Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

Vihar verte rendelés - J&J

ONE SHOT

Kézfejemmel megtörölve szemeimet léptem át az étterem hatalmas üvegajtajának küszöbét. Anyával ismét sikerült összevesznem, aminek apa vetett véget. Sírva siettem el otthonról; egyre elviselhetetlenebb állapotok uralkodnak a házunkban. Állandó kritikák érnek, minden egyes nap, amit egy idő után nem tudok szótlanul eltűrni. Az ég tudja, hányszor kúszott az agyamba az öngyilkosság gondolata...

Miközben az alkalmazottaknak fent tartott öltözőhöz igyekeztem, végig magamon éreztem az egyik vendég égető tekintetét. Oda se kellett néznem, hogy tudjam, ki az illető. Fejem csóválva löktem be az ajtót, majd átöltöztem és nekiláttam a munkának. Nem olyan régóta dolgoztam a város egyik legkedveltebb helyén, ezért a ranglétra legalsó fokán álldogáltam, azaz rám hárult a takarítás, rendrakás s szemétkihordás. Valahol el kell kezdeni, nemde?!

- Híreim vannak - karolt át Chloe, majd arcon csókolt üdvözlésképp. Kíváncsian felvontam a szemöldököm, legjobb barátnőm mosolya pedig még az eddiginél is szélesebb lett. - Jack látja rajtad, hogy mennyit gürizel, így áthelyez az ételkihordókhoz. Holnaptól velem fogsz dolgozni.

- Mindketten kajaszállítók leszünk? Komolyan beszélsz? - úgy örültem a dolognak, mint egy kislány az új Barbiejának. Barátnőm is takarítóként dolgozott, a nyarait is itt töltötte, diákmunkásként. Jól kiismerte a helyet és a főnökünket is, illetve a többi dolgozót. Nevetése visszarántott elkalandozott gondolataimból. - Ilyesmivel sosem hülyéskednék. Végre elhagyhatjuk ezt a borzasztó egyenruhát, a saját cuccainkban cirkálhatunk a városban!

- Hála az égnek! Ettől a műszálas szartól állandóan vakaróznom kell - kezdett el futkosni a hideg a hátamon. Fürdés után állandóan piros volt a bőröm, hiába masszíroztam át mindenféle nyugtató hatású krémmel. Chloe egyetértően bólogatott. - Ne is mondd, utálom ezt a szerelést!

A beszélgetést az utcán folytattuk, ahol szemetet kellett szednünk. Mindig ránk hárult ez a feladat is, mert egyes vendégek, vagy éppen a járókelők előszeretettel dobálták a hulladékot a járdára, illetve a pázsitra. Jack hiába helyeztetett ki kukákat az étterem területére, egyesek inkább mellé hajigálják a szemetet.

- Kezdek begolyózni ettől a sráctól - dekáztam az egyik kólás dobozzal, majd átpasszoltam barátnőmnek. Felvont szemöldökkel játszott egy ideig, aztán bedobta a kukába. - Milyen sráctól?

- Joel. Általában a családjával, vagy a barátaival szokott beülni enni, de ma egyedül jött - böktem alig észrevehetően a hatalmas ablak irányába. Bingó! Megint engem bámul. Hihetetlen! Chlo elmosolyodott. - Szerintem, tetszel neki. 

- Valószínű - mosolyogtam gúnyosan, mire a lány égnek emelte tekintetét. Utálta, ha ostoroztam magam a külsőm miatt. De, mit szépítsük? Egy ilyen nagydarab, ronda képződmény a kutyának nem kellene. Pont Joel Pimentel-nek, akiért gyönyörűbbnél gyönyörűbb csajok rajonganak? Hahaha. Megrántottam a vállam. - Tudom, mit gondolsz.

- Örülök, mert sosem fogok egyetérteni veled ebben. Igenis szép vagy, Joy - érzelemmentes arccal bólintottam egyet, Chloe pedig nagyot fújtatott. - Nem érdemes vitatkozni veled, igaz?

- Pontosan - indultam vissza az étterembe, ahol még várt rám egy-két feladat. Gyomrom azonnal liftezni kezdett, ahogy megközelítettem a férfi mosdót. 

Nem sokáig kell ezt csinálni... Pár óra és vége a WC pucolásnak!

Néhány héttel később...