37.

276 16 14
                                    

(Titeket melyik fiú öltöztessen fel? 😁)

Chloe

- Feleslegesen izgulsz - rázta meg a fejét Joy, miközben igyekezett rendet rakni a szobámban. Szinte az összes ruhámat kidobáltam a szekrényből, mert nem találtam egyetlen egy megfelelő szettet sem. Számat elhúzva nyögtem egy nagyot. - Kötve hiszem. Nem akarok közönségesen kinézni... Mégiscsak a családjához megyek, nem pedig a haverjaival találkozom.

- Tiszta sor, de akkor sem kell kisestélyit, vagy kosztümöt húznod. Biztos vagyok benne, hogy Richard szülei már az első pillanatban megkedvelnek, akármit is vegyél magadra... Add önmagad, ennyi bőven elég! - nyúlt egy fekete top, egy úgynevezett boyfriend farmer és egy csipkés, kissé kihívó fehérneműszett után. Egytől egyig olyan darabjai voltak a gardróbnak, melyeket még egyszer sem viseltem. Némán s hosszasan méregettem az ágyra készített összeállítást, majd sóhajtottam egyet. - Tornacipő, vagy magassarkú?

Joyce arcára vidám mosoly kúszott; az egész napos őrlődés, válogatás és idegeskedés végre meghozta gyümölcsét. Miután lezuhanyoztam, felöltöztem és hagytam, hogy legjobb barátnőm természetesnek ható hullámokat varázsoljon a hajamba. Sminkelésre nem szántam sok időt, mindössze szempillaspirállal hangsúlyoztam ki szemeimet. Fő a természetesség, nemde?!

- Köszönöm a segítséget, életmentő voltál! - öleltem magamhoz jó szorosan barátnőmet, aki kuncogva viszonozta a gesztust. Csengetésig kapaszkodtunk egymásba; tisztában voltam vele, hogy Joy nem az az ölelkezős fajta, de most az egyszer kivételt tett velem. Idegesen húzódtam el tőle. - Kívánj szerencsét!

- Minden rendben lesz, Chlo! Menj már! - lökdösött az ajtó felé. A tornácon Richard ácsorgott egy szál rózsával a kezében. Remélem, ő fele annyira ideges, mint én. Arcomat rögtön pír öntötte el, ahogy a dominikai közelebb lépett és megcsókolt. - Hey, Shawty!

- Szia - suttogtam alsó ajkába s arrébb álltam, hogy üdvözölje indulófélben lévő segítőm. Épphogy elhúzódtak egymástól, Joel hangos dudaszóval parkolt le a dominikai autója elé. A bandana-t ezúttal beanie-re cserélte, mely alól akaratlanul is kikandikáltak sötét fürtjei. Mosolyogva intett felénk egyet, majd amikor barátnője beült mellé, semmitől sem zavartatva megcsókolta. Percekig falták egymást, ami a mellettem állóból halk nevetést csikart ki. Joyce levegő után kapkodva eltolta magától a mexikóit s ránk nézett. - Jó szórakozást, srácok!

Amint barátaink elhajtottak, Yashel cseppet sem visszafogottan a bejárati ajtóhoz passzírozott, kezeit a derekamra simította, aztán lecsapott ajkaimat és heves csókcsatára invitált. Nyelve éles csapásokat mért az enyémre, ujjai egyre mélyebben fúródtak a bőrömbe. Nyöszörögve a nyaka köré fontam karjaimat; teljes testtel a fiúnak feszültem, amit egyikőnk sem bánt.

No puedo tener suficiente de sus labios, mamacita (Nem tudok betelni az ajkaiddal, mamacita) - mormolta két csók között. Forró lehelete, megjegyzése és nekem nyomódó ágyéka újabb nyögést váltott ki belőlem, amitől féloldalas vigyor jelent meg arcán. Szégyenlősen a mellkasába fúrtam a fejem, mire szorosabb ölelésbe vont s egy puszit lehelt a hajamba. - Édes vagy, amikor zavarba jössz... És, nem mellesleg észvesztően szexi. 

- Ne csináld ezt, kérlek! - fehér trikója úgy nyelte el a hangom, akár a homokban hagyott lábnyomokat az óceán, amikor a partot mossa. Pillanatok leforgása alatt. Nevetésétől egész teste rezonált. - Képtelenség nem bókolni egy ilyen szépségnek, mint amilyen te vagy.

A közel háromnegyedes órás autóúton sem hazudtolta meg önmagát. Alsó ajkamat kis híján véresre haraptam, arcom pedig a hajam takarásába rejtettem. Vergődésemen combomon nyugvó keze sem segített.

- Mondd, hogy a családod előtt türtőztetni fogod magad...! Legalább Aaliyah előtt - próbáltam hatni Richard-ra, ám csak egy titokzatos mosolyt küldött felém. Amikor leparkolt az El Conuquito nevű, dominikai étteremnél, a gyomrom azonnal borsó nagyságúra zsugorodott. A sétányra nyíló teraszon vártak minket a szülei, a testvérei és a kislánya. Ideges, már-már grimasznak tűnő mosolyom Yashua szúrta ki először. Atya ég! Ennél feltűnőbb nem is lehetnék! - Ne aggódj, csajszi! Nem falunk fel... Az a bátyám feladata lesz.

Yashel egy finom tarkóra legyintéssel hallgattatta el öccsét, aki egy szemforgatást követően rám kacsintott. A fiúk szülei ügyet sem vetettek a két fivér bohóckodására; beszélgetéssel próbálták meg szorongásom enyhíteni. Aaliyah az apjával volt elfoglalva, megállás nélkül magyarázott az énekesnek. 

A kezdeti jókedv az ételek kiszervírozása után sem lappadt. El is szégyelltem magam, amiért néha teleszájjal válaszoltam a feltett kérdésekre. Tudtam, hogy Richard nem igazán van ezért a rossz szokásért oda, mégsem tette szóvá. Figyelmesen hallgatott, szinte megbabonázva meredt ajkaimra. Aali féltékenyen ült át Dairan ölébe s onnan méregette szúrós szemekkel az apukáját. Kuncogva böktem oldalba Rich-t.

- Valaki féltékeny - súgtam a fülébe, majd arcon csókoltam és folytattam az evést. A legkisebbik Camacho halovány mosolyt eresztett felém, amiért elértem, hogy Yashel vele is foglalkozzon.

A vacsorát követően egy emberként mentünk le a partra, ahol megnéztük a naplementét és sétáltunk egy keveset az óceán és a homok találkozása mentén. Rich szándékában semmiféleképpen nem állt a hazavitel, így az eddig elnyomott idegesség újra felszínre tört. Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy egy ágyban aludjunk. Még túl korai lenne.

 Még túl korai lenne

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tan Fácil | Ennyire egyszerű [Joel Pimentel Fanfiction]  - befejezettWhere stories live. Discover now