Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction] - befejezett

8.

Február 27. | Santiago, Chile 

A telefonom megállás nélkül pittyegett. Joel reggel óta üzenetekkel bombázott, de nem válaszoltam neki. A fiúkkal már egy hete terveztük a meglepetést, vétek lett volna elrontani. Megkértem Chloe-t is, hogyha esetleg a barátom keresi, ne mondjon semmit. 

A hotel parkolójához érve megpillantottam a kordonok mögött várakozó rajongókat. Úgy tűnik, jó helyre jöttem. A taxis készségesen kivette a csomagjaimat az autóból, majd miután fizettem, besiettem a recepcióra. A srácokkal közös csoportot megnyitva pötyögni kezdtem.

Én: Megérkeztem. Gyertek a 205-s szobához! 😀

Chris: Joel kezd idegesítővé válni. Folyton rólad beszél, kérdezősködik. Most mi csináljunk? 😨

Én: Küldjétek el a wellness részlegre, vagy nem tudom... Ha, eddig nem buktunk le, estig nem is kellene 😌

Zabdi: Erick elmegy vele szaunázni, mi hárman pedig felkeresünk téged. Öt perc és ott vagyunk! 😘

Én: Rendben 😉

Az adott szobához érve az egyik bőröndömet az ágyra dobva megnéztem, Chloe milyen ruhákat pakolt be a meglepetésre. A fehérneműk láttán elvörösödtem, az állam a padlót súrolta. Éppen kivettem volna a melltartót, amikor kopogtak. Lecsapva a bőröndtetőt húztam mosolyra arcom, majd ajtót nyitottam.

- Elképesztően nézel ki - bókolt Chris, miközben magához ölelt. Tegnap este megemlítettem nekik, hogy visszatértem az eredeti hajszínemhez, a barnához s frufrut is vágattam. - Köszönöm. Ti is kifogástalanok vagytok.

- Ó, pedig ezek csak a próbán viselt ruháink - mosolygott Richard, miközben a hűtőhöz lépett és kivett egy üveg ásványvizet. - Hogy bírod, hogy nem beszéltek Joel-l?

- Nehezen - nevettem fel szomorúan, mire a fiúk együtt érzően bólintottak egyet. - Sajnálom, hogy miattam viselkedik úgy, ahogy.

- Ne hibáztasd magad! - karolta át a vállam Zabdiel, majd leültünk az ágyra. Örültem, hogy újra láthatom őket. - Oké, reggel óta mást sem hallunk, mint aggódást, némi dühöt és értetlenkedést. Chloe se segített neki, szóval most már kezd begolyózni.

- Ugye, nem fog kárt tenni magában? - kezdtem el pánikolni, de Chris megnyugtatott. - Dehogyis. Csak hiányzol neki és félt téged. Erick majdnem elkotyogta, hogy érkezel, de végül leállítottuk. A mi kis kubai macsónk nem szeret minket lehangoltan látni, ezért akarta jó kedvre deríteni Joey-t.

Elmosolyodtam. Átfutott az agyamon, hogy én is hasonlóan viselkednénk, mint Joel egy ilyen helyzetben. Mocskosul rossz érzés.

- Pár óra és ki fog ugrani a bőréből... Legalábbis, remélem - mosolyogtam, aztán megkerestem a fiúnak szánt ajándékot, hogy megmutathassam a srácoknak. Chris elismerően bólogatott. - Az én születésnapomra is elfogadnék egy ilyet.

- Ha, rajtam múlik, megkapod - kacsintottam rá, amitől mintha elpirult volna. Biztosan csak képzelődöm. A fáradtság mindent kihoz belőlem. A fülem mögé tűrtem egy tincset. - Arra gondoltam, hogy énekelhetnék egy dalt is. Az Ain't No Other Man jó lesz, nem?

- A hangi adottságaidat ismerve, Joel olyan erekciót fog a kis műsorod közben kapni, hogy napokig jegelnie kell az ágyékát - jegyezte meg a szemöldökét vonogatva Richard, belőlünk pedig kitört a nevetés. Alig kaptam levegőt. - Annyira azért nem vagyok jó, ne túlozz!

- Túlságosan szerény vagy, Joy - rázta meg a fejét Christopher, egy imádnivaló mosoly kíséretében. Most nekem sikerült fülig vörösödni. Felsóhajtottam. - Beszéljük meg inkább azt, hogy hogyan bukkanok fel Joel szobájában?!