Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Sötétség telepedett az Arkham elmegyógyintézetének ódon falaira. A betegek, kik vagy rikoltoztak, vagy csak magukban beszéltek, már mind nyugovóra tértek, már csak néhány őr téblábolt a folyosón a szemüket dörzsölgetve, közben abban reménykedve hogy a váltás hamar jön, ők pedig letölthetik a jól megérdemelt pihenőjüket.
Nem is sejtették hogy az alaksorban ügyködő férfi, ki ilyenkor tudott legfőbb céljaival és kísérleteivel foglalkozni, éppen azt a fiút tartja a karjai közt, s próbál újra életet lehelni belé, aki lángba borítja majd egész Gotham-at, ki elhozza az örök sötétséget. Ki lassan sétálva, mosollyal az ajkain fogja végignézni az emberek rettenetét, s hallgatni neki szinte zenének ható halál sikolyukat. De persze ezt egyedül nem vinné véghez, főleg aki így ragaszkodik a játékszereihez, így egy tökéletes társat is kap maga mellé, ki fegyverként szolgál majd, s a végtelenségig hűséges lesz hozzá - egy saját udvari bolondot amit mindig is szeretett volna.
A férfi, nem is sejtette hogy mit szabadít az éppen virágkorát élni készülő városra. Nem tudja hogy saját maga fogja létrehozni azt, mi elpusztítja városát és saját magát is -
Joker-t és Harley Quinn-t.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
