatni, hogy ne érje őket meglepetésként a dinamitduó viselkedése. - Ez a két, őrült nőszemély mindenre képes. Legutóbb félmeztelenül kergették egymást és közben az Everybody-t üvöltötték teli torokból. Még életemben nem nevettem annyit.

- Mi is vagyunk ilyen idióták - vigyorgott Erick Chris-re, aki csak a fejét csóválta. Az volt a baj, hogy belőlük is ki tudtam nézni, nemcsak az unokatestvéreimből.

Negyed óra múlva csengetésre lettünk figyelmesek. Alicia és Noa nem éppen a pontosságukról volt híres. Mindig akkor érkeztek meg, amikor belekezdtünk volna valamibe. 

- Hűha! Ki ez a jó nő és mit csinált az unokatesónkkal?! - vont szoros ölelésbe Ali s egy puszit nyomott az arcomra. N is elismerően végigmért. - Csak nem Joel-nek csípted ki így magad?

- Honnan tud... - Chloe. Egyszer kitekerem a nyakát. Megforgattam a szemeimet. - Senkinek sem öltöztem ki. A buli kedvéért vettem fel ezt a szerelést.

- Mi pedig ezt el is hisszük - rötyögtek a lányok és az italokhoz siettek. A hajamat tudtam volna tépni kínomban. - Joycee, igyál velünk!

- Ugye nem lerészegedni jöttetek? Mert, akkor mehettek is haza - vettem el tőle a nekem szánt poharat és miután koccintottunk, lehúztuk a koktélt, amiben nem kókuszlikőr volt, hanem vodka. Azt hittem, menten dobok egy hátast. Néhány percig meg is kellett kapaszkodnom a bárszékben, mert úgy a fejembe szállt. Ali még egyet megivott és belém karolt. Noa már Chloe-val és a fiúkkal beszélgetett. - Mesélj, milyen a srác?!

Felsóhajtottam. Ez az este másról sem szól, mint Joel-ről és rólam. Hurrá!

- Joy, látom rajtad, hogy kedveled - Alicia megfogta a kezem s leültünk egymással szembe. Elvörösödve kerestem a szavakat. - Hihetetlenül aranyos és kedves. Amikor rám néz, mintha egy másik világba kerülnék. 

- Akkor nem értem, mi itt a probléma? - hitetlenkedett unokatestvérem és kipillantott a kertre. Az énekes minket nézett. Rámosolyogtam és visszafordultam Ali felé. - Túl tökéletes a számomra. Én egy szürke, dundi kis egér vagyok...