Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

3.

- Rendben - mondtam végül, eleget téve Chloe könyörgésének. Miután a szobám ajtajához léptem, visszafordultam Joel-hez és intettem egyet. Amikor beléptünk a helységbe, elővettem egy nagy törülközőt s az ágyra terítettem. - Vedd le a pólód és feküdj hasra!

A lélegzetem egy pillanatra elakadt, ahogy a srác megszabadult a felsőjétől. Tökéletesen kidolgozott felsőteste rabul ejtette a tekintetem. Reakcióm pimasz vigyort váltott ki belőle. Amint végigfeküdt az ágyon, megkerestem a masszázshoz használt krémet.

- Nem baj, ha kapcsolok valami zenét? - ültem a laptop elé. A fiú megrázta a fejét s lehunyta a szemeit. Mikor elindult a másfél órás válogatás, elmosolyodott. - Ed a kedvenc előadóm.

- Nekem is - hangosítottam fel a videót, majd nyomtam egy keveset a tenyerembe a levendula illatú krémből. - Ne ijedj meg, egy picit hideg lesz!

Ahogy a vállaihoz értem, borzongás futott végig a testén. Fülig vörösödve láttam neki a csomók eltüntetéséhez, miközben halkan dúdoltam a vörös hajú énekessel. Egy kezemen nem tudnám megszámolni, hány kudarcba fulladt napot vészeltem át a dalait hallgatva. Egyfajta megmentő kezet nyújtott számomra.

- Kezdem úgy érezni magam, mint a turné előtt - ásított egyet Joel, miközben kezeit a feje alá gyűrte. Mosolyogva tértem át a lapockájára. - Ennek örülök. Gyakrabban kellene átgyúratnod magadat valakivel.

- Gyere el velünk a turnéra! - nézett rám kicsavarodva, amitől elhúzta a száját. Felkuncogtam. - Leszerződtetnél masszőrnek? Sajnos, nincs hozzá képesítésem.

- A kettőnk titka maradna - kacsintott, majd fejét lehajtva behunyta a szemeit. Éppen a derekát készültem masszírozni, amikor megcsörrent a telefonom. Alaposan megtörölve kezeimet szóltam bele a készülékbe. - Papá?

- Hola, bebé - köszönt spanyolul, ami megmosolyogtatott. - ¿Cómo estás?

- Estoy bien. Y tú? - sóhajtottam fel, miközben Joel-re pillantottam. Engem figyelt, ajkain bágyadt mosollyal. Apa is felsóhajtott. - Cansado... Hétvégére el kell utaznunk a munka miatt, legkésőbb kedden leszünk otthon. Tudod addig tartani a frontot?

- Megpróbálom - nem egyszer fordult már elő ilyen, hogy magamra hagytak. Olyankor áthívtam Chloe-t, vagy valamelyik unokatestvéremet. Dejá vu érzésem volt. - Nagy lány vagy már, Joy! Hívd át a barátaid, csak ügyelj a rendre! Tudod, anyád milyen...

- Igen, tudom - egy pillanatra lehunytam a szemem. Én és a buli két külön világ vagyunk. Habár, a tegnapi baklövésem jegelésére áthívhatnám a banda többi tagját egy kis tábortűzi összezördülésre. Gondolataimból apa hangja zökkentett ki. - Kedden találkozunk! Légy jó, bebé! Te amo!

- Te amo - bontottam a vonalat és a telefont az pipereasztalomra dobtam. Örültem is meg nem is. Három napig nem kell anya beszólogatásait hallgatnom... Ettől függetlenül mégiscsak hiányoznak nekem, mind a ketten. Apa mindig az én oldalalom áll, egyetlen egy negatív megjegyzést sem tett még rám.

Miután még egyszer, alaposan átgyúrtam Joel-t, észrevettem, hogy elaludt közben. Alsó ajkamba harapva kikapcsoltam a laptopot, terítettem a fiúra egy plédet, majd behúztam a sötétítőket s magára hagytam.

- Vedd lejjebb a zenét, kérlek! - szóltam Chloe-nak, aki a kanapén ült és egy magazint lapozgatott. Felvont szemöldökkel kapta fel a fejét. Még mindig nem értette, miért kértem... Hát, nem nyilvánvaló? Egyedül jöttem ki a szobámból, ahol ketten voltunk... - Joel elaludt.

- Ennyire lefárasztottad? - vigyorgott, én pedig hozzávágtam egy párnát. Nevetve visszadobta nekem. - Csak hülyültem. Amúgy, hallottam, hogy apukád telefonált. Valami baj van?