Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Hoppsan! Denna bild följer inte våra riktliner för innehåll. Försök att ta bort den eller ladda upp en annan bild för att fortsätta.
- Gyűlöllek! - ordította a fiú arcába, kinek levakarhatatlan mosoly ült ajkain, miközben úgy nézte az előtte dühtől remegő szőke hajút, mintha egy kiállítási tárgy lenne. Állát a tenyerébe ejtette, szemöldökét felhúzta, lábát teljesen a szék alá tolta, úgy kémlelte őt nagy szürkéskék szemeivel.
- Nem igaz. - lassan megrázta fejét, a homlokára hullott vörös tincsét vitte a felkavart levegő. Ilyenkor igazán vonzónak találta a lányt - dühösen és kitaszítottan. Látta benne azt, kire igazán vágyott. Akit meg akart kapni az éjjel.
♤ ♤ ♤
5 órával ezelőtt
Szokatlan, de Gotham-ben október tájékán is megesik hogy szüntelenül esik a hó. Mintha a városnak csak ez a kétfajta éghajlata lenne - az esős és borongós vagy a pihéket hullajtó hideg idő. Most is egy ilyen zord és fagyos idő köszöntött a lakókra, elérve hogy az emberek sálat és sapkát húzzanak szövetkabátjuk mellé.
Pontosan az ilyen idő miatt didergett a cellában ülő Camilla is, kinek bőrét csupán egy rózsaszín blúz és egy vékonyka szoknya védte. Felhúzta a térdét, remegő karjával átölelte a lábát, hogy kevésbé fázzon, de ez sem segített rajta. Szemével az épületben szaladgáló rendőröket pásztázta, hogy lelkiismeretesen végzik a munkájukat, közben hol a papírok felé hajolnak, hol az asztalon csücsülő telefonokhoz kapnak hogy fogadjanak egy két hívás.
Viszont az agya és hallójáratai egészen másfelé irányultak. Jerome Valeska ott ült a szomszédos cellába, látszólag nem érdekelte a fagy, sem az hogy egy cellában kell raboskodnia míg át nem szállítják őket - csukott szemmel, nyugodtan ült a hideg földön, közben a fejét a penészes falnak támasztva fütyörészett valami egészen vidám dalt, mi csak jobban lehervasztotta az így is szomorú lányt. Nem értette hogy ezek után, hogy megtalálták őket és az Arkham-ba zárják őket megváltoztatja Jerome kedvét. De a fiú hangulata ugyan olyan szórakozott és eleven volt, mint mindig.
Egyszerűen nem tudta megfejteni őt. De már úgy érezte nem is akarja. Azt akarta hogy minden érzése ami a fiú felé irányul, egy csettintéssel megsemmisüljön. Hogy feladja. Hogy új életet kezdjen. Egy jobb és szebb életet, jövővel és új eszmékkel. De számára ez nem volt olyan egyszerű. Ha tagadásban élne mivel lenne könnyebb? Semmivel.
Akkor pillantotta meg Bullock nyomozót, ki tíz lépéssel távolabb állt a zárkájától. Hevesen beszélgetett a társával, közben tekintete hol Jerome cellája, hol James szeme között ingázott.
Camilla próbált nem Jerome dudolászását hallgatni, hanem belefolyni valahogyan a beszélgetésükbe, mi hála a két rendőr magas hangvételének, valamennyire sikerült is.
